„Vincenzo Bellini” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a ISBN link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján
belső linkek + 2 apróka
22. sor:
'''Vincenzo''' Salvatore Carmelo Francesco '''Bellini''' ([[Catania]], [[1801]]. [[november 1.]] – [[Puteaux]], [[1835]]. [[szeptember 23.]] ) olasz [[zeneszerző]].
 
[[Szicília|Szicíliában]] született, régi muzsikus családból származott. Zenei tehetsége korán kibontakozott nagyapja magánóráinak köszönhetően.<ref name="Rosselini18-20">{{cite book|last=Rosseli|first=John|title=The Life of Bellini|pages=18-20|chapter=A young southerner}}</ref>[[1819]]-től a [[nápoly]]i San Sebastiano konzervatóriumban tanult [[Nicolò Zingarelli]] tanítványaként.<ref name="Rosselini24-26"/> Első jelentős szerzeménye az ''[[Adelson és Salvini]]'' című [[opera (színmű)|opera]] volt, amelyet vizsgaelőadásként [[1824]]-ben mutattak be hatalmas sikerrel a konzervatórium színházában.<ref name="Rosselip30">{{cite book|last=Rosseli|first=John|title=The Life of Bellini|pages=30|chapter=A young southerner}}</ref> Ezt követte ''[[Bianca és Fernando]]'' című operája, amelyet a [[Teatro di San Carlo]] számára írt.<ref name="Roseli30-35">{{cite book|last=Rosseli|first=John|title=The Life of Bellini|pages=30-35|chapter=A young southerner}}</ref> Ennek sikere nyomán meghívást kapott [[Milánó]]ba, hogy a [[Teatro alla Scala|La Scala]] számára komponáljon. Itt ismerkedett meg későbbi állandó szövegírójával, [[Felice Romani]]val. Első közös művük, ''[[A kalóz (Bellini)|A kalóz]]'' ([[1827]]) alapozta meg Bellini hírnevét Itáliában.<ref name="Rosseli4650">{{cite book|last=Rosseli|first=John|title=The Life of Bellini|pages=46-50|chapter=Storming La Scala}}</ref> Ezt követték további nagy sikerű művei: ''[[Az idegen nő]]'', a ''[[Rómeó és Júlia (opera)|Rómeó és Júlia]]'', ''[[Az alvajáró]]'', a ''[[Norma (opera)|Norma]]'' és a ''[[Beatrice di Tenda]]''. A komponistaként sikert sikerre halmozó Bellini magánélete szerencsétlenül alakult: nem sikerült elnyernie nagy szerelme, Giuditta Turina kezét. A ''Norma'' után összeveszett szövegírójával is.<ref name="JR FS">{{cite book|last=Rosseli|first=John|title=The Life of Bellini|pages=115-117|chapter=False steps}}</ref> Bellini [[1833]]-ban [[Párizs]]ba költözött, [[GioacchinoGioachino Rossini|Rossini]] és [[Heinrich Heine|Heine]] barátja, a legjobb művésztársaságok kedvence lett. 1833-ban néhány hónapra [[London]]ba utazott, ahol fényes fogadtatásban részesült. [[1834]]-ben ismét visszatért Párizsba, ahol a párizsi [[Théâtre-Italien]] számára megírta ''[[A puritánok]]'' című nagyoperáját, amelyet rendkívüli lelkesedéssel fogadtak.<ref name="auto_8YqtLIUTekQTZxL7nD6kXQ">{{cite book|last=Rosseli|first=John|title=The Life of Bellini|pages=115-117|chapter=Paris and death}}</ref> Az ifjú kora óta betegeskedő zeneszerzőt néhány hónappal a bemutató után a Párizs melletti Puteaux-ban érte a halál – mindössze 33 éves korában.<ref name="JR146147">{{cite book|last=Rosseli|first=John|title=The Life of Bellini|pages=146-147|chapter=Paris and death}}</ref>
 
Bellini a nápolyi iskola szerzői közül kivételes dallaminveciójávaldallaminvenciójával tűnik ki. Első, még a kísérletezés korszakába tartozó operáján kívül a vígopera egyáltalán nem érdekelte. Dalműveiben az egyes számokat sokkal szorosabban összefogja a mondanivaló kifejezése érdekében, mint kortársai. Műveiben az ária is sokkal kifinomultabb, érzelmesebb lett. A korabeli operakomponisták közül [[Mihail Ivanovics Glinka|Glinkára]], [[Giuseppe Verdi|Verdire]] és [[Richard Wagner (zeneszerző)|Wagnerre]] volt a legnagyobb hatással.<ref name=HS221225>{{cite book|last=Schonberg|first=Harold|title=A nagy zeneszerzők élete|pages=221-225|chapter=Rossini, Donizetti és Bellini}}</ref>
 
== Életpályája ==