„Rákóczi 1. sz. barlang” változatai közötti eltérés

A barlang felfedezéséhez az Esztramos-hegyen folytatott bányászati tevékenység vezetett, de ez a tevékenység volt az okozója sok barlang pusztulásának is. Az Esztramoson az [[1830-as évek]]től [[vasérc]]et fejtettek, [[1948]]-tól [[Mészkő (kőzet)|mészkőbányászatot]] folytattak. A bánya legalsó, úgynevezett 7. szintjén, egy [[1920-as évek]]ben készült vágatból kiinduló, érckutató táró hajtása során, az [[1950-es évek]]ben lyukadtak be az addig ismeretlen barlangba. A táróhoz képest keresztirányú hasadékrendszerrel kezdődő barlangba a bányászok sokáig a vágathajtás és a lenti munka során termelődő meddő kőzetet öntötték, hogy számos más üreghez hasonlóan, teljesen eltömedékeljékeltömjék azt, de a barlang olyan nagynak bizonyult, hogy a tervükkel felhagytak. Ez a törmelék jelentősen megnehezítette a későbbi, víz alatti kutatómunkát. A barlang első térképétbarlangtérképét [[1958]]-ban Venkovits István készítette el.

A feltáró kutatása csak az [[1960-as évek]]ben kezdődött meg. 1964-ben a Vámőrség Barlangkutató CsoportjaCsoportjának a tagjai, akiket Szilvássy Andor és Szilvássy Gyula vezetésévelvezetett, kezdettkezdték el az akkor még ''Öreg-barlang'' néven emlegetett barlang kutatásáhozkutatását. A törmeléklejtőn leereszkedve egy termet és egy tiszta vizű tavat találtak, amelyet gumicsónakkal jártak be ''(I. sz. tó)''. Némi bontás után egy másik, nagyobb méretű termet és egy nagyobb tavat ''(II. sz. tó)'' találtak. A kutatók javaslatára [[II. Rákóczi Ferenc]]ről nevezték el a barlangot, illetve az Esztramos-hegyi barlangcsoportot. Még az 1960-as években megkezdődött tavak intenzív kutatása, amelynek jelentős lökést adott, hogy szintén a 7. szintszintnek egyaz egyik, új bányatárójában újabbegy új, nagy méretű barlangra, a [[Rákóczi 2. sz. barlang]]ra bukkantak, amelynek a tavaival a kutatók keresték a víz alatti kapcsolatot.

[[1968]]-ban a Delfin [[búvár|könnyűbúvárai]] a II. sz. tóban, [[1971]]-ben az MHSZ Tatabányai Bányász Könnyűbúvár Klub tagjai az I. sz. tóban kerestek újabbúj járatokat, de 22 méteres mélységnél nem jutottak lejjebb, valahol a beöntött meddő, más helyen a terem mennyezetéről leszakadt omladék állta el az útjukat és nem találtak járatot az újonnan felfedezett, másik barlang felé sem. ÚjabbÚj, levegős folyosókat csak [[1975]]-ben tártak fel a Delfin búvárai, majd víz alatti kapcsolatot találtak az I. és a II. számú tavak között. A legnagyobb elért mélység 32 méter volt. 1976-ban országos jelentőségű barlangnak nyilvánították. Az 1977. május 30-án, az előző lista barlangneveinek a felülvizsgálata után összeállított, országos jelentőségű barlangok listáján szintén rajta van.

Az 1980. évi [[Karszt és Barlang]] 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a kiemelt jelentőségű barlangnak a barlangkataszteri számát. Az ásványtani jelentősége alapján, [[1982]] óta fokozottan védett barlang. 1982-ben a Ferencvárosi Természetbarát Sportkör Delfin Vízalatti Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. Az 1984-ben megjelent, „Magyarország barlangjai” című könyvben részletesen le van írva, az országos barlanglistában szerepel a neve és egy névváltozata, egy térképen van a helye megjelölve, valamint a kiadvány egyik fényképmellékletében látható egy szürkeárnyalatos fénykép és ezen a fényképen apró kalcitkristályokkal bevont borsókő figyelhető meg, amely a barlangban képződött.

A [[2000-es évek]] közepe óta az Amphora Búvár Klub folytat kutatási és térképezési tevékenységet a barlangban. A 2003-ban kiadott, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyvben az olvasható, hogy 650 méter hosszú, a vízszintes kiterjedése 70 méter, 61 méter mély, 18 méter magas és 79 méter függőleges kiterjedésű. A 2005-ben napvilágot látott, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben található egy szócikk a barlangról, amely szerint 169,5 méter [[tengerszint feletti magasság]]ban nyílik, a hossza 650 méter, a mélysége 44 méter és a függőleges kiterjedése 79 méter. 2009-ben megint feltérképezték a víz alatti részeket és videófelvételenvideofelvételen rögzítették a bejárt járatokat. Jelenleg is folytatnak kutatásokat a víz alatti részeken. A 2017-ben rendezett 61. Barlangnapon az egyik túracélpont volt.