„Breszt-litovszki béke” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a link jav. |
a link jav. |
||
21. sor:
[[1917]]. november 21-én az orosz kormány követein és képviselőin keresztül üzent a háborúban részt vevő feleknek, hogy kezdjék meg a béketárgyalásokat. Erre a felszólításra egyedül Németország adott pozitív választ. [[1917]]. december 3-án elkezdődtek az előkészületek, melynek eredményeként december 15-én megszületett az oroszok és németek közötti fegyverszüneti megállapodás.<ref>{{cite journal |url=http://www.historia.hu/userfiles/files/2008-01/Hajdu.pdf |title=Szovjet-Oroszország és az első világháború vége |author=Hajdu Tibor |volume=1. szám |year=2008 |publisher=[[História (folyóirat)|História]] folyóirat |work=historia.hu |archiveurl= https://web.archive.org/web/20151001165319/http://www.historia.hu/userfiles/files/2008-01/Hajdu.pdf |archivedate=2015-10-01}}</ref> 1917. december 22-én megkezdődtek a valódi béketárgyalások: Oroszországnak át kellett adnia az általa megszerzett területek egy részét, valamint anyagi kártérítést szabtak ki rá. Az országban uralkodó nehéz helyzet miatt az orosz vezetés elfogadta a rá kiszabott feltételeket, időt nyerve a szovjet vezetés megerősítésére. A szovjet küldöttség vezetője, [[Lev Davidovics Trockij|Lev Trockij]], megszakította a tárgyalásokat és 1918. február 18-án megkezdték [[Ukrajna]] valamint [[Szentpétervár|Petrográd]] egy részének katonai megszállását. A szovjet delegáció március 1-jén újra asztalhoz ült, ahol is március 3-án elfogadták a németek által kidolgozott béketervet.
A tárgyalásokon részt vett az [[Ukrán Népköztársaság]] delegációja is [[Mihajlo Szerhijovics Hrusevszkij|Mihajlo Hrusevszkij]] vezetésével. A lengyel fél az Ideiglenes Államtanács feloszlása miatt nem vett részt a béketerv kidolgozásában.
== A béke tartalma ==
37. sor:
"Az orosz küldöttség vezetője egy zsidó volt, [[Adolf Abramovics Ioffe|Joffe]] a neve és most szabadult Szibériából [...] Ebéd után volt alkalmam beszélgetni vele először. Joffe elképzelése azon az egyszerű megközelítésen alapult, hogy minden nemzetnek meg kell adni a saját országa vezetésének jogát - az így felszabadított népek mind szükségszerűen szeretni fogják egymást [...] Tájékoztattam, hogy mi nem fogjuk az orosz elképzelést támogatni és nem toleráljuk a belügyeinkbe való bármiféle beavatkozást. Ha tartotta volna magát az utópikus elképzeléseihez, akkor a béketárgyalás csődöt mondott volna, és akkor valószínűleg a következő vonattal megkezdhette volna az utazását vissza. Joffe megdöbbenten, ártatlan szemekkel nézett rám, és egy időre elhallgatott. Aztán felejthetetlenül kedves - mondhatni könyörgő - hangon ezt mondta: 'Szívből remélem, hogy az önök országában is ki fogunk tudni robbantani egy forradalmat.'"
* [[Richard von Kühlmann]] - a német külügyminiszter:
"A bolsevikok egy nőt delegáltak a tárgyalásra - természetesen propagandaként. A nő lelőtt egy helytartót,<ref>A helytartó akiről szó van [[Viktor Viktorovics Szaharov]] volt.</ref> aki a baloldaliak körében igen népszerűtlen volt és nem halálra, hanem életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. Ez a személy, aki inkább egy öregedő házvezetőnőre hasonlít, [[Anasztaszija Alekszejevna Bicenko|Madame Bizenko]] láthatóan egy együgyű fanatikus - [[Lipót bajor királyi herceg|Leopold Bajorország hercegének]] véleménye a kirívó magatartást tanúsító nőről, aki a vacsoránál a bal oldalán ült. A bal kezében tartott étlappal mutatta be, hogyan lengette a helytartó
* [[Lev Davidovics Trockij|Lev Trockij]] - a bolsevikok delegációjának későbbi vezetője:
"Az emberek legnagyobb részével most találkoztam először. Felesleges hangsúlyozni, hogy még benyomásom sem volt róluk. De azt mindenképpen hozzá kell tennem, hogy magasabb szintre számítottam. Az első találkozásból leszűrt véleményem a következőképpen összegezhető: Ezek az emberek nem képesek felmérni ellenfeleik erejét, de a sajátjukkal sincsenek tisztában."
| |||