„Los Angeles Rams” változatai közötti eltérés

→‎Los Angeles Rams: Mondatbeli javítások és linkelések.
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
jav
→‎Los Angeles Rams: Mondatbeli javítások és linkelések.
62. sor:
Az új telephelyen, Clark Shaughnessy vezetőedző irányításával játszó csapat már 1949-ben kiváló alapszakaszt teljesített (8–2), de a döntőben simán, 14–0-ra kikaptak a [[Philadelphia Eagles]]től. 1950-ben, immár az NFL nemzeti főcsoportjába sorolt gárda új edzővel, Joe Stydaharral dolgozva a szezon folyamán huszonkét NFL-rekordot állított fel, csupán egyetlen mérkőzésen nem érték el a 30 pontot, és 9–3-as mutatóval zártak. Ennek is köszönhetően a Rams volt az első olyan csapat, amelynek az összes mérkőzését közvetítette a televízió. A bajnoki döntőt azonban – egy utolsó percben szerzett mezőnygóllal – még elvesztették a Cleveland Browns ellen. A következő, 1951-es idényben viszont, a 8–4-es alapszakaszt követően visszavágtak a Brownsnak, és a bajnoki döntőben 24–17-re győztek. 1955-ben ismét egy Rams–Browns-döntő következett, amit a Cleveland nyert meg 38–14-re. A döntő utáni években komoly hanyatlás következett, egészen 1966-ig mindössze két szezont zártak pozitív mutatóval. Ekkor viszont George Allen vezető edző érkezett a csapathoz, és kialakította azt Lamar Lundy, Rosey Grier, Merlin Olsen és Deacon Jones alkotta, „Fearsome Foursome” néven emlegetett erőteljes védőfalat, amellyel és Roman Gabriel irányítóval kétszer is csoportgyőztesek lettek, de a rájátszásban már nem voltak sikeresek.
 
1971-ben meghalt a tulajdonos Dan Reeves, amihalála után Robert Irsay vette meg a csapatot, majd átadta Carroll Rosenboomnak, a Baltimore Colts (később ebből lett az [[Indianapolis Colts]]) tulajdonosának. 1973-ban nagy remények közepette szerződtették [[Chuck Knox]] vezetőedzőt, akivel biztatóan kezdtek, megnyerték a csoportjukat, de a playoffdöntő már nem sikeróltsikerült. Ennek ellenére Knoxot az év edzőjének választották. Az ez utáni négy évben is csoportgyőztesek voltak, de legfeljebb csak az első rájátszás-mérkőzésüket tudták nyerni, ami miatt 1978-ban edzőt cseréltek, Ray Malavasi kapott bizalmat. 1979-ben végre bejutottak a Super Bowlba (9–7, [[Dallas Cowboys]] 21–19), [[Tampa Bay Buccaneers]] 9–0), ahol a [[Pittsburgh Steelers]]szel találkoztak. A [[Super Bowl XIV|14. szuperdöntőn]], a negyedik negyedben elhúzva, a Steelers győzött 31–19-re.
 
Az 1982-es csonka szezon sikertelensége után John Robinson lett a vezetőedző, a játékosbörzén megkaparintották Eric Dickersont, a kiváló futót, aki első évében 1808 yardot, a következő évben pedig már 2015 yardot futott, és mindkettő ma is élő NFL-rekord. A csapat 1983 és 1989 között – egy kivételével – minden évben bejutott a rájátszásba, de a Supr Bowlba bejutni csak 1989-ben volt esélyük, de a konferenciadöntőben 30–3-ra kikaptak a [[San Francisco 49erstől49ers]]től.
 
===St. Louis Rams===