„Renato Castellani” változatai közötti eltérés

kékít
(kékít)
 
==Életpályája==
Gyermekkorát [[Argentína|Arentínában]] töltötte, ahová szülei kivándoroltak. 1925-ben tért vissza [[Genova|Genovába]]. Építészeti tanulmányokat folytatott [[Milánó]]ban. 1936-ban katonai szakértőként került kapcsolatba a filmmel. Ezt követően szakcikkeket írt a Cinema című lapba. [[Augusto Genina]], [[Mario Camerini]] és [[Alessandro Blasetti]] mellett tanult rendezőasszisztensként. 1942-ben egy [[Alekszandr Szergejevics Puskin|Puskin]]-történet (''Egy pisztolylövés'') volt első önálló alkotása. 1945 után a neorealista iskolához csatlakozva vált igazán közismertté.
 
==Munkássága==
Számos forgatókönyvet írt, s ismert volt mint színházi rendező is. Főként [[William Shakespeare|Shakespeare]]-színrealkalmazásai jelentősek. Érzelemgazdag művész, a kisemberek világát derűs, néhol szomorkás hangulatú életképekben mutatta be. Legkiválóbb filmje a vígjátéki formában is magvas társadalombírálatot tartalmazó ''Két krajcár reménység'' volt (1952). Az 1950-es években elkészítette a ''[[Rómeó és Júlia (színmű)|Rómeó és Júlia]]'' filmváltozatát (1954). Ezzel ő nyerte el az első [[Velencei Nemzetközi Filmfesztivál]] [[Arany Oroszlán díj]]ját. Az utóbbi időben – kivéve a bátor hangú ''Űzött vad'' (1961) című produkciót – főként kommerszdarabokatkommersz darabokat forgatott.
 
==Filmjei==