„Japán kapitulációja” változatai közötti eltérés

A japán politikai döntéshozatal középpontjában a háború irányításáért felelős legfelsőbb tanács állt. A másképpen "Big Six"-nek nevezett tanácsot a korábbi miniszterlenök, Koiszo Kuniaki alapította 1944-ben. 6 fő alkotta: A miniszterelnök, a külügyminiszter, a hadsereg miniszerminiszter, a haditengerészet minisztere, a hadsereg vezérkari főnöke és a haditengerészet vezérkari főnöke.{{refhely|Frank, 87.}} A Szuzuki-kormány ideje alatt, 1945 áprilisában az alábbi személyek töltötték be ezeket a tisztésgeket:

[[április 5.|Április 5-én]] a [[Szovjetunió]] kijelentette, hogy nem szeretné megújítani az ötéves szovjet-japán semlegességi paktumot<ref>[http://avalon.law.yale.edu/wwii/s1.asp/ Soviet-Japanese Neutrality Pact], April 13, 1941. ([[:en:Avalon Project|Avalon Project]] at [[Yale Egyetem|Yale University]])<br>[http://avalon.law.yale.edu/wwii/s2.asp/ Declaration Regarding Mongolia], April 13, 1941. ([[:en:Avalon Project|Avalon Project]] at [[Yale Egyetem|Yale University]])</ref> (amelyet [[1941]]-ben írtak alá a [[halhin-goli csata]] után).<ref>''[http://avalon.law.yale.edu/wwii/s3.asp/ Soviet Denunciation of the Pact with Japan.]'' Avalon Project, Yale Law School. Text from United States Department of State Bulletin Vol. XII, No. 305, April 29, 1945. Retrieved February 22, 2009.</ref> A japánok számára ismeretlen volt, hogy a [[Teheráni konferencia|teheráni konferencián]], [[1943]] november-decemberében megegyeztek arról, hogy a Szovjetunió háborúba léphet Japán ellen, miután a [[Harmadik Birodalom|Náci Németországot]] legyőzte. 1945 februárjában, a [[Jaltai konferencia|jaltai konferencián]] az Egyesült Államok lényeges engedményeket adott a Szovjetuniónak, hogy betartsák a Japán ellen tett kijelentéseiket, és 3 hónappal Németország megadása után hadba lépjenek. Habár az ötéves semlegességi paktum még nem járt le [[1946]]. [[április 5.|április 5-ig]], az annak meg nem újítására tett szovjet kijelentés komoly aggodalmakat váltott ki a japánokból, mivel az erőket délen halmozták fel, hogy elhárítsák az elkerülhetetlen amerikai támadást, így kiszolgáltatták az északi szigeteket egy szovjet inváziónak.<ref>"Molotov jegyzete nem volt háborús nyilatkozat vagy hadüzenet. A szerződés jogszerűen még egy évig volt érvényben a lemondsáról szóló értesítéstől számítva. A külügyminiszter hangja azonban azt sugallta, hogy Oroszország kényelmében eltörlik ezt az eljárást." "[http://content.time.com/time/magazine/article/0,9171,775556,00.html/ So Sorry, Mr. Sato]" [[Time (magazin)|Time]] 1945. április 16.</ref> Az orosz külügyminiszerkülügyminiszter, [[Vjacseszlav Mihajlovics Molotov|Vjacseszlav Molotov]] [[Moszkva|Moszkvában]], míg Jakov Malik szovjet nagykövet [[Tokió]]ban próbálta győzködni a japánokat arról, hogy "a paktum érvényességének határideje még nem ért véget".<ref>Slavinskiĭ (page 153-4) idézi Molotov naplóját, amely elmeséli Molotov beszélgetését Szatóval, a moszkvai japán nagykövettel: Miután Molotov elolvasta a nyiltakozatot, Szató "megengedi Molotovnak, hogy pontosítson rajta", mondván, hogy a japán kormány elvárja, hogy 1945. április 25-től 1946. április 25-ig a szovjet kormány azonos kapcsolatokat tartson fenn Japánnal, mint eddig, "szem előtt tartva, hogy a paktum érvényben marad". Molotov azt válaszolta, hogy a szovjet-japán kapcsolatok valójában visszatérnek a paktum megkötése előtti állapothoz. Szató megjegyzi, hogy ebben az esetben a szovjet és a japán kormány másképp értelmezi a kérdést. Molotov azt válaszolja, hogy "van itt pár félreértés", majd kifejti, hogy "''az ötéves időszak lejárta után'' ... a szovjet-japán kapcsolatok magától értetődően visszatérnek a paktum megkötése előtti status quohoz" További beszélgetés után Molotov azt állítja: "A paktum érvényességi ideje még nem járt le"