„Keleti-kőfejtő 3. sz. barlang” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
32. sor:
Az 1976-ban befejezett, „Magyarország barlangleltára” című kéziratban szereplő, a Mátyás-hegy délkeleti kőfejtőjében lévő barlangok közül lehet, hogy ez a barlang van röviden leírva ''Mátyáshegyi 5. sziklaüreg'' néven. A ''Mátyáshegyi 5. sziklaüreg''nek Budapest III. kerületében, a délkeleti kőfejtő északi falában, a [[Keleti-kőfejtő 4. sz. barlang|''Mátyáshegyi 4. sziklaüreg''től]] nyugatra van a bejárata. A barlang körülbelül két méter hosszú. A kéziratnak a barlangra vonatkozó része egy kézirat alapján íródott, de az említett kézirat már nem létezik. A Vass Imre Barlangkutató Csoport 1978. évi jelentésében az van írva, hogy a csoport több éve folytat kutató és térképező munkát a Mátyás-hegyen, a keleti kőfejtőben. 1978-ban néhány fülkét megbontottak a kőfejtőben a fiatal csoporttagok, amelynek eredményeként két–három méterrel meghosszabbítottak néhány fülkét, de nem értek el jelentős eredményt. Az 1982-ben napvilágot látott, „Budai-hegység útikalauz” szerint a Mátyás-hegy keleti oldalának a kőbányájában néhány kis, hévizes eredetű üreg van.
1983. február 6-án Kraus Sándor a kis kőfejtő felső pereménél, ott, ahol a hegyoldal véget ér két üreget sejtett a szálkőzetben. 1983-ban az Acheron Barlangkutató Szakosztály elkezdte kutatni és dokumentálni a kőfejtő üregeit. 1983-ban Varga Eszter mérte fel és a felmérés alapján, 1:100 méretarányban készült egy alaprajzi térkép. 1983-ban Kárpátné Fehér Katalin és Kárpát József szerkesztett egy térképet a Mátyás-hegy délkeleti kőfejtőjéről, amelyen a barlang alaprajza is látható. A térkép szerint 238 méter [[tengerszint feletti magasság]]ban helyezkedik el. Ebben az évben Kárpát József rajzolt egy [[topográfia]]i térképet, amelyen látható a [[Mátyás-hegyi-barlang]] és a délkeleti kőfejtő üregeinek
[[Fájl:Keleti-kőfejtő 3. sz. barlang2.jpg|bélyegkép|262px|<center>A barlang bejárata]]
Az 1984. évi,
Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában lehet, hogy ez a barlang szerepel ''Mátyás-hegyi 5. sz. sziklaüreg'' néven és egy térképen van a helye feltüntetve. Az 1991. évi,
Az 1995. évi [[Földtani Közlöny]]ben napvilágot látott tanulmányban az olvasható, hogy 1900 körül a [[Pálvölgy]] környékén a kőbányászat intenzív lett és emiatt tárták fel a délkeleti kőfejtő barlangjait. A kőfejtő üregeinek egy részét a kőbányászat után tárták fel. Körülbelül 250 méter a jelenleg ismert járathossz a kőfejtőben. A lefejtett járathossz nehezen becsülhető meg, de legalább még egyszer ennyi lehetett. A tanulmányban ''Keleti-kőfejtő 4. sz. barlangja'' a neve. A barlang bejárata a kőfejtő északi oldalában, a sziklafalban van és nehéz sziklamászással érhető el. Körülbelül 10 méter hosszú, befelé emelkedő barlang. ''Kupolás-barlang''nak is nevezik a jellegzetes, gömbfülkeszerű terme miatt. A tanulmányhoz mellékelve lett a Rózsadomb és környéke barlangjainak a helyszínrajza és a kőfejtő barlangjainak a helyszínrajza, amelyeken jelölve van a barlang helye, valamint a tanulmány végén látható a barlang bejáratának a távolról fényképezett fényképe. 1995-ben a Pagony Barlangkutató Csoport elkészítette a kőfejtő szpeleotopográfiai térképét. A 2004-ben készült nyilvántartólapja szerint a részletesen felmért barlang 20 méter hosszú. Becsléssel megállapítva nyolc méter függőleges kiterjedésű, hat méter magas és két méter mély. Szabadon látogatható.
|