„II. Lipót toszkánai nagyherceg” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
TurkászBot (vitalap | szerkesztései)
a File: → Fájl:
a link
34. sor:
| wikicommons = <!-- Wikidatából -->
}}
'''Habsburg–Toscanai Lipót János József Ferenc Ferdinánd Károly főherceg''' ({{ny-de|Leopold II Johann Joseph Franz Ferdinand Karl von Österreich-Toskana}}, {{ny-it|Leopoldo II Giovanni Giuseppe Francesco Ferdinando Carlo di Asburgo-Lorena}}, (*&nbsp;[[Firenze]], [[1797]]. [[október 3.]] – †&nbsp;[[Róma]], [[1870]]. [[január 29.]]), a [[Habsburg–Lotaringiai-ház]] toszkánai ágából származó osztrák főherceg, [[II. Lipót magyar király|II. Lipót]] [[Nyugati császárok listája|német-római császár]] unokája, [[1824]]–[[1859|59]]-ig '''II. Lipót''' néven [[Toszkána uralkodóinak listája|Toszkána nagyhercege]] ''(Großherzog von Toskana, Granduca di Toscana).''
 
== Élete ==
=== Származása, családja ===
[[Fájl:Great coat of arms of the Grand Duchy of Tuscany.svg|balra|80px]]
Lipót főherceg [[1769]]. [[május 6.|május 6-án]] született [[Firenze|Firenzében]], a [[Toszkánai Nagyhercegség]] fővárosában, a [[Poggio Imperiale (Firenze)|Poggio Imperiale]] kastélyban.
 
Édesapja [[III. Ferdinánd toszkánai nagyherceg]] (1769–1824), később [[Salzburg]] hercege, [[Würzburg]]i hercegérseke volt, [[II. Lipót magyar király|II. Lipót]] [[Nyugati császárok listája|német-római császárnak]], Toszkána nagyhercegének és a [[Bourbon-ház]]ból való [[Mária Ludovika magyar királyné|Mária Ludovika spanyol infánsnő]]nek ''(María Luisa de España,'' 1745–1792), német-római császárnénak fia, [[Ferenc magyar király|I.&nbsp;Ferenc]] [[osztrák császárok listája|osztrák császár]] öccse, [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia császárné]] unokája.
56. sor:
Apja, III. Ferdinánd toszkánai nagyherceg óvatos politikával igyekezett lavírozni a [[francia forradalom|forradalmi Franciaország]] és az ellene koalícióra lépő nagyhatalmak között. A [[napóleoni háborúk]]ban igyekezett semlegesnek maradni. A [[I. Napóleon francia császár|Bonaparte tábornok]]tól [[Piemont]]ban elszenvedett vereségek után [[1795]]-ben békét kötött Franciaországgal. A [[Toszkánai Nagyhercegség]] azonban a franciák itáliai hódítási terveinek útjába esett, emiatt Ferdinánd a [[Habsburg Birodalom]]hoz közeledett. [[1799]]-ben francia csapatok vonultak be [[Firenze|Firenzébe]], és a nagyhercegnek [[Bécs]]be kellett menekülnie, családjával és gyermekeivel – köztük a kétéves Lipót főherceggel – együtt.
 
A Bonaparte által kikényszerített 1801-es [[lunéville-i béke]] és [[aranjuezi szerződés (1801)|aranjuezi szerződés]] értelmében Bonaparte a [[Toszkánai Nagyhercegség]] helyén létrehozta a francia csatlós [[Etruriai Királyság]]ot, Ferdinánd a toszkánai nagyhercegségért cserébe [[1802]]-ben az újonnan kreált [[SalzburgSalzburgi Hercegség]]i Hercegségetet, majd [[1805]]-ben, a [[Pozsonyi béke (1805)|pozsonyi békeszerződés]] értelmében a [[WürzburgWürzburgi Hercegség]]i Hercegségetet kapta meg ([[1806]]-tól nagyhercegség). Bátyja, Ferenc még 1800-ban, hatéves korában meghalt, így Lipót lett a toszkánai nagyhercegi trón örököse. [[1802]]-ben elveszítette anyját. Gyermekéveit Bécsben, Salzburgban[[Salzburg]]ban és Würzburgban[[Würzburg]]ban töltötte. [[1814]]-ben, Napóleon bukása után, 17 éves korában tért vissza apjával együtt a helyreállított [[Toszkánai Nagyhercegség]]be.
 
=== Első házassága ===
98. sor:
[[1849]]. [[január 30.|január 30-án]] Lipót nagyherceg elhagyta [[Firenze|Firenzét]] és [[Siena|Sienába]] menekült. [[Francesco Domenico Guerrazzi|Guerrazzinak]] levelet hagyott, amelyben elutasította az alkotmányozó gyűlés jogszerűségét. Firenzében zűrzavar tört ki. [[február 9.|Február 9-én]] a radikális [[Giuseppe Mazzini|Mazzini]] működése nyomán Toszkánában kikiáltották a köztársaságot. Az ideiglenes kormány kimondta a Toszkánai Köztársaság egyesülését a forradalmi [[Római Köztársaság (1849)|Római Köztársasággal]], amely a Pápai Államban alakult meg, és mintegy öt hónapig állt fenn. [[február 18.|Február 18-án]] Lipót herceg is [[Gaeta|Gaetába]] hajózott, ahol a [[Két Szicília Királysága|Nápoly–Szicíliai Királyság]] uralkodójának védelme alá helyezte magát.
 
[[Fájl:Leopoldo II sbarca a Viareggio.jpg|thumb|jobbra|250px|A visszatérő Lipót nagyherceg partra száll [[Viareggio|Viareggióban]], 1849. július 24.]]
=== Restauráció, osztrák szuronyok hegyén ===
[[Fájl:Flag of the Grand Duchy of Tuscany (1840).svg|100px|balra]]
[[Fájl:Leopoldo II sbarca a Viareggio.jpg|thumbbélyegkép|jobbra|250px|A visszatérő Lipót nagyherceg partra száll [[Viareggio|Viareggióban]], 1849. július 24.]]
A harmadik parlamenti választás után a parlament Guerrazzi főminisztert diktátori hatalommal ruházta fel. [[Károly Albert szárd–piemonti király|Károly Albert király]] csapatainak a [[novarai csata (1849)|novarai csatában]] elszenvedett súlyos veresége azonban kioltotta a liberálisok reményeit. Tartani lehetett egy hamarosan bekövetkező osztrák katonai megszállástól. A mérsékelt többség a népszerű nagyherceg visszatérését kívánta. [[1849]] áprilisában a városi tanács magához ragadta a parlament jogkörét, és Lipótot visszahívta a trónra, „hogy népünk intézményeinek és az alkotmányos monarchiának helyreállításával Fenséged megmentsen bennünket az idegen katonai megszállás pusztításaitól és szégyenétől.” Lipót elfogadta a felkérést, de hallgatott a készülő osztrák katonai invázióról. [[1849]]. [[május 1.|május 1-jén]] Firenzébe küldte teljhatalmú megbízottját, [[Luigi Serristori]] közgazdászt, ősi firenzei család tagját.
 
106. sor:
[[1849]] áprilisában Toszkánát is osztrák csapatok özönlötték el, [[Konstantin d’Aspre]] altábornagy (1789–1850) parancsnoksága alatt. Elfoglalták [[Lucca|Luccát]] és [[Livorno|Livornót]]. D’Aspre tábornok kinyilvánította, hogy a „felszabadításra” a nagyherceg kívánságára kerül sor. Lipót nyilvánosan tagadta ezt, és „meglepetéssel értesült” az invázióról.<ref>Későbbi történelmi kutatások megerősítették, hogy II. Lipót nagyherceg 1849 január-februárjában valóban tárgyalt Radetzkyvel, tudott a katonai megszállás tervéről és egyetértett vele.</ref> [[május 24.|Május 24-én]] Lipót [[Giovanni Baldasseroni]]t nevezte ki miniszterelnöknek. [[április 25.|Április 25-én]] az osztrák haderő bevonult Firenzébe, és elűzte a köztársasági kormányzatot. [[Július 28.|Július 28]]-án maga Lipót is visszatért székvárosába, és elfoglalta nagyhercegi trónját.
 
[[1850]] áprilisában katonai szerződést kötött Ausztriával, amelyben „kérésére” az osztrák megszálló katonaság ({{formatnum:szám|10000|katona}} katona) meghatározatlan időre az országban marad. [[1850]] szeptemberében feloszlatta a parlamentet, [[1851]]-ben konkordátumot kötött a pápával. Óvatosságból kikérte az osztrák császári kormány álláspontját arról, fenntarthatná-e az elfogadott alkotmányt? [[Felix zu Schwarzenberg|Schwarzenberg herceg]], miniszterelnök azt ajánlotta neki, tárgyalja meg a kérdést [[Nápoly és Szicília uralkodóinak listája|Nápoly és Szicília királyával]], [[Parma]] és [[Modena]] hercegeivel, és a pápával.
 
[[Fájl:Fiorino 1856.jpg|bélyegkép|balra|250px|Firenzei pénzérme („zecche”), 1856-ból.]]
A fejedelmek és a pápa tanácsát követve Lipót [[1852]]-ben formálisan is visszavonta az alkotmányt. Guerrazzit és társait perbefogták, felségsértés és államellenes tevékenység miatt hosszú börtönbüntetésekre ítélték. Lipót korábbi népszerűsége végleg elenyészett. Amikor [[1855]]-ben az osztrák csapatok kivonultak Toszkánából, a helyi liberálisok egy része még hitt abban, hogy a nagyherceg hatalmát ismét alkotmányos alapra lehet helyezni, és vezetése alatt háborút lehet indítani Ausztria ellen, a [[Szárd Királyság|Szárd–Piemonti Királysággal]] szövetkezve. A populáris párt vezetői, [[Ferdinando Bartolommei]] márki és a közrendű Giuseppe Dolfi azonban felismerték, hogy a nemzeti törekvéseket csak Lipót elmozdítása révén tudják megvalósítani.
 
[[Fájl:LeopoldIIToscane.jpg|thumb|jobbra|180px|Az idős II. Lipót (1859 körül)]]
=== Lemondása ===
[[1859]] áprilisában [[Franciaország]] és a [[Szárd Királyság|Szárd–Piemonti Királyság]] háborút indítottak az [[Habsburg Birodalom|Osztrák Császárság]] ellen ''([[szárd–francia–osztrák háború]],'' más néven ''második olasz függetlenségi háború)''. Lipót kormánya semlegességre kötelezte magát, de nem tudta megakadályozni toszkán önkéntesek tömegeinek csatlakozását a francia–piemonti erőkhöz. Az alkotmánypárti arisztokraták és a populista párt vezetői egyezségre léptek, és a nagyherceget hivatalosan felszólították, országával vegyen részt a háborúban. Lipót engedett, és Don Neri Corsini di Laiatico márkit nevezte ki miniszterelnökké. Corsini beterjesztette a népi mozgalom követeléseit: Lipót mondjon le fia, [[IV. Ferdinánd toszkánai nagyherceg|Ferdinánd]] javára, Toszkána kössön katonai szövetséget Piemonttal, és kötelezze el magát a majdan megalakuló egységes Olaszországhoz való csatlakozásra. Némi habozás után Lipót visszautasította a javaslatokat, melyek sértették nagyhercegi méltóságát. [[április 27.|Április 27-én]] [[Firenze|Firenzében]] népfelkelés tört ki ellene, a városházára kitűzték az olasz trikolórt. Lipót nagyherceg és családja bántatlanul [[Bologna|Bolognába]] távozott. A forradalom vérontás nélkül győzött. [[július 21.|Július 21-én]] Lipót formálisan is lemondott a nagyhercegi trónról második házasságából született fia, Ferdinánd főherceg javára. Ő azonban – bár hivatalosan felvette a [[IV. Ferdinánd toszkánai nagyherceg|IV. Ferdinánd nagyherceg]] címet, már nem léphetett trónra, csak tiltakozó jegyzéket küldött [[Drezda|Drezdából]], [[1860]]. [[március 26.|március 26-án]], amikor Toszkána csatlakozott a [[Szárd Királyság|Szárd–Piemonti Királyság]]hoz.
 
Lemondása után II. Lipót nagyherceg Ausztriában és Rómában élt. [[1870]]. [[január 29.|január 29-én]] hunyt el [[Róma|Rómában]], 73 éves korában, itt is temették el. Alig 8 hónappal később, [[szeptember 20.|szeptember 20-án]] Rómát elfoglalták az [[Olasz Királyság]] csapatai, megszűnt a [[Pápai Állam]], teljessé vált az egységes Olaszország, és [[II. Viktor Emánuel olasz király|II. Viktor Emánuel király]] fővárosává tette Rómát. 1914-ben, az [[első világháború]] kitörésének küszöbén Lipót nagyherceg koporsóját [[Bécs]]be szállították, és a [[Habsburg-család]] hagyományos temetkezőhelyén, a bécsi [[Császárikapucinus kriptatemplom (Bécs)|Kapuzinergruftkapucinus templom]]ban, a [[császári kripta|császári kriptában]] temették el.
 
== Jegyzetek ==