„Körös–Maros Nemzeti Park” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 94.248.150.155 (vita) szerkesztéséről Ato 01 szerkesztésére Címke: Visszaállítás |
||
1. sor:
| név = Körös–Maros Nemzeti Park
| IUCN-kategória = II
71. sor:
=== Kígyósi-puszta ===
Napjainkban a Kígyósi-pusztán a szikes pusztai növényzet az uralkodó, melyet a kurgánok pusztai sztyepp jellegű növénytársulásai szakítanak meg. A vizenyős területeken a vizes élőhelyekre jellemző társulások találhatók. A madarak közül gyakori a [[bíbic]], a [[nagy goda]], a [[piroslábú cankó]] és a [[sárga billegető]].
===
A [[Kardoskúti Fehér-tó|Fehér-tó]] területét [[1979]]-ben bevonták a [[Ramsari egyezmény]] körébe, majd az [[1990-es évek]] elején felkerült a [[Nemzetközi Jelentőségű Madárélőhelyek]] listájára. Madárvonulásban betöltött fontos szerepét a számok is alátámasztják: Az egyes években vonuló vadlibák száma eléri a 40-50 ezret, a vadrécéké a 120 ezret, és a darvak 15-20 ezres őszi éjszakázó állományai sem ritkák.
A fészkelő madarak közül kiemelendő a fokozottan védett [[gulipán]]. Alkalmilag jelen van a [[vékonycsőrű póling]] és a [[pártásdaru]].
=== Csanádi puszták ===
Az [[1989]]-ben védetté lett terület már 7000 éve bizonyíthatóan lakott. Így az ősi puszták már nagyon korán, közvetlenül válhattak legeltetett, majd később zömében feltört kultúrpusztává. A legtöbb értékes fajnak a [[löszpusztagyep]]ek adnak otthont. A [[vetővirág]]nak itt él az ország egyik legnagyobb állománya. A Liliomos névre hallgató ősmocsár értékes faja a [[kisfészkű aszat]]. A terület szikes pusztáinak kiemelkedő értéket ad az azokon élő, 5-10 millió tő nagyságúra becsült [[őszi csillagvirág]] állomány.
Állattani értéket képvisel a ma már igen ritka fokozottan védett [[nyugati földikutya|földikutya]], amely a [[tompapuszta]]i löszgyepen él. A daru- és récefélék, valamint a partmenti madarak vonulásában fontos szerepet tölt be a terület. Nyáron fészkelőhelyet találnak a böjti récék, a sárszalonkák és a kucsmás billegetők. A szántókon találja meg táplálkozó- és alkalmi fészkelő helyét a [[hamvas rétihéja]], valamint a [[túzok]]. A gerinctelen fauna kimutatott ritkasága a Közép-Európában már csak itt tenyésző [[sztyepplepke]].
=== Tatársánci ősgyep ===
{{coor dms|46|30|32|N|20|46|38|E}}
[[Fájl:Acer tataricum tree.jpg|thumb|right|180px|[[Tatár juhar]]]]
88 ⟶ 98 sor:
A fokozottan védett 1 hektáros terület növénytársulását jellegzetes löszgyepfajok alkotják, mint a zsályák, a sarlós gamandor (Teuricum chamedrys), a csuklyás ibolya (Viola ambigua), a csattogó szamóca (Fragaria viridis), az ebfojtó müge (Asperula cynanchica), a közönséges borkóró (Thalictrum minus), a [[macskahere]] (Phlomis tuberosa), a jakabnapi aggófű (Senecio jacobaea). Néhány tő erdélyi hérics is meghúzódik a védett sáncoldalban. Különleges értéket képvisel a [http://kmnp.nemzetipark.gov.hu/_user/oldal_images/turizmus/tatarsanckonya2SKJ.jpg kónya zsálya], más néven [[bókoló zsálya]] (Salvia nutans), állománya, mely hazánkban csak a Dél-Tiszántúlon fordul elő.
=== Maros-
A Magyarországot is gyakran elérő árvizek nyomán gyakran telepednek meg itt ideiglenesen, vagy véglegesen állat- és növényfajok. Több helyen megtalálható a védett [[nyári tőzike]]. Kiemelkedő érték a [[bánáti csiga]] előfordulása. A törzsterülethez tartozik a 421 hektáros [[makó]]i [[Makó-Landori erdők|Landori erdő]], amely szaporodó-, táplálkozó-, vonuló- és pihenőhelyet biztosít a puszták, az ártéri erdők és a köztük lévő gyepek állatvilágának, ökológiai folyosó a Kopáncsi-puszta és a Maros-völgy között; számos madárfaj vonulásában tölt be jelentős szerepet, ilyen a [[gatyás ölyv]] vagy a [[kis őrgébics]].
| |||