„Nemzetek Szövetsége mandátum” változatai közötti eltérés

A népszövetségi mandátumok rendszerét a [[A Nemzetek Szövetségének Egyezségokmánya|Nemzetek Szövetségének Egyezségokmányának]] 22. cikkelye hozta létre és 1919. június 28-án lépett hatályba. Miután a Népszövetséget a [[második világháború]] után feloszlatták, a [[jaltai konferencia]] úgy döntött, hogy a megmaradt mandátumokat helyezzék az [[Egyesült Nemzetek Szervezete|ENSZ]] gondnoksága alá, és később vitassák meg és döntsék el a sorsukat. A legtöbb mandátum így – [[Dél-NyugatNamíbia|Délnyugat-Afrika]] kivételével – [[Egyesült Nemzetek GondnokságokSzövetsége gyámsága|Egyesült Nemzetek Gondnoksággyá,ság]] lett.

A mandátumrendszer két alapelven nyugodott: az egyik, hogy a területet nem foglalták el, a másik, hogy a területet civilizációs kötelességként őslakói javára igazgassák.<ref>Matz, 2005, p.70-71, "Primarily, two elements formed the core of the Mandate System, the principle of non-annexation of the territory on the one hand and its administration as a “sacred trust of civilisation” on the other... The principle of administration as a “sacred trust of civilisation” was designed to prevent a practice of imperial exploitation of the mandated territory in contrast to former colonial habits. Instead, the Mandatory’s administration should assist in developing the territory for the well-being of its native people."</ref> A [[Nemzetközi Bíróság]] [[Namíbia|Délnyugat-Afrika]] ügyében 1950-ben adott tanácsadó véleményében kifejtette, hogy a mandátum nem jelent sem területátadást, sem az afeletti szuverenitás átruházását.<ref>Kovács Péter: Nemzetközi közjog, Osiris Kiadó, Budapest, 2011, ISBN 9789632762104; 228. o.</ref>