„Justus von Liebig” változatai közötti eltérés

Rövid ideig tartó gyógyszerészeti tanulmányok után úgy döntött, vegyész lesz. A [[Bonni Egyetem]]re iratkozott be, hogy a kor egyik első számú kémikusánál, [[Karl Wilhelm Gottlieb Kastner]]nél tanuljon. Liebig az Erlangeni Egyetemre is követte Kastnert, és ott szerezte meg doktorátusát [[1822]]-ben. Ezután a [[hessen]]i kormány ösztöndíjával [[Párizs]]ban tanult. [[Alexander von Humboldt]] közbenjárása révén Joseph-Louis [[Joseph Louis Gay-Lussac|Gay-Lussac]] magánlaboratóriumában dolgozhatott. Liebig [[1824]]-ben hazatért, és a Giesseni Egyetemen kapott állást, ahol [[1826]]-ban nevezték ki egyetemi tanárrá. Giessenben hozta létre az első olyan laboratóriumot, amelyben a fiatal vegyészeket módszeresen tanították a kémiai kutatás gyakorlatára. A laboratórium hamarosan világhírű lett. [[Európa]] minden tájáról érkeztek hallgatók Liebighez. A következő generáció számos neves vegyésze is itt tanult, például August Wilhelm von Hofmann, Sir Edward Frankland, Kekulé von Stradonitz és Charles-Adolphe Wurtz. Liebig laboratóriuma a német [[kémia]]i oktatás mintájaként szolgált, és nagy szerepe volt a [[németország]]i [[kémia]] óriási fejlődésében, amely a XIX. század későbbi szakaszában bontakozott ki. Liebig [[1845]]-ben bárói címet kapott. [[1852]]-től haláláig a [[Müncheni Műszaki Egyetem]] kémiaprofesszora volt.