Főmenü megnyitása

Módosítások

a német űrméret CM-BEN van, nem értem, miért kell állandóan visszaírkálni mm-re
| tömeg = 56,9 t
| páncélzat = 25–110 mm (kései változaton 120 mm)
| elsődleges fegyverzet = [[888,8 mmcm Kwk 36]] harckocsiágyú (L/56 űrmérethosszú)
| másodlagos fegyverzet = 2×7,92 mm MG34<br />6 darab ködvető (korai)
| motor = 21&nbsp;000 cm³, V12-es Maybach HL 210 P45 benzinmotor/23&nbsp;000 cm³ HL 230 P45
A '''Panzerkampfwagen VI''', más néven '''Tiger''' (magyarul ''Tigris'')<ref group=j >Az alábbiakban a megnevezésben a '''Tigris''' (harckocsi) szerepel azon helyeken, ahol nem kell megkülönböztetni a különböző típusokat. A '''Tiger I''' vagy '''Pz VI(...)''' megnevezéseket a pontosításokhoz alkalmaztuk. A magyar irodalom nagyobb része e harckocsit a magyar nevén nevezi.</ref> [[harckocsi]] minden tekintetben a [[második világháború]]s német haditechnika-fejlesztési erőfeszítések mintapéldája. A típust először 1942 augusztusában vetették be [[Szentpétervár|Leningrádhoz]] közel, a [[Ladoga-tó]] térségében.
 
Később szinte az összes hadszíntéren megjelent: a [[Keleti front (második világháború)|keleti fronton]], [[Észak-Afrika|Észak-Afrikában]], [[Olaszország]]ban, [[Normandia|Normandiában]], harcolt az [[Ardenneki offenzíva|Ardennekben]] és [[Magyarország]]on is a [[Harmadik Birodalom]] 1945-ös kapitulációjáig. Védettségének és tűzerejének köszönhetően neve egybeforrt a legyőzhetetlenséggel. A szövetségesek főképp nagy teljesítményű, 88 mm8,8&nbsp;cm-es lövege és vastag páncélzata miatt tartottak tőle. Bár harci cselekményei máig legendásak, műszakilag megbízhatatlan és lassú volt. A szövetségesek elsődlegesen leküzdendő harckocsijává lépett elő, a jármű gyenge pontjait azonban hamar kitapasztalták. A háború végére harctéri fölénye egyre csökkent, mivel a szövetségesek egyre hatékonyabb páncéltörő ágyúkat állítottak hadrendbe, valamint a legtöbbet a levegőből küzdötték le. 1945 elején már csak igen kis példányszámban volt szolgálatban, de még [[Berlin]] utcáin is harcolt az utolsó napokban.<ref group=j >Alkalmazása során a hadra fogható összlétszám, két hónapot kivéve, nem érte el a 600 darabot sem (1944. június: 654, július: 671)</ref><ref group=f >{{cite book | author = R. Ford | title = A Tigris harckocsi, i.m.| pages = 94.}}</ref>
 
A Tigris megjelenése óriási technikai versenyhez vezetett, mivel a szövetségesek nem rendelkeztek olyan eszközökkel, amelyek a német nehézpáncélos leküzdéséhez alkalmasak lettek volna. Az amerikaiak az [[M4 Sherman]] harckocsit 1940-ben kezdték fejleszteni, 1942-ben állították rendszerbe, és a Tigris rögtön elavulttá tette. Ugyanígy jártak az angolok és a szovjetek valamennyi típusukkal. Megindult az erős páncélozottság és a nagy tűzerő utáni hajsza. A Shermant és a [[T–34]]-est egyre erősebb lövegekkel látták el. Kifejlesztették a [[M4 Sherman#Sherman Firefly|Sherman Fireflyt]] kifejezetten a Tigris (később a Párduc) ellen, a szovjetek pedig a teljes löveges harcjármű-állományukat áttervezték és átalakították.
Az eredeti pályázati kiírást 1941-ben felülírták. Egy 1941. november 20-án zsákmányolt [[T–34]] harckocsi vizsgálatával kiderítették, hogy egyik cég harckocsija sem lenne alkalmas annak leküzdésére. A VK3001-es és VK3601-es programokat napokon belül félbeszakították, hogy az új ismeretek birtokában új irányelveket adhassanak.<ref group=j >A 30 tonnás harckocsi programját később újraindították, és ebből lett a háború legsikeresebb harckocsija, a MAN által gyártott [[Panzerkampfwagen V|Párduc]].</ref> Az új pályázat már arról szólt, hogy a harckocsinak 1500 méteres távolságról 100&nbsp;mm-es páncélzatot kell leküzdeni, és 45 tonnás súlyhatárt írtak elő. Hitler személy szerint elvárta, hogy az új harckocsi ne csak a bemutatás pillanatában, de még éveken keresztül legyőzhetetlen fegyver legyen. Az új projektnek a '''VK4501 (H)''' és '''VK4501 (P)''' neveket adták. Fedőneve '''Tiger Model E''' volt.<ref group=f >{{cite book | author = A. Barker | title = Páncélosok a háborúban, i.m. | pages = 87}}</ref>
 
Ettől kezdve – mivel új löveg fejlesztésére nem volt idő –, a rendelkezésre álló harckocsiágyú határolta be a lehetőségeket. A '''FlaK<ref group=j >''Fliegerabwehrkanone'', azaz légvédelmi löveg.</ref> 18''' lövegből fejlesztett '''KwK<ref group=j >A '''KwK'''-rövidítés jelentése '''Kampfwagenkanone''', azaz harckocsiágyú, szó szerint ''harcjárműágyú''.</ref> 36''' átépítésével létrehozták a Flak18/36 típusú, röviden újra csak KwK 36 néven rendszeresített 888,8&nbsp;mmcm-es löveget. E löveg legnagyobb csőtorkolati sebessége 930&nbsp;m/s volt, és 2000 méterről átütötte a T–34 harckocsi (30°-ban döntött, 45&nbsp;mm-es) páncélját. Elektromos elsütőszerkezettel látták el, valamint csőszájfékkel és hidraulikus lengéscsillapítókkal csökkentették a hátrasiklást.
 
A KwK36-os azonban olyan nagy tömegű volt, hogy a tornyot is átépítették hozzá, a nagyobb toronyhoz nagyobb harckocsi kellett – a Henschel-modell végül az előírt 45 tonna helyett 56 tonnás lett. A ''Henschel'' '''VK4501 (H)''' modelljét egyszerűbb volt iparszerűen előállítani, ezenkívül a Porsche-modell tornya nem készült el határidőre, ezért a Henschel-modellt fogadták el, függetlenül attól, hogy a kiírásnak sem a tömeg, sem a mozgékonyság tekintetében nem tudott megfelelni, a nagy tömeghez tervezett futóművéről pedig a használat során derült ki számos problémás részlet. ''Az 1942-ben bemutatott korai Tigris-modell egyértelműen átmeneti típusnak készült,'' de „befagyott”, mert kezdetben hatalmas sikereket arattak a harcmezőkön és később a harckocsitervezési koncepció is átalakult. A későbbi tervezésű harckocsik vagy még nagyobbak lettek, mint a ''Tigris'' („[[Panzerkampfwagen VI B|Királytigris]]”), vagy mozgékonyabbak („[[Panzerkampfwagen V|Párduc]]”).
[[Ferdinand Porsche]] VK4501 (P) prototípusa eredetileg a '''Leopárd''' nevet kapta, majd a Henschel Tigrise után a ''Porsche Tiger'' ''(PzKpfw VI Ausf. P)'' néven emlegették. Ebből 92 darabot rendeltek, később ezekből alakították ki a [[Ferdinand]] [[Geschützwagen|harckocsivadászt]]. A Ferdinandokat rendszerbeállításuk után nem sokkal visszarendelték, mert nem rendelkeztek élőerő leküzdésére alkalmas másodlagos fegyverzettel, ami miatt az ellenséges gyalogság részéről könnyen leküzdhetővé vált, a 92 darabból csak 48 maradt meg. A géppuskával ellátott változat az ''Elephant'' lett.
 
A háború elején indult tervezés nem tette lehetővé az alkalmazásáig szerzett harctéri tapasztalatok teljes körű hasznosítását. Ezért, valamint a gyártás egyszerűsítésének céljából a testet és a tornyot is függőleges páncéllemezekből készítették, amely nem volt előnyös, de mivel a lemezek vastagsága nagyon nagy volt, így is elég védelmet nyújtott a legtöbb ellenséges löveg ellen. Ebben az időben a háború legerősebb páncélosa volt, 888,8&nbsp;mmcm-es lövege megfelelő tűzerőt képviselt ellenfeleivel szemben azok hatótávolságán kívül is. Tervezési hibának tekintendő azonban a 888,8&nbsp;,mcm-es KwK löveg alkalmazása, mivel a közel azonos páncéltörő képességgel rendelkező 7,5&nbsp;cm-es L/70-es űrmérethosszú KwK 42 löveg több tonnával könnyebb volt, a 7,5&nbsp;cm-es lőszer tárolására jóval kisebb hely szükséges (vagy több fér el ugyanakkora helyen), ráadásul tűzgyorsasága már csak azért is nagyobb, mert a töltőkezelőnek jóval kisebb súlyt kell emelgetnie. A 888,8-as KwK36 páncéltörő képessége 2000 méteren 110&nbsp;mm volt, míg a 7,5&nbsp;cm-es KwK 42 ugyanezen a távolságon 106&nbsp;mm-es eredményt ért el (adatok 30°-os becsapódási szög esetén). Ezért a 888,8&nbsp;mmcm-es L/56 KwK 36 löveg alkalmazása stratégiai hibának bizonyult.
 
Nagy hátrányt jelentett a jármű nagy tömege és az, hogy ekkoriban nem állt a németek rendelkezésére megfelelő teljesítményű dízelmotor (illetve a dízelmotoros Porsche-változatot elvetették, valamint a Maybach-motorok gyakorlatilag egyeduralmat élveztek a német hadipiacon). Ezért a benzinüzemű Maybach-motorokból választottak (HL 210 P45), melynek hatalmas fogyasztása miatt kicsi lett a hatótávolsága. A motor alacsony fajlagos teljesítménye következtében a túlterheltség miatt gyakran meghibásodott, illetve a meghajtórendszer egyéb elemeivel is rendszeres problémák merültek fel. A torony alacsony fordulási sebessége is problémát jelentett harc közben. Széles lánctalpai miatt vasúton való szállítása is körülményes volt: vagonírozás előtt a vasúti szállításra kifejlesztett lánctalpakra kellett lecserélni azt, illetve a futógörgők külső sorát is le kellett szerelni. Műszaki problémái ellenére – ha minden rendszere működött – hatékony fegyvernek bizonyult, amelyet a szövetséges erők is elismertek és rettegtek. Megsemmisítése a szövetséges közepes harckocsik számára csak hátulról volt lehetséges mert ott csak 60&nbsp;mm volt a páncél vastagsága, de ehhez meg kellett kerülniük a tankot, ezért egy ''Tigris'' megsemmisítéséhez 5–6 darab [[M4 Sherman]] elvesztésével kellett számolniuk. A németek legtöbb veszteségét műszaki probléma, illetve üzemanyaghiány okozta, továbbá a sérült tankok vontatása nehezen volt megoldható, legtöbbször csak két másik ''Tigris'' boldogult el vele, vagy legalább három közepes harckocsi. Ha nem tudták elvontatni, a személyzet elhagyta és felrobbantotta a járműveket. A ''Tigris'' gyártását 1944 júniusában fejezték be, 1355 darab készült belőle.
[[Kép:Bundesarchiv Bild 101I-022-2948-28, Russland, Panzer VI (Tiger I), Munition.jpg|bélyegkép|200px|Lőszerrakodás (1943. június 21., a Zitadelle-hadművelet előtt)]]
==== A löveg ====
Fegyverzete tekintetében elsőként a [[KwK 36]] típusú, L/56 űrmérethosszú, 888,8&nbsp;mmcm-es löveg említendő, amelynek rombolóerejét ''elképesztő''nek, ''brutális''nak nevezték. A 2000 méteren 110&nbsp;mm páncélzatot leküzdő löveg egyrészről méltán vívott ki magának hírnevet, másrészről azonban voltak végzetes hiányosságai és hibái is.
 
A KwK 36 jelű löveget a német Krupp és a svéd Bofors cég együttműködése hozta létre 1936-ban, szerkezete és működési elve azonos a már létező 7,5&nbsp;cm-es és 5&nbsp;cm-es lövegekkel, csak méreteiben tér el. Légvédelmi célokra fejlesztették ki, de komoly hibája volt a lövegcső rövid élete, amelyet 300 lövésben határoztak meg. Amikor a Rheinmetall vette át a fejlesztést, kialakították a Flak 18/36 légvédelmi ágyút, amelyet később szerkezeti változtatás nélkül KwK 36 néven építettek a Tigrisbe. Az élettartamot a lövedék hajtógázainak módosításával és béléscsövezéssel megnövelték. A további kisebb módosítások – mint például a kétkamrás [[csőszájfék]] – azért kellettek, hogy a toronyba beépíthető, kisebb hátrasiklású löveget kapjanak. A maradék hátrasiklást olajtöltetű lengéscsillapítókkal semlegesítették. A csőszájfék önmagában 70%-kal csökkentette a hátrasiklás mértékét, ezenkívül a porfelverődés ellen is hasznos volt, ami egyébként nehezítette a célzást és hatástalanította az álcázást. Elektromos elsütőszerkezettel is ellátták, aminek következtében később a vontatott lövegek átépítésére is sor került, hogy az azonos űrméretű lövedékek harckocsiban és vontatott lövegben is felhasználhatók legyenek.
 
A lövegben a belső csőátmérő (888,8&nbsp;mmcm) 56-szorosa a csőfurat hossza (csőszájfék nélkül) a torkolattól a zárszerkezetig,<ref group=j >Az amerikai űrmérethossz a torkolattól a töltényűrig mérendő.</ref> azaz (56×8856×8,8&nbsp;mmcm =) 4,928 méter. Ez az '''L/56''' űrmérethossz.
 
A löveg kezelését kétcsöves, ''Turmzielfernrohr (TZF) 9b'' lövegirányzó könnyítette meg. A célzóberendezés magasan felülmúlta bármely más hadviselő fél harckocsijának irányzási lehetőségét, mozgó cél leküzdésére is alkalmassá tette a löveget és szinte hihetetlen pontosságot garantált. Gyakorlott tüzérrel, ellenőrzött körülmények között végeztek vizsgálatokat az angolok egy zsákmányolt Tigrisen, és azt jegyezték fel, hogy 1200 méteres távolságban öt egymást követő lövés egy 16×18&nbsp;cm-es területen csapódott be. A tüzérek kiképzési követelménye szerint 1200 méterről első lövésre kellett eltalálni a célt, 2000 méteren ''belövés'' engedélyezett, amikor a célt negyedik lövésre kellett leküzdeni. Az 1200 méteren 20&nbsp;km/h sebességgel mozgó célpontot legfeljebb a harmadik lövéssel, 30 másodpercen belül kell leküzdeni. Ezt a remek találati arányt a löveg az alacsony röppálya következtében érte el: viszonylag nagy tűréshatáron belül lehetett a távolságot becsülni, mert a lövedék nagy távolságon is kevés magasságot vesztett. (A lövegnek nagy volt a pásztázott lőtávolsága.)
 
===== A páncéltörő lőszerek tulajdonságai =====
A PzGr 39 és PzGr 40 típusú lőszerek tulajdonképpen csak a kinetikus energiájukkal romboltak, ezért hatásuk nagyban függött a távolságtól, a kilövési sebességtől és a lövedék tömegétől. A nagy kezdősebességű löveg és a 888,8&nbsp;mmcm-es lövedék nagy mérete garantálta nagy hatásfokukat.
 
Az üreges páncéltörő lőszer (Gr 39 HL) teljesen más – a második világháborúban újnak számító – elven működik. Azt a felismerést használja ki, hogy a páncélra tapadó robbanóanyag akkor is pusztító hatású, ha nem töri át a páncélt. Ez esetben a páncéllemez belső felületéről [[hangsebesség]] feletti sebességgel leváló acélrepeszek végzik el a rombolást. Ezért az üreges páncéltörő hatékonysága nem függ a távolságtól, az indítási sebességtől és a csőátmérőtől. Az ebben a lőszerben alkalmazott robbanóanyag-mennyiség 90&nbsp;mm-es páncélzaton még képes volt halálos repeszleválást előidézni. Működési elve: a kúpban elhelyezett plasztik-jellegű robbanóanyag mögött üreg helyezkedik el, így a becsapódáskor a robbanóanyag gyakorlatilag felkenődik a páncélra, majd az összerogyó üreg mögött érkező gyutacs beindítja a robbanást.
A Ferdinánd rohamlöveget a VK4501 (P) konstrukció alapján megrendelt 92 darab Porsche-alvázból 90 darabra építették. A Porsche cég nem készült el a toronnyal határidőre, ezért nem kaphattak megbízást a saját tervezésű Tigris sorozatgyártására. Az OKH azonban az elkészült alvázat hasznosíthatónak ítélte meg, és a Krupp-torony próbájának kudarca után a páncélvadász-változat mellett döntöttek.
 
A rohamlövegbe a rendszeresített Tigrisnél is hatékonyabb löveget építettek, a '''PaK''' (''Panzerabwehrkanone'' = páncélelhárító ágyú) '''43/2''' típusú, L/71 űrmérethosszú, 888,8&nbsp;mmcm-est. A fegyver hatékonysága nagyrészt abban rejlett, hogy a nagyobb csőhosszon nagyobb kezdősebességet, ezért nagyobb kinetikus energiát kaphatott a lövedék. Ez nagyjából ugyanaz a fegyver, mint amit KwK 43 néven a [[Panzerkampfwagen VI B|Pz VI ausf B]] harckocsiba építettek, páncéltörő képessége alig volt kisebb.<ref group=j >Összehasonlításképpen: KwK 43 2000 méteren 153 mm, 500 méteren 220 mm, PaK 43/2 1500 méteren 171 mm, 500 méteren 217 mm.</ref> A fegyvert a szokásostól eltérő módon dobozszerű, minden oldalról zárt felépítményben helyezték el, mely erős (80–100&nbsp;mm-es) páncéllemezekből állt.
 
Az erős védelem és hatékony fegyver miatt nagy reményeket fűztek alkalmazásához, de nem vált be. A 45 tonnásra tervezett jármű a nehéz fegyverrel és felépítménnyel végül 65 tonnás lett, amely már túl sok volt az eredendően jó konstrukciójú futóműnek. Mégis a legnagyobb hibája az volt, hogy a Porsche cég a páncéltesten nem tervezett géppuskát, a torony elhagyásával a járműnek egyáltalán nem maradt közelharc-fegyverzete. Ezért a 90 példányból 42 néhány hónapon belül ellenséges gyalogság támadásának esett áldozatul.
96 122

szerkesztés