Wikipédia

„Nisida Kitaró” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Újabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Behter96 (vitalap | szerkesztései)
1 szerkesztés
Ez a cikk az angol cikk fordítása melyet bővítettem további életrajzi elemekkel. A közeljövőben tervezem a szócikk fejlesztését, viszont előtte megvárom míg leosztályozzák (kérem addig ne töröljék amennyiben ennyire gyalázatos lenne a munkám kérem emailben jelezzék köszönöm )
 
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
{{lektor}}{{forma}}{{átdolgozni}}
[[Fájl:Kitaro Nishidain in Feb. 1943.jpg|bélyegkép|Nishida Kitaro]]
'''Nishida Kitaro''' (西田 幾多郎 ''Nishida Kitarō'', 1870.Május.19<sup>[1]</sup> &nbsp; – 1945.Június 7.) japán filozófus a Kiotói Filozófiai Iskola megalapítója.
 
Diplomáját a Tókiói Egyetem szerezte meg 1984 filozófia szakirányon. Későbbiekben a Kiótói egyetem filozófia professzora lett végül 1927-ben visszavonult. 1940ben elnyerte a Kulturális Rendet (文化勲章, ''bunka kunshō''). A ’40es évektől kezdve részt vett a Chibai Technológiai Intézet (千葉工業大学) létrehozásában.
9 ⟶ 10 sor:
Nishida 1870. Május 19. született egy kis faluba Kanazawa városától északra. Szülőföldjén mely a mai Kahoku városává nőtte ki magát megtalálható egy archívum és egy monumentális múzeum is a tiszteletére; mely talán a világ legnagyobb építészeti struktúrája melyet egyetlen filozófusnak emeltek. Nishida a korai Meiji korszakban (1968-1912) nőtt fel, mikor Japán újra megnyitotta kapuit a nyugat felé két és fél évszázados elzárkózás után és vette át, mint az európai politikai, oktatási és kulturális irányzatokat/intézményi struktúrát.
 
 &nbsp; Nishida korai éveire úgy nyomta rá a bélyegét ez a „modernizáció”, hogy egy mereve gyakran elnyomó iskolai légkört hozott létre mely megkövetelte a császár iránti elkötelezettséget valamint a kitettséget a Japán „Felvilágosodásnak” melyben bemutatkoztak a nyugati filozófusok a japán társadalomnak.
 
 &nbsp; A középiskolai éveiben melyet &nbsp; Kanazawában töltött; a kínai Konfucianizmus, Neo-Konfucianizmus és a Taoizmus klasszikusait valamint angolul, németül. Kitűnt matematikában és érdeklődéssel forgatta Hegel és Kant munkáit. Itt kötött életre szóló barátságot D.T. Suzukival.
 
 &nbsp; Felvételt nyert a Tókiói Birodalmi Egytemre, a következő évben lehetőse nyílt, hogy Kant, Hegel és Schopenhauer tanulmányait tanulmányozza japán első filozófia professzorai alatt. 1894-es le diplomázását követően, megházasodott és több regionális középiskolában és egyetemen tanított.
 
 &nbsp; A következő évtizedben németet és más tárgyak oktatása mellett kiadott pár filozófiai esszét, de ez idő tájt sokkal inkább gyakorolt buddhista meditációs gyakorlatokat kiotói Zen mestereik iránymutatása alatt.1905-ben elkezd töprengeni és &nbsp; lefektetni korai főművének alapfeltevéseit mely később az 1911-ben megjelenő ''A jó kutatása'' (善の研究, Zen no kenkyū) című művében teljesedik kiennek révén elnyeri a lehetőséget, hogy a Kiotói Birodalmi Egyetemen kapjon állást és 1914-ben a filozófiai tanszék professzorává nevezik ki.
 
  &nbsp;&nbsp; Nishida azon filozófiai munkákra koncentrált ezt követően melyek Európából érkeztek a felkelő nap országába; a következő évtizedben számos esszét írt melyek újragondolták többek között a Neo-Kanti, Roycei, Bergsoni, Hermann Lotzei terminusokat. Ezeket az esszéket gyűjtő kötetekbe rendezte melyek témái széles spektrumot öleltek fel a művészettől és az erkölcsig bezárólag
 
'''  &nbsp;&nbsp;''' Nishida népszerűsége az egekbe szökkent az 1920-as években. Ő volt az aki segített Tanabe Hajime,  &nbsp;Watsuji Tetsurō, Kuki Shūzōnak a kiotói Egyetemen betöltött pozícióik megszerzésében illetőleg olyan tanulókat vonzottak előadásai, mint Nishitani Keiji és Tosaka Jun akik mindannyian meghatározó filozófusai lettek a szigetországnak.
 
A ’20as évek idusán kifejlesztette a fő tézisét a Basho elméletet (basho 場所 jelentése: hely vagy topos) melyet továbbfejlesztett miutá 1929 professzor emeritusz lett és elköltözött Kamakurába. Az 1930 évek elején az érdeklődése az emberi cselekvések és kölcsönhatások természete és azok hatása történelmi és társadalmi világunkra, valamint kultúra és a nemzetiség értelme felé fordult.
36 ⟶ 37 sor:
== Örökség ==
 
== <small>Masao Abe szerint "A második világháború idején a jobboldali gondolkodók támadták őt antinacionalistaként a nyugati filozófia és a logika elismeréséért, de a háború után a baloldali gondolkodók kritikussá tették a filozófiáját, mert nacionalista volt, mivel a semmire hagyatkozott. A nyugati filozófiában és logikában egyfajta egyetemességet ismer, de nem fogadta el, hogy ez volt az egyetlen univerzalitás.”</small> ==
 
== Munkái listája ==
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;(1911) ''An Inquiry into the Good'' (善の研究, ''Zen no kenkyū'')
 
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;(1915) ''Thinking and Experience'' (思索と体験, ''Shisaku to taiken'')
 
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;(1913–17) ''Intuition and Reflection in Self-consciousness'' (自覚に於ける直観と反省, ''Jikaku ni okeru chokkan to hansei'')
 
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;(1918–9) ''The Problem of Consciousness'' (意識の問題, ''Ishiki no Mondai'')
 
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;(1920–23) ''Art and Morality'' (芸術と道徳, ''Geijutsu to dōtoku'')
 
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;(1923–27) ''From the Acting to the Seeing'' (働くものから見るものへ, ''Hatarakumono kara mirumono e'')
 
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;(1928–29) ''The System of Universals in Self-Awareness'' (一般者の自覚的体系, ''Ippansha no jikakuteki taikei'')
 
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;(1930–32) ''The Self-Awareness and Determination of the Nothingness'' (無の自覚的限定, ''Mu no jikakuteki gentei'')
 
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;(1933) ''Fundamental Problems of Philosophy (World of Act)'' (哲学の根本問題(行為の世界), ''Tetsugaku no konpon mondai (kōi no sekai)'')
 
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;(1934) ''Fundamental Problems of Philosophy Continued (World as Dialectic)'' (哲学の根本問題 続編(弁証法的世界)), ''Tetsugaku-no konpon mondai zokuhen (bennsyouhouteki-sekai'')
 
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;(1935) ''Philosophical Proceedings 1 —An Attempt for A System of Philosophy'' (哲学的論文集 第一 ―哲学体系への企図, ''Tetsugaku-teki ronbun-shū daiichi　―tetsugakutaikei e no kito'')
 
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;(1936–37) ''Philosophical Proceedings 2'' (哲学的論文集第二, ''Tetsugaku-teki ronbun-shū daini'')
 
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;(1938–39) ''Philosophical Proceedings 3'' (哲学的論文集第三, ''tetsugaku-teki ronbun-shū daisan'')
 
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;(1940–41) ''Philosophical Proceedings 4'' (哲学的論文集第四, ''Tetsugaku-teki ronbun-shū daiyon'')
 
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;(1943–44) ''Philosophical Proceedings 5'' (哲学的論文集第五, ''Tetsugaku-teki ronbun-shū daigo'')
 
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;(1944–45) ''Philosophical Proceedings 6'' (哲学的論文集第六, ''Tetsugaku-teki ronbun-shū dairoku'')
 
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;(1944–46) ''Philosophical Proceedings 7'' (哲学的論文集第七, ''Tetsugaku-teki ronbun-shū dainana'')
 
== Hivatkozások, további olvasnivaló ==
 
=== Művek ===
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;An Inquiry into the Good, trans. Masao Abe and Christopher Ives. New Haven: Yale University Press, 1990.
 
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;"An Explanation of Beauty," trans. Steve Odin. Monumenta Nipponica vol. 42 no. 2 (1987): 211–217.
 
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;ntuition and Reflection in Self-Consciousness, trans. Valdo H. Viglielmo, Takeuchi Yoshinori and Joseph S. O'Leary. Albany: State University of New York Press, 1987.
 
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;Last Writings: Nothingness and the Religious Worldview, trans. David Dilworth. Honolulu: University of Hawaii Press, 1993.
 
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;"Logic of the Place of Nothinginess and the Religious Worldview"
 
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;"Concerning My Logic"
 
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;Place and Dialectic: Two Essays by Nishida Kitaro, trans. John W. M. Krummel and Shigenori Nagatomo. Oxford; New York: Oxford University Press, 2012.
 
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;Ontology of Production: Three Essays, trans. William Haver. Durham, NC: Duke University Press, 2012.
 
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;The Unsolved Issue of Consciousness, trans. John W. M. Krummell, in Philosophy East and West 62, no 1 (2012):44–59.
 
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;L’Éveil à soi, trans. Jacynthe Tremblay. Paris: CNRS Éditions, 2003, 298 p.
 
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;De ce qui agit à ce qui voit, trans. Jacynthe Tremblay. Montréal: Presses de l'Université de Montréal, 2015, 364 p.
 
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;Autoéveil. Le Système des universels, trans. Jacynthe Tremblay. Nagoya: Chisokudō Publications, 2017.
 
=== Könyvek ===
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;''C''arter, Robert E. The Nothingness beyond God: An Introduction to the Philosophy of Nishida Kitaro Paragon House, 1989. <nowiki>ISBN 1-55778-761-1</nowiki>)
 
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;Christopher Ives. Imperial-Way Zen: Ishikawa Hakugen's Critique and Lingering Questions for Buddhist Ethics. University of Hawaii Press, 2009. <nowiki>ISBN 978-0-8248-3331-2</nowiki>
 
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;Heisig, James W. ''Filozófusok a Semmiből'' a Hawaii Egyetem Nyomja meg a gombot, 2001. {{ISBN|0-8248-2481-4}}
 
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;Nishitani Keiji. ''Nishida Kitaro'' University of California Press, 1991. {{ISBN|0-520-07364-9}}
 
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;Tremblay Jacynthe, ''Nishida Kitarō. Le Jeu de l'individuel et de l'universel'', Párizs, CNRS Éditions, 2000, 334 o.
 
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;Tremblay Jacynthe, ''Introduction à la philosophie de Nishida'', Paris, L Harmattan, 2007, 141 p.
 
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;Tremblay Jacynthe, ''Auto-éveil et temporalité. Les Défis posés par la philosophie de Nishida'', Paris, L Harmattan, 2007, 229 p.
 
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;Tremblay Jacynthe, ''L être-je-soi et l être-je-együttes. L'Auto-éveil comme méthode philosophique chez Nishida'', Paris, L Harmattan, 2007, 194 p.
 
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;Tremblay Jacynthe, ''Je suis un lieu'', Montréal, Les Presses de l'Université de Montréal, 2016, 316 p.
 
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;Tremblay Jacynthe (ed.), ''Laval Théologique Philosophique et. Philosophie japonaise du XXe siècle'', 64 (2008. június, nem. 2) 233-573.
 
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;Tremblay Jacynthe (ed.), ''Philosophes japonais contemporains'', Montréal, Presses de l'Université de Montréal, 2010, 492 p.
 
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;Tremblay Jacynthe (ed.), ''Théologiques. Les philosophes de l'École de Kyoto et la théologie'' 12 (2012-ben nem. 1-2) 3-383.
 
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;Tremblay Jacynthe (ed.), ''Milieux modernes et reflets japonais. Chemins philosophiques'', Québec, Presses de l'Université Laval, 2015, 286 p. (Marie-Hélene Parizeau).
 
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;Wargo, Robert J. J. ''A Logika A Semmiből: Tanulmány A Nishida Kitaro''. A Hawaii egyetem Nyomja meg a gombot, 2005. {{ISBN|0-8248-2969-7}}
 
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;Yusa Michiko. ''Zen & Filozófia: Egy Szellemi Életrajza Nishida Kitaro''. A Hawaii egyetem Nyomja meg a gombot, 2002. {{ISBN|0-8248-2459-8}}
 
=== Cikkek ===
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;Botz-Bornstein, Thorsten. "Nishida and Wittgenstein: from pure experience to Lebensform or new perspectives for a philosophy of intercultural communication,"''Asian Philosophy'' 13,1 (2003): 53–70.
 
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;Botz-Bornstein, Thorsten. "The I and the Thou: A Dialogue between Nishida Kitarō and Mikhail Bakhtin,” ''Japan Review'' 16 (2004): 259–284.
 
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;Heisig, James W. and Rein Raud, eds. "Nishida’s Deodorized Basho and the Scent of Zeami’s Flower." Classical Japanese Philosophy (Nagoya: Nanzan Institute for Religion & Culture, 2010): 247–73.
 
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;Heisig, James W. “Nishida’s Medieval Bent,” Japanese Journal of Religious Studies 31/1 (2004): 55–72.
 
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;———. “Non-I and Thou: Nishida, Buber, and the Moral Consequences of Self-Actualization,” Philosophy *East and West 50: 2 (2000): 179–207.
 
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;———. “Philosophy as Spirituality: The Way of the Kyoto School,” Takeuchi Yoshinori et al., ed., Buddhist Spirituality. Volume 2: Later China, Korea, Japan, and the Modern World, (New York: Crossroad, 1999), 367–88.
 
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;———. “Nothing and Nowhere East and West: Nishida Kitarō and Hints of a Common Ground.” Angelaki 17/3 (2012): 17 –30. Angelaki 17/3 (2012): 17–30.
 
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;Raud, Rein. "'Place' and 'being-time': spatiotemporal concepts in the thought of Nishida Kitarō and Dōgen Kigen." Philosophy East and West, 54 No 1 (2004): 29-51.
 
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;Rigsby, Curtis A. "Nishida on God, Barth and Christianity," ''Asian Philosophy'' 19, no. 2 (2009): 119-157.
 
== Külső linkek ==
158 ⟶ 159 sor:
* Works of Nishida Kitarō at ''the Bibliographia: An Online Journal for the History of Philosophy''
 
·  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp;  &nbsp; Ez a cikk https://en.wikipedia.org/wiki/Kitaro_Nishida<nowiki/>alapján készült.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Nisida_Kitaró”