„Miskolc egészségügyének története” változatai közötti eltérés

== Gyógyszertárak ==

Miskolcon számos gyógyszertár működött az első alapítása óta eltelt időben, ezek közül számos ma is üzemel, néha megváltozott névvel, illetve helyen. A régi patikákon kívül, elsősorban a 2000-es évektől sok új gyógyszertár is létesült bevásárló központokban és más helyeken is.

=== Előzmények ===

A gyógyítás és a [[gyógyszerészet]] évszázadokig gyakorlatilag azonos volt a népi gyógyászattal, a korai orvosok gyógymódjai és [[gyógyszer]]ei alig különböztek az országot járó „vándor orvosok” és „vándor füvesek” módszereitől. [[Benkő Sámuel (orvos)|Benkő Sámuel]], aki közel negyven évig volt [[Miskolc]] neves orvosa, 1782-ben jelentette meg fontos művét, a ''Topographia oppidi Miskoltz historico-medica'', azaz ''Miskolc város történeti-orvosi helyrajza'' című munkát, ami előbb [[Kassa|Kassán]], majd 1818-ban Miskolcon is megjelent. Munkájában komoly levéltári kutatómunkára, saját orvosi tatapasztalatára, az elbeszélésekre és a hagyományokra támaszkodott. Írása szerint ekkor már jelentős számú képzett orvos tevékenykedett az országban, de még mindig nagy szerepük volt a vándor „szakemberek”, „füvesek” tömegének, és a helyi tapasztalt, főleg idősebb „gyógyító” embereknek. Ezzel együtt fokozatosan terjedtek a különböző orvosi könyvek kéziratos másolatai, amiket vásárokon terjesztettek. Ezekben a könyvekben természetesen keveredtek a kor tudományának megfelelő orvosi és gyógyszerészeti ismeretek a „jól bevált” népi gyógyító elemekkel. Fennmaradtak korabeli gyógyszerreceptek, amik azonban gyakran meglehetősen homályosan fogalmaztak, például: „bizonyos mixtúra”, „tsepetskék”, „bizonyos ital”, „bizonyos saft”, „thea és sálya”, „sebvíz”, „flastrom” és hasonlók, amikből természetesen nemhogy a hatásmechanizmusra nem lehet következtetni, de még arra sem, hogy milyen betegségre is adták, ajánlották a szereket. A helyzeten komolyan javított a képzett [[gyógyszerész]]ek megjelenése, de a mai [[gyógyszertár]]ak kínálatához képest még 1879-ben is meglepő készítményekkel találkozunk hirdetésekben: „chinin cukorka és csokoládé, nadályok, Egri víz, szappan, púder, fogpor, Máriaczelli gyomorcsöppek, szőrtelenítő por, mustárpapír, vaspasztillák” stb.{{refhely|Dobrossy 1996|185–186. oldal}}{{refhely|Porkolábné 1997|106–107. oldal}}