„Ferjencsik Sámuel” változatai közötti eltérés

A jolsvai időjós néven országszerte ismert volt. Atyja előkelő polgár volt; középiskoláit [[Besztercebánya|Besztercebányán]], [[Selmecbánya|Selmecbányán]] és [[Pozsony]]ban végezte. [[1816]]. [[október 4.|október 4-étől]] a [[jéna]]i egyetem hallgatója volt, ahol a teologiát és a természettudományokat, különösen az ásványtant tanulta, az ottani mineralógiai társaság tagja és a [[Magyarország|magyar]] ifjúság titkára volt. Itt találkozott Knebel báró házában [[Johann Wolfgang von Goethe|Goethével]], aki gitárjátékáért megkedvelte, s társalgás közben kikérdezte őt Magyarországról, többszöri látogatásra kérte, és tőle kapta az első ösztönzést az ásványtan és időjóslás tanulmányozására. Amikor elváltak, Goethe megajándékozta őt ''Hermann és Dorothea'' című művével, saját kezűleg bejegyzett ajánlással. [[1818]]-ban tért vissza hazájába, s [[Lovich Ádám]] [[püspök]] mellett volt [[káplán]] Besztercebányán, majd [[1820]]–[[1827]]-ig [[Szügy (település)|szügy]]i lelkész. [[1827]]-ben Jolsvára ment papnak, ahol egyháza és az iskola ügyeiben fáradozott; háromszor járult a király elé, hogy egyháza számára segélyt kérjen. Összeköttetésbe lépett a Gusztáv-Adolf-egylettel, és ennek figyelmébe ajánlotta a magyarországi elszegényedett egyházközségeket. [[1851]]-ben a [[tisza]]i egyházkerület által kiküldve megjelent annak [[hamburg]]i és [[1852]]-ben [[wiesbaden]]i gyűlésén. Jolsván nagy területű gyümölcsöse volt, amelyet rendezettségére és fajválasztékosságára nézve az egész országban mintaszerűnek ismertek el. Nemcsak a fanemesítést, de a gyümölcs különféle kikészítését és értékesítését is nagyban gyakorolta. [[Kolera|Kolerában]] hunyt el.