„Kálmán herceg” változatai közötti eltérés

Kálmán az Árpád-házban szokatlan módon soha nem tört bátyja, IV. Béla ellen, hanem mindig hű volt hozzá és elismerte királyságát. Már apjuk, II. András életében megmutatkozott ez a vonása, amikor [[1226]]-ban András elvette a [[szlavónia]]i hercegséget Bélától, és Kálmánnak adta, Bélát pedig [[Erdély]] hercegévé tette. A kor szokása szerint ekkor már megkoronázott Bélának ugyanis saját pártja és udvartartása volt. András talán ezzel a lépéssel akarta a vele viszályban álló Bélát eltávolítani szlavóniai híveitől, sés feszültséget szítani a két herceg között. Kálmán azonban András várakozásával ellentétben nem az ő, hanem Béla érdekeit képviselte Szlavóniában, és támogatta Bélát a birtokvisszavételi politikában is. (Kálmán szlavóniai hercegségével a halicsi trónigény a harmadik fivérre, az [[András magyar királyi herceg|ifjabb Andrásra]] szállt át.)

Kálmán azon kevesek egyike volt, akik a [[Tatárjárás|mongol betöréskor]] is Béla mellett álltak, s aktívan részt vettek a harcban. A [[muhi csata]] közvetlen előzményeként 1241. [[április 10.|április 10-én]] éjszaka a tatárok átkeltek a [[Sajó (folyó)|Sajó]]n. Az ellenséget Kálmán és [[Csák nembeli Ugrin (kalocsai érsek)|Ugrin kalocsai érsek]] csapatai szorították vissza a folyóba, illetve a túlpartra. A részleges győzelmen elbizakodva a magyar harcosok többsége aludni tért, sés csak kevesen virrasztottak fegyverben, köztük Kálmán és Ugrin. A tatárok azonban több ponton ismét átkeltek a folyón, és bekerítették a magyar tábort. Kezdetét vette a muhi csata. Miközben a magyarok többsége csak a menekülésre gondolt, a herceg és az érsek nagy személyes bátorságot tanúsítva harcolt, sés mindketten súlyos sebeket szereztek. Ugrin sebeibebelehalt belea is haltsebeibe.