Főmenü megnyitása

Módosítások

a
 
==== Kultusz és áldozat ====
A szent ligetekben és a templomokban tartott istentisztelet [[Áldozat (vallás)|áldozat]]okból és orákulumokból[[orákulum]]okból tevődött össze. Az ima (''eükhé'') az istenségekhez szól. De imával nyitották meg a népgyűléseket és a bírósági tárgyalásokat is.{{refhely|Nanovfszky György: Vallástörténeti olvasókönyv, 2008}} Ima közben az égre emelték a szemüket és a kezeiket, miközben tenyerüket felfelé fordították. A gyógyító és segítőistenhez, különösen [[Apollón]]hoz, ''pián''nal fordultak egy ünnepélyes, többszólamú himnusszal, mely hol könyörgő-, hálaadó- vagy engesztelő ének volt, hol pedig csata- vagy győzelmi dal.{{refhely|Nanovfszky György: Vallástörténeti olvasókönyv, 2008}}
 
Áldozattal (''thüszia'') is tisztelték az istenséget. A könyörgő-, hálaadó-, és ünnepi áldozatokat részben egyénileg, részben államilag mutatták be. A vértelen áldozatokhoz kenyeret, süteményt, gyümölcsöket, mézet, sajtot, italt és tömjént használtak. Aratóünnepeken és lélekünnepségen a ''paszpermia''-t (''mindenféle magok keveréke'') áldozták fel, amikor is korsóban gabonafélék és hüvelyesek korai termését főzték össze és kenyeret sütöttek belőle.{{refhely|Nanovfszky György: Vallástörténeti olvasókönyv, 2008}}
Az étel elfogyasztásával a benne levő erők is az ember sajátjai lesznek. A véres áldozatoknál libák, tyúkok, marhák, birkák, disznók és kecskék szerepeltek. A ''buphoniák'' {{wd|Q1010139}} (''bikaölés'') Athénban olyan áldozatok voltak, amelyeket [[Zeusz]] Polieusznak (''városoltalmazónak'') mutattak be, amikor is a pap miután megölte a bikát egy bárddal, kénytelen volt elmenekülni.{{refhely|Nanovfszky György: Vallástörténeti olvasókönyv, 2008}} A [[hekatombé]] különösen nagy áldozat volt. Egy másik áldozati mód, a ''holokautóma'' tűzáldozat.{{refhely|Nanovfszky György: Vallástörténeti olvasókönyv, 2008}}
 
Az istenek akaratának kifürkészésére az orákulumokat[[orákulum]]okat alkalmazták. Ezek között leghíresebbek a Zeusz orákulumok [[Dodona|Dódoné]]ban, [[Épeirosz]]ban. Itt a pap a szent tölgyfa susogásából, a galambok turbékolásából és repüléséből próbálta megfejteni Zeusz akaratát.{{refhely|Nanovfszky György: Vallástörténeti olvasókönyv, 2008}}
 
Az ókorban a [[delphoi]] jósda örvendett a legnagyobb tekintélynek. Az orákulumhoz igazodott minden: kultusz, naptár, politika, törvényhozás, szokás és gyarmatosítás, de mindenféle magánügy is.{{refhely|Nanovfszky György: Vallástörténeti olvasókönyv}} ''Pythia'' {{wd|Q220344}}, a jósnő adott felvilágosítást; ő volt Apolló isten szócsöve. Oldalánál ott állt a próféta, aki azokat a kérdéseket továbbította, amelyeket Püthiának tettek fel. Püthia – miután elragadtatott állapotba esett – nehezen érthetően és összefüggéstelenül közölte sugallatait a jelenlévőkkel. Apolló papjai ezeket a tagolatlan sugallatokat metrikus (hexameteres) formába öntve, rendszerint többértelmű bölcs mondásokat faragtak, amelyeket aztán kihirdettek.{{refhely|Nanovfszky György: Vallástörténeti olvasókönyv, 2008}}
85 403

szerkesztés