„Reformáció” változatai közötti eltérés

Független gondolkodókban tovább élt a reformáció előtti [[misztika]] is, amelyet részben erősített a [[platón]]i misztika, valamint a [[reneszánsz]] új természetszemlélete. A misztikus áramlatok képviselői távol tartották magukat a nagy egyházaktól és az újrakeresztelőktől, legfeljebb csak külsőleg csatlakoztak hozzájuk. Szakítottak a katolikus dogmával, amennyiben félretették, vagy [[Panteizmus|panteista]] értelmezést adtak neki. A misztikus-spiritualisták a Szentírás „betűje” fölé helyezték a „lelket”, amely mint „belső világosság”, azaz személyesen átélt kinyilatkoztatás a bizonyosság egyetlen forrása. Ebben az összefüggésben fontosnak tartották a pszichológiai önmegfigyelést, és a fantasztikum határát súroló spekulációkba bonyolódtak. {{refhely|Karl Heussi: Az egyháztört. kk., 335-338. o.}} Legkiemelkedőbb képviselőjük [[Sebastian Franck]] {{Wd|Q63170}}, ésilletve [[Kaspar Schwenkfeld|Kaspar Schwenckfeld]] volt, a schwenkfeldiánusok szektájának létrehozója. {{refhely|Karl Heussi: Az egyháztört. kk., 339. o.}}