„IV. György brit király” változatai közötti eltérés

a
miniszer → miniszter WP:BÜ AWB
a (A Szentlélek-rend lovagjai kategória hozzáadva (a HotCattel))
a (miniszer → miniszter WP:BÜ AWB)
György teljesen minisztereire hagyta a kormányzást, sokkal kevésbé szólt bele a politikába, mint az apja. Végképp megrögzült az az elv, hogy a miniszterelnököt az alsóházi többség jelöli ki, függetlenül az uralkodó szimpátiájától.<ref>Bagehot, Walter (1872) ''The English constitution'', 247. o.</ref> Az ország ügyeit alapvetően a kormány intézte, a régensherceg alig vett részt az ügyeikben. A legfontosabb belpolitikai kérdés ekkor a katolikusok (leginkább az írek) egyenjogúsítása, emancipációja volt, amit a whigek támogattak, a [[Spencer Perceval]] vezette tory kormány viszont ellenzett. A közvélemény arra számított, hogy a hivatalába lépő régensherceg a whigek vezetőjét, [[William Grenville]]-t nevezi ki miniszterelnöknek, György azonban anyja tanácsára úgy döntött, hogy meghagyja a tory kormányzatot, nehogy a változás még inkább aláássa apja egészségét.<ref>Parissien, 185. o.</ref> György később sem változtatott a politikai vezetésen, amikor apja állapota véglegesnek mutatkozott. Ehelyett arra kérte a whigeket, hogy csatlakozzanak Perceval kormányához; ők azonban az emancipáció miatti véleménykülönbség miatt erre nem voltak hajlandóak.
 
1812. május 10-én Percevalt [[A Spencer Perceval-merénylet|meggyilkolták]]. A régensherceg előbb [[Richard Wellesley]]t ([[Arthur Wellesley|Wellington hercegének]] bátyját), majd [[Francis Rawdon-Hastings]]ot kérte fel, hogy mindkét párt részvételével koalíciós kormányt állítson fel, de ekkor egyik fél sem akart közös irányítást. György ezután Perceval hadügyminiszeréthadügyminiszterét, [[Robert Jenkinson|Lord Liverpoolt]] kérte fel a korábbi összetételű kormány munkájának folytatására.<ref>Smith, E. A., 145. o.</ref>
 
A toryk a külpolitikában a Napóleon-ellenes, kompromisszumok nélküli háborút képviselték (ellentétben az olyan whig politikusokkal, mint pl. [[Charles Grey]]).<ref>Smith, E. A., p.146</ref> 1814-ben a brit-orosz-osztrák-porosz szövetség vereséget mért a franciákra. Az ezután következő [[bécsi kongresszus]]on a Hannoveri-házhoz tartozó brit uralkodók régi országát, a [[Braunschweig-Lüneburgi Választófejedelemség|Hannoveri Választófejedelemséget]] (amely [[I. György brit király|I. György]] óta [[perszonálunió]]ban volt Nagy-Britanniával és amelyet Napóleon beolvasztott a [[Vesztfáliai Királyság]] bábállamba) a [[Hannoveri Királyság]] formájában helyreállították. 1814. december 30-án a régensherceg aláírta a [[genti béke|genti békét]], amely lezárta az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államokkal]] 1812 óta zajló [[Brit–amerikai háború (1812) |háborút]]. 1815-ben Napóleon visszatért elbai száműzetéséből, de a [[Waterlooi csata|waterlooi csatában]] legyőzte őt a brit-porosz szövetség.
315 987

szerkesztés