„Olt Károly” változatai közötti eltérés

a
Nagy Imre (WP:BÜ), apróbb javítások
a (Nagy Imre (WP:BÜ), apróbb javítások)
Az [[1947-es magyarországi országgyűlési választások|1947-es választások]]on a Magyar Kommunista Párt országos listájáról jutott a parlamentbe. [[1947]]. [[szeptember 24.|szeptember 24-én]] kinevezték a [[Dinnyés-kormány]] népjóléti miniszterévé, amit [[1949]]. [[június 11.|június 11-éig]] látott el. [[1949]]. [[június 8.|június 8-án]] megválasztották az [[A magyar Országgyűlés elnökeinek listája|Országgyűlés elnökévé]], ahonnét alig több mint két hónappal később, [[augusztus 23.|augusztus 23-án]] távozott, mivel az újonnan létrehozott [[Elnöki Tanács]] titkárává választották. Rövid hivatali ideje ellenére az ő országgyűlési elnöksége alatt fogadták el a [[A Magyar Népköztársaság Alkotmánya|Magyar Népköztársaság Alkotmányát]], a [[Népgazdasági Tanács]] felállításáról szóló, illetve a földreform befejezéséről szóló törvényt. Az Elnöki Tanács titkári tisztét 1950. február 25-éig töltötte be.
 
1950. február 25-étől - a korszakban példátlanul - több mint hat és fél éven át, [[1956]]. [[október 27.|október 27-éig]] pénzügyminiszter volt. Az [[1956-os forradalom]] során ő is „oldalt cserélt”. A [[Munkásőrség]] alapító tagja, [[november 12.|november 12-étől]] pedig a [[Első Kádár-kormány|Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány]] titkárságvezetője, e posztot [[1959]]. június 2-áig töltötte be. Ezután az [[Állami Egyházügyi Hivatal]] elnöke lett, és onnan vonult nyugdíjba [[1961]]. október 20-án. Emellett 1957. május 9. és 1961. október 7. között ismét tagja volt az Elnöki Tanácsnak. Országgyűlési mandátumát az [[1967-es választások|1967-es választásokig]]ig tartotta meg, ahol 1953 óta [[Fejér megye|Fejér megyét]] képviselte.
 
==Források==
 
{{Magyar Országgyűlés elnöke
|előző=[[Nagy Imre (politikusminiszterelnök)|Nagy Imre]]
|következő=[[Drahos Lajos]]
|évek=1949. június 8. – augusztus 23.}}
 
{{Nemzetközi katalógusok}}
 
[[Kategória:Magyarország népjóléti miniszterei]]
[[Kategória:KMP-tagok]]
499 456

szerkesztés