„Majer István (pedagógus)” változatai közötti eltérés

 

[[1836]]. [[augusztus 29.|augusztus 29]]-én [[Vác]]on pappá szentelték. Nevelői pályáját [[október 9.|október 9]]-én a [[Muzsla (település)|muzslai]] segédlelkészséggel váltotta fel. [[1838]]. [[június 12.|június 12]]-én Esztergomba helyezték át. [[1842]]. [[szeptember 17.|szeptember 17]]-én Kopácsy hercegprímás az általa s káptalanja által alapított mesterképző-intézet egyik tanárának nevezte ki. Tapasztalás és önképzés végett beutazta hazánk legnagyobb részét, [[Erdély]]t és [[Horvátország]]ot, az [[ausztria]]i német és olasz tartományokat, hol a jelesebb intézeteket tanulmányozta. [[1845]]-ben ő volt a főtényező, hogy [[Nedeczky Katalin]] [[Esztergom]]ban kisasszonynevelő és tanítóintézetét a kor kívánalmai szerint átalakította. [[1847]]-ben az orvosok és természetvizsgáló gyűlésén [[Sopron]]ban elősegítette a műtani osztály megalakulását, melynek jegyzőjévé választották. [[1848]]-ban az ország tanítói által [[Pest (történelmi település)|Pest]]en az egyetem épületében tartott tanácskozás szintén jegyzőjéül választotta; a püspöki kar a tanügy rendezése tárgyában Pesten tartott tanácskozásra szintén meghívta. [[1849]]. [[október 27.|október 27]]-én az egyetem tanácsa megválasztotta a bölcselet-karbeli felsőbb [[pedagógia]] helyettes tanárává, [[1850]] végével pedig Pest város összes nyilvános elemi és magániskoláinak igazgatója lett. A központi iskolák sorsát szívén hordván, a tanító-tanácskormányokat és a tanítókönyvtárt létrehozta; az ő terve szerint és sürgetésére életbe léptették a vasárnapi iskolákat is, melyeknek megkedveltetésére és sikeres terjesztésére alkalmas terv írójának a Néplapban pályadíjat is hirdetett. Egyik tervezője és létrehozója volt a pesti első bölcsődének, miért a [[bécs]]i s [[párizs]]i bölcsőde (Cręche)-egyletek tiszteletbeli tagjukká választották.

 

[[1857]]. [[február 26.|február 26]]-án [[Kürt (település)|kürti]] (Komárom megye) plébános, [[1866]]. [[április 26.|április 26]]-án esztergomi kanonok lett. [[1867]]. [[június 25.|június 25]]-én a III. osztályú vaskoronarendet kapta. [[1869]]. [[június 12.|június 12]]-én Esztergom melletti [[Szent Benedek]]ről nevezett címzetes apát, [[1874]]. [[július 3.|július 3]]-án pápai prelátus és október 3-án [[hont]]i főesperes lett. [[1876]]. [[szeptember 12.|szeptember 12]]-én kapta a [[Osztrák Császári Lipót-rend|Lipót-rend]] lovagkeresztjét (később a vaskoronarendet is); [[1877]]. [[április 14.|április 14]]-én a [[budapest]]i egyetem hittani kara a tiszteletbeli doktorok sorába iktatta. [[1880]]. [[március 21.|március 21]]-én stagni címzetes püspök, [[1884]] júniusában a hercegprímás lelkiekben helyettese, augusztus 2-án szentgyőrmezei prépost és székesegyházi főesperes ([[1886]]. [[szeptember 4.|szeptember 4]]-én őrkanonok, november 27-én olvasókanonok) lett, [[1885]]. [[április 15.|április 15]]-én pedig őfelsége kinevezte a főrendiház örökös tagjává. [[1889]]. [[december 20.|december 20]]-án káptalani nagyprépost lett. [[1891]]-ben Simor halálával az esztergomi érseki szék megüresedvén, káptalani helytartóvá választatott; később az esztergomi érseki szék helynöke lett. A [[Szent István Társulat]] tudományos és egyházirodalmi osztályának tagja, a zsinati vizsgáló-bizottság elnöke, főegyházmegyei könyvbíráló, Esztergom megye közigazgatási bizottságának tagja s Esztergom város díszpolgára volt. Meghalt 1893. november 21-én Esztergomban. Közcélokra 15,000 forintot hagyott.

 

Arcképei: kőnyomat Barabástól 1857. nyomt. Reiffenstein és Rösch Bécsben és Herquitől 1873., nyomt. Horn és Zobel Pesten (a Hajnal Albumban).