„Aszuka-kor” változatai közötti eltérés

765 bájt hozzáadva ,  2 évvel ezelőtt
[[Naka no Óe|Naka no Óe]] felvette a koronaherceg címet, és Kamatari megkapta a Fudzsivara családnevet, elismerésképpen a császári családnak tett szolgálataiért. Fudzsivara no Kamatari lett az első az udvari arisztokraták hosszú sorában. Egy másik sokáig fennmaradó változás az volt, hogy az ország neve Nihonként (日本), vagy Dai Nipponként (大日本 – ''Dai Nippon'') szerepelt a diplomáciai iratokon, és krónikákban. 662-ben, Naka no Óe nagybátyjának és édesanyjának uralkodását követően, Naka no Óe [[Tendzsi császár|Tendzsi]] császárként vette át a trónt, felvéve mellé a Japán Császára címet. Ez az új cím a Jamato klán megjelenését kívánta fejleszteni, és kihangsúlyozni a császári család isteni mivoltát annak a reményében, hogy megelőzzék az a politikai összetűzéseket, mint amilyeneket a Szoga klán robbantott ki. A császári családon belül azonban tovább folytatódtak a viszályok, mert a császár öccse és fia versengtek a trónért. Ezt nevezzük Dzsinsin háborúnak. A testvér, aki később [[Temmu japán császár|Tenmu]] császárként uralkodott, megerősítette Tendzsi reformjait és az államhatalmat a császári udvarban.<ref name="FRD"/>
 
==A ricürjóricurjó rendszer==
 
A ricürjóricurjó rendszer több részbe volt foglalva. Az Ómi törvénykönyv – ami az után a provincia után kapta a nevét, ahol Tendzsi császár udvara is volt – 668 körül készülhetett el. Újabb cikkelyek kerültek kihirdetésre 689-ben; ezeket Dzsitó császárnő adta ki. Ez volt az Aszuka Kijomihara Törvénykönyv, amely Tenmu császár udvarának székhelye után kapta a nevét. A ricürjóricurjó rendszer további cikkelyekkel bővült és ismét megerősítették 701-ben a Taihó törvénykönyvben, amely – néhány változtatást és azt kivéve, hogy később főként már csupán ceremoniális funkciókat töltött be – hatályban maradt 1868-ig.<ref name="FRD"/>
 
A rendszer ricüricu része kínai mintán alapult, míg a rjó része helyi japán dolgoknak megfelelően lett összeállítva. Néhány tudós azt vallja, hogy az egész rendszernek kínai minta adta az alapját.<ref>William Wayne Farris, ''Sacred Texts and Buried Treasures: Issues on the Historical Archaeology of Ancient Japan'', [[University of Hawaii Press]], 1998. [https://books.google.com/books?ie=UTF-8&vid=ISBN0824820304&id=dCNioYQ1HfsC&vq=yamato+paekche&dq=kofun+tumuli+korea&lpg=PA104&pg=PA105&sig=3Me7_8p9Tdh1KAYJFUpG7L-Q8ho Books.Google.com].</ref>
 
A Tájhó törvénykönyv a büntető intézkedéseket konfuciánus modell alapján (enyhe, mintsem súlyos büntetések) teremtette meg, a kínai stílusú központi adminisztrációt a Dzsingi-kanon (神祇官) keresztül – amit a Sinto és udvari rituáléknak szenteltek –, és magába foglalja a Dájdzsó-kant
(太政官) a maga nyolc minisztériumával (központi adminisztráció, szertartások, polgári ügyek, császári udvartartás, igazságügy, hadügyek, emberi ügyek és kincstár). Bár a kínai közszolgálati vizsgát nem vették át a japánok, az egyetemi irodát (大学寮 ''Daigaku rjó'') annak érdekében hozták létre, hogy a klasszikus konfuciánus elvek nyomán képezzék ki a bürokraták következő nemzedékeit. Ezek ellenére hagyomány kijátszotta a rendszert, hiszen az arisztokrata származás továbbra is fő feltétele volt a magasabb pozíciók megszerzésének, és a címek ismét öröklődők lettek. A Tájhó törvénykönyv nem határozta meg a trónutódlást. Számos császárnő uralkodott az ötödik és nyolcadik század között, de 770 után az öröklődés szigorúan a férfiakra korlátozódott, általában apáról fiúra, de előfordult, hogy fiútestvérre, vagy nagybácsira szállt a hatalom.<ref name="FRD"/>
 
Fudzsivara no Fuhito, Nakatomi no Kamatari fia, azok között volt, akik megalkották a Taihó RicürjótRicurjót. A Soku Nihongi (続日本紀) történelemkönyv szerint ketten a 19 tagú bizottságból – akik a Taihó törvénykönyvet fogalmazták meg – kínai papok voltak (Soku Sugen és Szacu Kókaku).<ref>[http://applepig.idv.tw/kuon/furu/text/syokki/syokki01.htm#skk01_06 續日本紀 卷第一 文武紀一] {{webarchive |url=https://web.archive.org/web/20070111084211/http://applepig.idv.tw/kuon/furu/text/syokki/syokki01.htm#skk01_06 |date=January 11, 2007 }}, applepig.idv.tw</ref><ref>[http://www.j-texts.com/jodai/shoku1.html 『続日本紀』国史大系版], j-texts.com</ref> A kínai papok aktívan részt vettek az állam életében, mint nyelvészeti szakértők és Dzsitó császárnő két alkalommal is megjutalmazta őket.
 
==Külkapcsolatok==
97

szerkesztés