„Király Béla (katonatiszt)” változatai közötti eltérés

</ref><ref name=":1">[http://hvg.hu/itthon/20091104_november_4_56_forradalom_szovjet ''November 4. és a hamis atomtámadás 1956-ban''; hvg.hu, 2009]</ref><ref>{{Cite web|url=http://asperjangyorgy.blog.hu/2009/07/05/kiraly_bela_a_kameleon|title=Király Béla, a kaméleon|accessdate=2016-11-29|work=Asperján György}}</ref> vitatják: szerepét pozitívra átszínezettnek vagy valótlannak értékelik, így a Szálasi alatti aktivitását, 1945-ben Kőszeg szovjeteknek történt feladásában, 1945-1951 között a hadsereg tisztjeként, valamint az 1956-os forradalom alatt kifejtett tevékenységét helyezik új megvilágításba. Elsőként Kubinyi Ferenc ''Fekete lexikon'' című könyvében közölt az addig elfogadott Király-életrajztól eltérő részleteket. Később [[Bokor Imre (ezredes)|Bokor Imre]] publikációiban<ref name=":0" /><ref>{{Cite web|url=http://hunhir.info/index.php?pid=hirek&id=21202|title=HUNHIR.INFO - természetesen magyar hírportál|accessdate=2016-11-28|work=hunhir.info}}</ref> – Kubinyi állításait sokban megismételve – „politikai szélhámosnak”, „szerencselovagnak”, többszörös „áruló dezertőrnek” nevezte Királyt. Szerinte aktívan részt vett [[Szálasi Ferenc|Szálasi]] alatt a hadsereg vezetésben, és kitüntetést is kapott Szálasitól. Király erről 2002-ben úgy nyilatkozott, hogy nem esküdött fel Szálasira, sőt, a társaival németellenes tisztek aktáit égették el, akiknek a családját Szálasi biztosan internáltatta volna. Illetve dandárjával biztosan eldöntötték, nem mennek a nyilasokkal Németországba. A 2008-as Király-Bokor perben Király Szálasitól átvett katonai kitüntetését elismerte,<ref name=":3" /> viszont, magyarázata szerint, ezt egy Horthy idején végrehajtott katonai cselekményért, még a kormányzó jóváhagyásával kapta.<ref name=":3" />

 

 

Bokor azt állítja továbbá, hogy 1946-ban a Katonapolitikai Osztályon terhelő vallomást tett [[Beregfy Károly]], [[Kozma István (altábornagy)|Kozma István altábornagy]] (egykori tanárai), valamint Czebe Jenő és Berkó István alezredesek ellen (Beregfyt és Kozmát háborús bűnökért kivégezték, Kozmát 1990-ben rehabilitálták, Czebét menekülés közben agyonlőtték, Berkót börtönbüntetésre ítélték.), majd a Rákosi-korszak vezérkari tisztjeként, 1950-ben, a [[tábornokok pere]] időszakában egy pártaktíván „fasiszta csirkefogónak” titulálta tábornok kollégáját, méltó büntetést kérve szörnyű vétkei ellentételezésére. (Elismerve, hogy a diktatúra viszonyai között a tisztikar egységesen elítélte a megvádolt tiszteket.)