„Körös–Maros Nemzeti Park” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 94.248.150.155 (vita) szerkesztéséről Csigabi szerkesztésére Címke: Visszaállítás |
|||
1. sor:
{{Védett terület infobox
| név = Körös–Maros Nemzeti Park
| IUCN-kategória = II
| kép = Kettos-Koros-Bekes.jpg
| képméret =
| képaláírás = A Kettős-Körös
| ország = Magyarország
| elhelyezkedése =
| szélességi fok = 46
| szélességi ívperc = 34
| szélességi ívmásodperc = 23
| szélesség =
| hosszúsági fok = 21
| hosszúsági ívperc = 7
| hosszúsági ívmásodperc = 2
| hosszúság =
| szöveg pozíciója = left
| legközelebbi város =
| terület = 501,34
| alapítás ideje = [[1997]]
| felügyelő szervezet = Körös–Maros [[Nemzeti park igazgatóság|Nemzeti Park Igazgatóság]]
| címernövény =
| címerállat =
| weboldal = kmnp.nemzetipark.gov.hu/
}}
Az [[1997]]-ben alapított '''Körös–Maros Nemzeti Park''' a dél-alföldi területek egységes természetvédelmi kezelésének feladatát valósítja meg. [[Nemzeti park igazgatóság|Igazgatóságának]] működési területe magába foglalja [[Békés megye]] területét, [[Csongrád megye]] [[Tisza|Tiszától]] keletre eső területeit, valamint a Dévaványai-Ecsegi puszták és a [[Körösök|Körös]]-ártér [[Jász-Nagykun-Szolnok megye|Jász-Nagykun-Szolnok megyébe]] eső részeit. A terület két, egymástól jellegében jól elkülöníthető részre osztható: a Körösvidékre és a Békés-Csanádi löszhátra. Igazgatósága Szarvason van. A nemzeti park kiemelt feladata az [[erdélyi hérics]] és [[bókoló zsálya]] állományainak fenntartása, amelyek hazánkban csak itt találhatóak!
== A nemzeti park területi egységei ==
=== Dévaványai-Ecsegi puszták ===
A kiterjedt, változatos adottságú terület a két meghatározó részre oszlik:
az egyik a [[Hortobágy-Berettyó]] ártere, a másik az [[Ecsegfalva]]-[[Dévaványa]] térségének [[szikes legelő]]i. A Berettyó áradásai hozták létre az [[Alföld]] legnagyobb kiterjedésű mocsárvidékét, a [[Sárrét (Tiszántúl)|Nagy-Sárrét]]et. A lecsapolások után nagy kiterjedésű puszták jöttek létre. A védett terület legfőbb célja a [[túzok]] védelme, amely érdekében Dévaványán Túzokrezervátumot hoztak létre.
A Berettyó szabályozásával a dús füvű ártéri gyepek kiszáradtak, hatalmas kiterjedésű szikes puszták alakultak ki. A terület számtalan állattani értéket őrzött meg. A [[Magyarország]]on kimutatott madárfajok majd kétharmad része előfordul itt. Közülük legjelentősebb a túzok, amely védelmében a mezőgazdasági tevékenységeket a természetvédelmi céloknak alárendelték. A védett területen elsősorban olyan növényeket termesztenek, amelyek kedvező fészkelő és táplálkozó helyet kínálnak a madaraknak. A térségben több védett, hasonlóan ritka madár is él, mint például az [[ugartyúk]] vagy a [[székicsér]], a [[fogoly (madárfaj)|fogoly]], a [[réti fülesbagoly]], a [[hamvas rétihéja]].
A parti részek kitűnő halászóhelye a [[gémfélék]]nek. Alkalmanként megjelenik a [[csörgő réce]], a [[prérisirály]], a [[rózsás gödény]] és a [[havasi lile]]. A Hortobágy-Berettyóban 42 halfaj előfordulását mutatták ki, legjelentősebb a [[réti csík]]. Védett a [[Vidraformák|vidra]] és a [[molnárgörény]].
Az értékes növényfajok közé tartozik a Berettyóban élő [[tündérfátyol]], [[vízi rucaöröm]] és a [[sulyom]]. A pusztai [[zsombékos]]ok legritkább növénye a [[buglyos boglárka]]. Csejt-pusztán a [[medúzafű]] jelentős állományai.
=== Körös-ártér ===
[[Fájl:Bristol.zoo.little.egret.2.arp.jpg|thumb|right|180px|[[Kis kócsag]]]]
A Körösök mai arcát a természet és az ember együttesen hozta létre. A morotvák jellegzetes növényei a nagy hínár, a sulyom, a [[tündérfátyol]], a [[sárga nőszirom]] és a [[rókasás]]. A magas ártereken él a ligeti szőlő, a kutyabenge, a fagyal és a kányabangita. A hullámtér számos állatfajnak nyújt menedéket. Az emlősök közül a vidra szigorúan védett. A [[kis kócsag]], a [[fekete gólya]], az [[üstökösgém]] és a [[réti fülesbagoly]] kiemelt természetvédelmi érték.
[[Békésszentandrás]]tól délre található Magyarország legnagyobb [[kunhalom|kunhalma]], a [[Gödény-halom]].
=== Cserebökényi-puszta ===
A területen megtalálhatóak mocsarak, elhagyott folyómedrek, löszhátak és kurgánok. Állattani értéke a rengeteg madárfaj ([[kék vércse]], [[haris]], [[európai szalakóta|szalakóta]], [[pusztai ölyv]], [[rétisas]]).
=== Kis-Sárrét ===
[[Fájl:Verbascum phoeniceum Gant.jpg|thumb|right|180px|[[Lila ökörfarkkóró]]]]
A területet valamikor a Sebes-Körös fattyúágai és igen sok jelentős vízhozamú ér (Fényes-ér, Korhány- és [[Köles-ér (Körösök)|Köles-ér]]) hálózta be. A múlt század végi folyószabályozási munkálatok ezt a térséget sem kerülték el. A lecsapolások nyomán létrejött jobb minőségű földeket feltörték, felszántották. Szikespuszta fedi a terület nagy részét. Padkás formákat, [[vakszik]]es foltokat alig találunk, viszont szép állományai maradtak fenn a löszös jellegű növényzetnek. Májusban, júniusban a [[lila ökörfarkkóró]], a [[zsálya|zsályák]], a [[koloncos legyezőfű]] virágszőnyege borítja a magasabb foltokat. Néhány helyen a védett [[macskahere]] is előfordul. A pusztán a [[túzok]] életképes állománya él. Rendszeresen fészkel a [[bíbic]], a [[piroslábú cankó]], a [[nagy goda]].
A [[Korhány]] nevű, ma is élő vízfolyás medrét ligeterdők kísérik. Az erdőkben él az [[egybibés galagonya]], a [[közönséges kecskerágó]], a [[réti kakukktorm]]a. A madárvilág értékes fészkelő fajai a [[darázsölyv]], a [[holló]], a [[héja]], a [[békászó sas]], az [[örvös légykapó]].
=== Biharugrai halastavak ===
A biharugrai halastórendszer [[Magyarország]] második legnagyobb mesterséges halastava, gazdag madár-világa miatt [[1997]] óta a Ramsari Egyezményben is szerepel. A vonuló fajok közül előkerült már az [[énekes hattyú]] és a [[füles vöcsök]]. Ritka fészkelőként feltűnik a [[szerecsensirály]]. Zavartalan fészkelőhelyet talált a [[dankasirály]], a [[gulipán]]. Az énekesmadarak közül itt él a [[kékbegy]], a [[barkóscinege]].
| |||