„Giovanni Luppis” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
aNincs szerkesztési összefoglaló
== Élete ==
=== Származása, ifjúsága ===
Giovanni Luppis (vagy Lupis) Fiumében született [[1813]]-ban (a város ekkor az [[OsztrákAusztriai Császárság]]hoz tartozott, [[1867]] után a [[Magyar Királyság]]hoz, ma Rijeka néven [[Horvátország]]hoz tartozik). Családja feltehetőleg az olasz Lupis nemesi család egy ágának leszármazottja. Ősei az [[Puglia|apuliai]] [[Giovinazzo|Giovinazzóból]] [[Dalmácia|Dalmáciába]] települtek át. Ez az ág először a [[Dubrovnik|Raguzába]] (ma: Dubrovnik) költözött, majd a Raguzai félszigeten található SabbioncellobaSabbioncellóba (ma: [[Peljšac]]), ahol elszlávosodtak, nevük ''Vuk''ra vagy ''Vukašinovic''ra változott (ez is farkast jelent mint a ''lupus''). Amikor a [[12. század]]ban egyik ősük átköltözött [[Fiume|Fiuméba]], amelynek lakossága akkor nagyrészt olasz urbánus polgár volt, ismét ''elolaszosodtak'', nevüket ismétmegint Luppisra változtatták.<ref>[http://www.genmarenostrum.com/mlupis/lupis.html The noble family of Giovanni Luppis (in Italian)].</ref>
 
Giovanni Luppis aA gimnáziumot Fiuméban végezte el, majd a ''Collegio di marina'', a [[Velence (Olaszország)|velencei]] osztrák haditengerészeti akadémia hallgatója lett. Tanulmányainak befejezése után feleségül vette Elisa de Zottyt, egy fiumei nemes leányát. Belépett az [[Császári és Királyi Haditengerészet|osztrák haditengerészethaditengerészethez]]hez ''(K.k. Kriegsmarine)'', ahol a ranglétrán egyre feljebb jutva elérte a ''fregattkapitányi'' rendfokozatot. 1848–49-ben tengerésztisztként szolgált egy hadihajón a [[Velence (Olaszország)|Velencét]] blokád alatt tartó flotta kötelékében.
 
=== A „Salvacoste” ===
[[Fájl:Austria-Hungary-flag-1869-1914-naval-1786-1869-merchant.svg|balra|border|100px]]
Valamikor a [[19. század]] közepén az osztrák tengeri tüzérség egy ismeretlen nevű tisztje kieszelt egy kis, gőzzel vagy sűrített levegővel hajtott csónakot, melybe nagy robbanótöltetet helyeznek, és kábelekkel távolról az ellenséges hajóknak irányítják. Elgondolását nem sikerült megvalósítanimegvalósítania korai halála miatt, de jegyzetei Giovanni Luppis kapitány birtokába jutottak.<ref>[https://www.keyportmuseum.cnrnw.navy.mil/html/part1.htm] Ref: Naval Undersea Museum</ref>
 
Luppis elhatározta, hogy megvalósítja elődje ötletét. Hajók megsemmisítésére szánt személyzet nélküli úszó szerkezetet képzelt el, melyetamelyet a partról kábelek segítségével irányítanának, a robbanótöltet pedig a célhajóba ütközéskor robbanna fel.
 
Első prototípusa sikertelen volt. Ennek üvegből készült farokszerkezete volt és hosszú kötéllel irányították a partról. A primitív kivitelezés miatt fulladt kudarcba. Második modelljének [[hajócsavar]]ját óramű hajtotta. A robbanóanyag a csónak farában volt elhelyezve és egy pisztolyszerű szerkezettel szándékozott felrobbantani, ezt viszont a csónak orrán, a két oldalon vagy az árbócon keresztül működtette. Két kormánylapátja volt a csónaknak, az egyikkel a partról működtetett kötéllel balra, a másikkal jobbra lehetett kormányozni. Számos próba után a „6 m” jelű konstrukciót megfelelőnek találták. Beceneve „Salvacoste” (olaszul „Partvédő”) lett.
 
[[1860]]-ban, amikor már nyugalomba vonult a haditengerészettől, a „6 m” típust Luppis bemutatta [[I. Ferenc József magyar király|Ferenc József]] császárnak, ami nagy sikert jelentett, azonban a haditengerészeti bizottság nem fogadta el a szerkezetet jobb hajtás és irányító rendszer nélkülhíján.
 
=== Találkozása Robert Whiteheaddel ===
Whitehead megépített egy új modellt, de megállapította, hogy az elv nem életképes. Mindenesetre elkezdett gondolkozni azon a problémán, hogyan lehet távirányítással felrobbantani egy hajót a vízvonala alá juttatott robbanótöltettel sokkal hatékonyabban, mint a levegőn keresztüli bombázással. Így Whitehead készített egy víz alatt úszó, sűrített levegővel hajtott eszközt, melynek irányát és mélységét egy szabályozóval önműködően tartotta. Így Whitehead lényegesen eltért az eredeti tervtől, mindenesetre Luppist mindvégig elismerte társfeltalálóként.
 
[[1866]]. [[december 21.|december 21-én]] az első önállóan működő torpedót, melynek a ''Minenschiff'' nevet adták, hivatalosan bemutatták az osztrák magyar állami bizottságnak értékelésre. Ennek a modellnek az átmérője 355&nbsp;mm, hossza 3,35 &nbsp;m, tömege 136&nbsp;kg volt, 8&nbsp;kg robbanóanyag töltettel. A haditengerészeti bizottság elfogadta a bemutatót és [[1867]]. március 6-án a kormány szerződést kötött a feltalálókkal egy kísérleti sorozat legyártására, és megállapodtak arról, hogy a kormány vállalja az összes gyártási költséget. Whitehead megtartotta a gyártási jogokat, sőt új szerződést kötött Luppissal, mely Whiteheadre ruházza a további értékesítéssel kapcsolatos jogokat.
 
[[1867]]. [[május 27.|május 27-én]] a haditengerészet 200 &nbsp;000 forintot fizetett ki a feltalálónak a szabadalomért. A találmányt ígéretesnek tartották, de az első évek nem hoztak elég megrendelést, ezért a „Stabilimento” csődbe ment, 1873-ban. Whitehead a tönkrement vállalatot felvásárolta és ''Torpedo-Fabrik von Robert Whitehead'' nevű magánvállalkozássá alakította át.
 
Ferenc József császár a feltalálót [[1869]]. [[augusztus 1.|augusztus 1-jén]] osztrák nemesi rangra emelte, ettől kezdve viselhette a ''von Rammer'' ''(„Elsüllyesztő”)'' előnevet. Giovanni Luppis von Rammer [[Milánó]]ban hunyt el [[1875]]. [[január 11.|január 11-jén]].
62 318

szerkesztés