„Herkulesfürdői emlék (film)” változatai közötti eltérés

| cím =Herkulesfürdői emlék

| eredeti cím =

| ország =

| rendező =[[Sándor Pál (rendező)|Sándor Pál]]

== A cselekmény ==

{{Cselekmény}}

 

1919 decemberét írjuk. Vonat fut be a határhoz közeli kisvárosba. A Wallach szanatóriumba érkező vendégeket lovaskocsi várja az állomáson. Alig néhány hónap telt el a rövid életű Tanácsköztársaság bukása óta, még körözik a bukott rendszer kulcsfiguráit. A körözött személyek egyike egy fiatalember, Kövesi János. Ő az érkező vonatról leszálló utasok egyike, aki azért jön a szanatóriumba, hogy az ott dolgozó Zsófi nővér segítségével átjusson a határon. Természetesen a csendőrök a körözvény alapján azonnal elfognák, ezért Kövesi nőnek adja ki magát. Új neve: Galambos Sarolta. A női ruhába öltözött fiatalember feltűnés nélkül sétál el a csendőrök mellett. Az állomás mellékhelyiségében találkozik harcostársával, János bácsival. Az idősebb férfinak nincsenek rendben a papírjai, ezért nem tart Kövesivel, hiszen akkor mindketten lebuknának. A lovaskocsin Saroltával együtt utazik a szanatóriumba egy idős primadonna és Reményi úr, a vándorfényképész. Ő tulajdonképpen beteg lányához, Margitkához érkezett látogatóba. Útközben „Sárika” nemcsak a kocsis, hanem az utasokat kísérő különítményes tiszt érdeklődését is felkelti. A szanatóriumban Sarolta találkozik Zsófi nővérrel. Miután jelszót váltottak, Zsófi nővér röviden ismerteti a tervet. Másnap hajnali 5-kor indulnak. Sarolta tudatja a nővérrel, hogy a közeljövőben érkezni fog még valaki, akit feltétlenül át kell juttatni. Zsófi nővér szerint viszont a feladat már most nagyon veszélyes, a határt ugyanis szigorúbban ellenőrzik, mint valaha. Közben Reményi úr találkozik a lányával. A férfi nem csupán látogatóba érkezett, hanem szeretne ideiglenesen itt is maradni, mivel a házukat felgyújtották.

 

Hajnalban Zsófi nővér sietősen felébreszti Sárikát. Nincs sok ideje, mert eljöttek érte a csendőrök, hogy letartóztassák. A nővér gyorsan elmondja Saroltának a szökés útvonalát. A körülményekre való tekintettel immár Sárikának kell bevárnia azt a másik férfit, hogy átvigye majd a határon. Sarolta szinte fel sem fogja, amit hallott, Zsófi nővérnek máris menekülnie kell. A kertben az egyik csendőr megállásra szólítja fel, és mivel Zsófi nővér nem engedelmeskedik, lelövi őt. Sarolta találkozik az érzelmeit szigorúsággal leplező Wallach doktorral, aki beleegyezik abba, hogy Sárika ott maradjon, és a halott Zsófi nővér helyett munkába álljon. Másnap reggel már Sarolta is a konyhában reggelizik a személyzet többi tagjával együtt, a szigorú Mesternő felügyelete mellett. Rövidesen meghökkentő pletykák terjednek el az új ápolónőről. Maga a Mesternő is kérdőre vonja, hogy igaz-e az a híresztelés, miszerint zabigyereke van, és emiatt kellett eljönnie [[Herkulesfürdő]]ről is. Sárikát mindez annyira meglepi, hogy azt se tudja, mit feleljen. Még jobban zavarba jön, amikor belép az olasz vendég szobájába, hogy a fürdőterembe hívja le a szépasszonyt, akit anyaszült meztelenül talál a tükör előtt. A hölgy vizet kér tőle. Sárikát annyira zavarba hozza a látvány, hogy pohár helyett a nő markába önti a vizet. A fürdőteremben a vénasszonyok pletykálkodnak, és semmiségek miatt zsörtölődnek egymással. Reményi úr érdeklődést mutat a magányos özvegy, Ambrusné iránt. Persze odafigyel arra is, hogy egy kis jövedelemre tegyen szert. Gálánsan bókol az egyik idős dámának, és pillanatok alatt ráveszi arra, hogy a tolókocsis hölgy fényképet készíttessen magáról. Az öregasszony ragaszkodik ahhoz, hogy Sárika is rajta legyen a képen.

=== Vígjátéki alaphelyzet, drámai szituációk ===

A ''Herkulesfürdői emlék''et megelőzően – és azt követően is – számos film felhasználta azt az ötletet, hogy női ruhába öltözött férfi álljon a cselekmény középpontjában. A magyar közönség is jól ismerheti például [[Billy Wilder]] ''[[Van, aki forrón szereti]]'' ([[1959 a filmművészetben|1959]]) és [[Sydney Pollack]] ''[[Aranyoskám]]'' ([[1982 a filmművészetben|1982]]) című alkotásait. Az előbbiben a két férfi főszereplő ([[Jack Lemmon]] és [[Tony Curtis]]) egy gengszterleszámolás szemtanúja lesz, ezért női ruhában, egy női zenekarhoz csatlakozva próbálnak elrejtőzni üldözőik elől. Pollack vígjátékában az állástalan színész ([[Dustin Hoffman]]) azért öltözik nőnek, hogy munkát kapjon. Mindkét film kihasználja azt a humorforrást, hogy a nőnek álcázott főszereplők eredeti nemüknek megfelelően szerelmesek lesznek, miközben női mivoltukban egy másik férfi szeret beléjük.{{jegyzet|Wildernél a Tony Curtis játszotta figura lesz szerelmes az egyik zenészlányba, miközben a Jack Lemmon által alakított szereplőbe egy bohém milliomos szeret bele, akinek akkor sem változnak meg az érzelmei, amikor a figura leleplezi magát. „Senki sem tökéletes” – reagál a szerelmes milliomos a meglepő bejelentésre. Pollacknál a nőnek öltözött színész csinos partnernőjébe szeret bele, miközben a hölgy apukájának szívét hősünk dobogtatja meg mint nő.}} Sándor Pál alkotásában is felbukkan ez a motívum, szerelem helyett azonban csak érzéki vonzódás alakul ki a szereplők között. A rendező és a forgatókönyvíró a nehezebbik utat választották, amikor a tálcán kínálkozó vígjátéki megoldások helyett az alaphelyzetből drámai történetet bontakoztattak ki.

 

A film cselekménye szorosan kötődik a Tanácsköztársaság bukásához, az alkotók azonban szerencsére elkerülték a túlzottan direkt politizálást. Részben ennek köszönhető, hogy a [[Rendszerváltás Magyarországon|rendszerváltás]] után, amikor a Tanácsköztársaság időszakának megítélése is jelentősen megváltozott, a ''Herkulesfürdői emlék'' a korszak néhány más, az akkori hivatalos ideológiát túlságosan egyértelműen képviselő filmjével ellentétben nem vált már-már nézhetetlenné.{{jegyzet|A film sajnos inkább más okokból vált szinte nézhetetlenné. A premier óta eltelt évtizedek alatt ugyanis a gyenge minőségű nyersanyag miatt a film színei erősen megfakultak. [[2005]]-ben a Filmmúzeum tévécsatorna egy erősen elhasznált, megfakult kópiát vetített, ahol nemcsak a színekkel, hanem a képélességgel és a megvilágítással is komoly gondok voltak.}} A korabeli kritikák között egyébként volt olyan, amelyik azt hiányolta a filmből, hogy az alkotók nem beszéltek Kövesi tevékenységéről a Tanácsköztársaság alatt, nem tették egyértelművé a nézők számára, hogy pontosan miért is körözték a fiatalembert, és ezzel tulajdonképpen csökkentették a Galambos Sarolta sorsa iránti nézői érdeklődést. Valószínű azonban, hogy az alkotók eleve nem politikai filmet akartak készíteni. A ''Herkulesfürdői emlék'' elsősorban a hangulatok és emlékek filmje az elmúlás árnyékában. Ennek megfelelően nem az az elsődleges fontosságú benne, hogy miféle belső konfliktusok keletkeznek a főhősben osztályharcos énje és kényszerű ápolónői imázsa ellentétéből, hanem inkább az, hogy milyennek látja egy fiatal férfi ezt a zárt, alapvetően női világot. [[Ragályi Elemér]] bravúros operatőri munkája emlékezetes vizuális élménnyé teszi a filmet. Ugyanakkor vitathatatlan, hogy a mű egésze megenged bizonyos szimbolikus, politikai színezetű értelmezést is: a Wallach szanatórium a Tanácsköztársaság előtti (és utáni) magyar társadalmi rendszer szimbólumának is tekinthető, amely rendszer még él és működik ugyan, de sokkal inkább van múltja, mintsem jövője. A betegek és a személyzet kapcsolata pontosan érzékelteti azt a hierarchiát, amely az intézmény falain kívül is érvényesült. Érdemes egyébként felfigyelni arra, hogy nem csak Kövesi/Galambos az, aki álcázza valódi személyiségét a környezete elől. Például maga Wallach főorvos úr sem az, akinek látszik: a film elején észrevehetően szimpatizál Zsófi nővérrel (talán vonzódik is hozzá), esetleg tud is illegális tevékenységéről, és rokonszenvezik a bukott rendszerrel (vagy annak egyes képviselőivel), ám valódi érzéseit és gondolatait a szigorúság álarca mögé rejti.

 

==== A további szereplők ====

 

Sándor Pál a legtöbb magyar filmrendezőhöz hasonlóan szeretett állandó stábbal dolgozni, hiszen ahogy leghíresebb filmjében is elhangzik: „Kell egy csapat!”. A ''Herkulesfürdői emlék'' több szereplőjével más filmjeiben is találkozhatott a néző. [[Garas Dezső]] és [[Kern András]] az állandó stáb oszlopos tagjainak számítottak. Garas a ''[[Régi idők focija]]'' ([[1973 a filmművészetben|1973]]) című filmben dolgozott először a rendezővel, Kern pedig a ''[[Sárika, drágám]]''ban ([[1971 a filmművészetben|1971]]). [[Margitai Ági]]val és [[Kútvölgyi Erzsébet]]tel együtt szerepeltek a rendező következő alkotásában is, amely ''[[Szabadíts meg a gonosztól!]]'' ([[1978 a filmművészetben|1978]]) címmel került a mozikba. A Sándor–Garas–Kern-trió legsikeresebb közös filmje a ''[[Ripacsok]]'' ([[1981 a filmművészetben|1981]]) volt. [[Patkós Irma]] a [[második világháború]] előtt operettekben játszott vezető szerepeket, [[1931]] és [[1941]] között a [[Budapesti Operettszínház|Fővárosi Operettszínház]] művésze volt. A filmesek csak nyugdíjba vonulása után fedezték fel. Sándor Pál több filmjében is foglalkoztatta őt, a ''Sárika, drágám''at a rendező egyenesen Patkós egyéniségére és tehetségére építette. [[Dajka Margit]] kislányként kezdte a színésznői pályát, az [[1930-as évek]]től egészen haláláig a magyar közönség egyik nagy kedvence volt. Nem tartozott az állandó Sándor-stáb tagjai közé, de a nézők az 1970-es években is folyamatosan találkozhattak vele a filmvásznon olyan emlékezetes alkotásokban, mint például a ''[[Szindbád (film)|Szindbád]]'' (1971) és a ''[[Macskajáték (film)|Macskajáték]]'' ([[1972 a filmművészetben|1972]]). [[Lázár Mária]] Herkulesfürdőn született, családi neve Czartorisky Mária. Ezen a néven kezdett filmezni még a [[némafilm]]korszakban. Számos kisebb-nagyobb színpadi és filmszerepet játszott, neve azonban az új évezredben kissé feledésbe merült.

 

== Főszereplők ==

 

* [[Holman Endre]] (Galambos Sarolta / Kövesi János)