„Jean-Baptiste Lamarck” változatai közötti eltérés

Evolúciós elmélete azonban téves volt: úgy vélte, hogy az evolúció a környezet és az élőlény közös eredménye. Hitt a '''szerzett tulajdonságok öröklődés'''ében: abban, hogy az élőlény a környezeti hatásokra válaszul kialakított vonásait átörökíti utódaira is. Lamarck nézetét kezdetben lelkesen fogadta a tudomány, főleg, miután azt [[Conrad Hal Waddington|Waddington]] [[ecetmuslica|ecetmuslicákkal]] végzett kísérleti azt látszólag alátámasztották. Waddington [[éter (kémia)|éterbe]] tette a muslicaembriókat, amitől azok korai életszakaszukban furcsa hátsó szárnyakat növesztettek. A hátsó szárnyaknak ez a különös rendellenessége a muslicák nyolc generációján át fennmaradt annak ellenére, hogy az utódokat már nem tette éterbe. Számos kutató további kísérletei alapján azonban Lamarck elképzelését el kellett vetni: a valós mechanizmust bő fél évszázaddal később [[Charles Darwin|Darwin]] és [[Alfred Russel Wallace|Wallace]] ismerte fel.

 

 

Eszméinek valós újjáéledésére a 20. század második feléig kellett várni, amikor is kiderült, hogy azok sikerrel alkalmazhatók a társadalomtudományokban, a [[mém]]ek fejlődésének leírására.<ref>[http://www.marosan.hu/gondol/tezis.html [[Marosán György (ifjabb)|ifjabb Marosán György]]: Gének, mémek és a társadalmi evolúció]</ref>