„Paraguay” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
69. sor:
[[Fájl:Misiones-paraguayy.jpg|bélyegkép|left|170px|A missziós területek]]
A határvidéken feltűnő [[Portugália|portugál]] gyarmatosítók ellensúlyozására a spanyolok 1588-tól [[Jézus Társasága|jezsuitákat]] és néhány [[ferences rend|franciskánus]] [[szerzetes]]t telepítettek le. A [[17. század]] elejétől az általuk szervezett indián közösségeket úgynevezett [[jezsuita redukciók|redukciók]]ban {{Wd|Q1266202}} telepítették le. A jezsuiták kikötötték, hogy e területekre katonák és tisztviselők nem léphetnek. Kb. 30 redukciót, indián telepet hoztak létre, amelyekben 100-150 ezer indián élt, s amelyek egy egységes államot alkottak.{{refhely|Gecse Gusztáv: Vallástörténet|190. o.}}
Ezek a telepek az ún. ''[[jezsuita út]]'' mentén feküdtek és széles körű jogokkal bírtak, akárcsak a középkori európai apátságok. A jezsuiták által vezetett közösség csaknem önálló államnak számított, az ezen a területen élő guariní indiánok védve voltak a spanyolok elnyomásától. A jezsuiták még külön katonaságot is fenntartottak belőlük, nehogy valamelyik földesúrnak erőszakoskodni támadjon kedve. ▼
: ''Az indiánok életét a jezsuiták szigorúan szabályozták. A hajnali harangszóra mindenkinek misére, az esti harangszóra pedig ájtatosságra kellett mennie. De harangszó jelezte a munka, az iskola és mindenki számára kötelező keresztény tanítás kezdetét is.''{{refhely|Gecse Gusztáv: Vallástörténet}}
: ''A redukciók redukciók lakóinak napi 10-11 órát kellett kemény munkában tölteniük. A férfiak földműveléssel, állattenyésztéssel és iparral foglalkoztak, amíg a nők a házimunkát és a középületek körüli tevékenységet látták el. A redukciókban magántulajdon nem volt, a földek, műhelyek, üzemek, de a termelési eszközök is "Isten tulajdonát" képezték, azaz köztulajdonban voltak.'' {{refhely|Gecse Gusztáv: Vallástörténet}}
: ''A redukciók legfőbb irányítását a jezsuita tartományfőnök látta el, aki egyházi hatalmát a pápától, világi hatalmát pedig a spanyol királytól kapta.'' {{refhely|Gecse Gusztáv: Vallástörténet}}
▲Ezek a telepek az ún. ''[[jezsuita út]]'' mentén feküdtek és széles körű jogokkal bírtak, akárcsak a középkori európai apátságok. A jezsuiták által vezetett közösség csaknem önálló államnak számított, az ezen a területen élő guariní indiánok védve voltak a spanyolok elnyomásától. A jezsuiták még külön katonaságot is fenntartottak belőlük, nehogy valamelyik földesúrnak erőszakoskodni támadjon kedve.
A megerősödő helyi [[kreol]] [[arisztokrácia]] 1725-ben, majd 1733–35 között fellázadt a Jezsuita Rend gazdasági monopóliuma ellen. 1753–56 között a missziók lakossága is fegyvert ragadott az 1750-ben kötött spanyol–portugál [[Madridi szerződés (1750)|madridi szerződés]] ellen tiltakozva. E szerződésben a spanyol korona missziós területeket engedett át a portugáloknak. Ennek is szerepe volt abban, hogy a zárt településeknek e sajátos formájára már nem tartva igényt, 1767-ben [[III. Károly spanyol király|III. Károly]] rendeletében a jezsuita rendet feloszlatta, és a Jezsuita út, az ''istenállam'' megszűnt, a bevonuló portugálok a bennszülötteket jobbágysorba vetették.
| |||