„Vitkovics Mihály” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Nincs szerkesztési összefoglaló
Már deák-korában sokat olvasott és írogatott. Pesten megismerkedett [[Virág Benedek]]kel, [[Horvát István (történész)|Horvát Istvánnal]], [[Szemere Pál]]lal, [[Révai Miklós]]sal. [[1807]]-ben részt vett az országgyűlésen mint ifj. gróf Zichy Ferenc küldöttje. A színészet iránt is melegen érdeklődött, s maga is írt és fordított színműveket. A „Megengesztelés” c. fordítása (francia eredeti után írta Weissenthurn Johanna) [[1809]]. [[április 26.|április 26-án]] színre is került; több fordítását nem adták elő, nyomtatásban se jelent meg. Két darabot [[szerb nyelv|szerbre]] is lefordított; ezeket halála után kiadta a szerb Matica. Két eredeti darabja: „[[II. Rákóczi Ferenc]]z [[Rodostó]]ban”, amelyet [[Mikes Kelemen (író)|Mikes Kelemen]] leveleiből írt, és a „Mars Vénussal Murány alatt” csak [[Toldy Ferenc]] följegyzéseiből ismeretesek.
 
[[Kazinczy Ferenc]]cel [[1808]]-ban ismerkedett meg személyesen. Ő alapította Horvát Istvánnal és Szemerével „Kazinczy pesti triászát”, amely saját szavai szerint célul tűzte ki „Kazinczynak irányát a fővárosban képviselni, a közrehatását támogatni”. Kazinczyval sűrű levelezést folytatott (1808. szeptember 19-től 1824. május 30-ig 52 levelét közli a „Kazinczy Ferencz Levelezése” c. gyűjtemény). Kazinczy [[1811]]-ben hozzá intézte híres [[episztola|episztoláját]], mely a „Tövisek és Virágok”-kal együtt megindította a [[nyelvújítás]]i harcot. 1815-ben Szpomen Milice ('Milica emlékezete') címen lefordította [[Kármán József (író)|Kármán]] Fanni hagyományait szerbre, majd 1816-ban saját eredeti műveként adta ki.<ref>Szauder József: A magyar romantika kezdeteiről. Itk 1961. 06. 667.</ref>
 
Vitkovics a főváros legkeresettebb ügyvédjévé lett; [[Deák Ferenc (igazságügy-miniszter)|Deák Ferenc]] is nála jurátuskodott. Miután feleségül vette Manoli Popovics Theodorát (Teodora Popović Manoli), Szerb utcai háza az írók állandó gyülekezőhelye lett, ahol a komoly irodalmi vitákat és tanácskozásokat rendesen vidám lakomák fejezték be. Kellemes modoráért, elmésségéért, áldozatkészségéért mindenki szerette. A magyar könyvek kiadása és terjesztése körül fáradhatatlan tevékenységet fejtett ki. Felekezetének is buzgó támasza volt egész életében. 1828-ban részt vett az [[Magyar Tudományos Akadémia]] szervező bizottságának ülésein, de akadémiai tagságát nem érhette meg. Meghalt 1829. szeptember 9-én, Pesten vízibetegségben. Sírja a régi ferencvárosi temetőben volt.