„Tábori László (atléta)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
a Írásjelek
5. sor:
'''Tábori László''', ''Talabircsuk'' ([[Kassa]], [[1931]]. [[július 6.]] – [[Los Angeles]], [[2018]]. [[május 23.]]) világcsúcstartó közép- és hosszútávfutó atléta, olimpiai 4. helyezett.
 
KarriereKarrierje során 3 világcsúcsot állított fel és az [[1956. évi nyári olimpiai játékok]]on negyedik helyen végzett 1500 méteren. Az olimpiáról nem tért haza, hanem [[Kalifornia|Kaliforniába]] költözött, ahol folytatta atléta pályafutását, majd edzői pályára lépett.
 
== Élete ==
 
Édesapja vasutasként dolgozott és szolgálati áthelyezések révén került a család előbb [[Martfű]]re, majd [[Abaújszántó]]ra. Tábori futó pályafutása már ekkor elkezdődött, hisz szerény zsebpénzért cserébe vállalta, hogy 5-10 kilométerre fekvő bakterházakhoz vagy állomásépületekhez fut apja üzeneteivel.<ref name="autogenerated1">Los Angeles Times, 1987. november 12.</ref>
 
Komoly karrierje ugyanakkor csak az ötvenes években kezdődött, miután [[Budapest]]re került. [[Iharos Sándor]] és [[Rózsavölgyi István]] mellett a legendás atlétaedző, [[Iglói Mihály]], ismertebb nevén „Náczi bácsi” egyik legkiválóbb tanítványa volt.
15. sor:
Míg társai [[1954]] és 1956 között sorra döntötték a világcsúcsokat, Tábori egyetlen egyéni világcsúcsát [[1955]]. [[szeptember 6.|szeptember 6-án]], [[Oslo|Oslóban]] futotta, amikor beállította Iharos öthetes 3:40,8-as 1500 méteres eredményét. Ugyanakkor Iglói kérésére többször vezetett fel csapattársai számára világcsúcsot. A 4×1500 méteres váltó tagjaként még két világcsúcsot futott, mindkét alkalommal Iharos, Rózsavölgyi és Mikes Ferenc társaságában.<ref>Száz Év Atlétika, 405. oldal. Kiadó: Magyar Atlétikai Szövetség, 1997.</ref>
 
Az 1956-os olimpia előtti [[1956-os forradalom|magyarországi forradalom]] a középtávfutó trióból Táborit befolyásolta a legkevésbé és az 1500 méteres negyedik helye, valamint az 5000 méteres hatodik helye csupán enyhén maradt el a várakozásoktól. Az olimpiát követően Iglóival együtt az Egyesült Államokba költözött, ahol [[1962]]-ig versenyzett, igaz szerényebb sikerekkel. Az [[1960. évi nyári olimpiai játékok]]on, bár saját elbeszélése szerint jobb állapotban volt, mint négy évvel korábban, nem indulhatott, mert nem rendelkezett állampolgársággal. [[1962]]-ben elhagyta az atlétikát és mérnöki pályára lépett, de 1967-ben edzőként visszatért és a Los Angeles Track Club munkáját segítette.<ref>Los Angeles Times, 1988. november 28.</ref>
 
[[1968]] és [[1974]] között a [[Los Angeles]] Valley Junior College edzője volt és [[1973]]-ban megalapította a San Fernando Valley Track Club-ot, ahol ma is edző.
 
Ismertebb tanítványai közé tartozik a kétszeres maratoni világcsúcstartó Jacqueline Hansen, aki [[1970]] és [[1980]] között, majd késői karriere során is Táborival készült, valamint a [[New York]] Marathon és a [[Boston]] Marathon győztes Miki Gorman.<ref name="autogenerated1" /> A Hansennel folytatott munka miatt is az amerikai futó szaklap, a Runner’s World, 1979-ben az év edzőjének választotta.<ref>http://www.coachtabori.com</ref>
 
Bár a Tábori-tanítványok komoly sikereket értek el, Tábori elsősorban „átlag” futókat edzett és nem törekedett arra, hogy sztárokat neveljen. Filozófiája szerint minden futónak egyéni edzéstervre van szüksége és munkája során megpróbálta az edzéseket a lehető leginkább testre szabni. Törekedett arra, hogy minden korosztály számára futólehetőséget biztosítson, teljesítménytől és adottságtól függetlenül.