„The Beach Boys” változatai közötti eltérés

a
túl sok a hangfájl, lásd WP:NEMSZABAD
a (szabad kép a filmkocka helyére)
a (túl sok a hangfájl, lásd WP:NEMSZABAD)
 
=== Brian újításai és személyes problémái ===
 
{{hangminta2
| fájlnév1 = Surfin' U.S.A.Live.ogg
| cím1 = Surfin’ U.S.A. (koncertváltozat)
| szöveg1 = Dal a "Good Vibrations: Thirty Years Of The Beach Boys box sett-ről" (részlet), A "[[Surfin' U.S.A. (dal)|Surfin' U.S.A.]]" volt az a dal ami népszerűvé tette a zenekart Amerikában.
| fájlnév2 = Surfer Girl.ogg
| cím2 = Surfer Girl
| szöveg2 = Dal a "Surfer Girl" albumról (részlet), a "[[Surfer Girl (dal)|Surfer Girl]]" volt Brian első igazi szerzeménye.
| fájlnév3 = Barbara Ann.ogg
| cím3 = Barbara Ann
| szöveg3 = Dal a "Beach Boys' Party!" albumról (részlet), a [[Barbara Ann]], és a [[Beach Boys' Party!]] után lett a zenekar igazán népszerű Angliában.
}}
 
A folyamatos, megfeszített tempójú munkának idővel meg kellett fizetni az árát. 1964. december 23-án, miközben az együttes egy houston-i koncertre repült, Brian pánikrohamot szenvedett el, majd a következő év elején bejelentette, visszavonul a turnézástól, hogy minden erejét a zeneszerzésre és a lemezfelvételekre fordíthassa. Tizennyolc hónapig Glen Campbell helyettesítette Briant a koncerteken, ám saját karrierje érdekében hamarosan kilépett az együttesből.<ref>{{cite web |url=http://www.glencampbellshow.com/gc_bio.html |title=Glen Campbell Biography |accessdate=2011-01-22 |format= |work=}}</ref> A Beach Boys zenész barátjukat, Bruce Johnstont kérte meg, hogy találjon egy alkalmas zenészt Brian helyére. Miután nem járt sikerrel, maga Johnston vált az együttes teljes jogú tagjává, először a koncerteken helyettesítette Wilsont, a későbbiekben pedig a lemezfelvételeken is közreműködött.
[[Fájl:Sullivan Beach Boys.jpg|thumb|left|300px|A The Beach Boys a "The Ed Sullivan Show"-ban, 1964-ben]]
Az 1967 végén kiadott, egyes kritikusok által klasszikusként ünnepelt ''[[Wild Honey (album)|Wild Honey]]'' LP főként túláradóan vidám Wilson-Love szerzeményeket tartalmaz, köztük a top 20-as sláger "[[Darlin']]"-t és Stevie Wonder "I Was Made To Love Her"-jének pompás feldolgozását. Az 1968-as ''[[Friends]]'' csendes, melodikus album, a zenekar transzcendentális meditáció iránti friss elkötelezettségének hatását mutatja. A kislemezre kimásolt címadó szám (a B-oldalon Dennis dalszerzői bemutatkozásával, a "[[Little Bird]]" című dallal) a listákon leggyengébben szereplő Beach Boys-kislemez volt 1962 óta. Az ezt követő "[[Do It Again]]" kislemez, mely visszatérést mutatott a korai évek napfényes szörf-hangzásvilágához, az Államokban mérsékelt sikert aratott, Angliában viszont második listavezetőjükké vált.
 
{{hangminta2
| fájlnév1 = Do It Again.ogg
| cím1 = Do It Again
| szöveg1 = Dal a "20/20" albumról (részlet)
}}
Brian állapotának romlásával párhuzamosan egyre kevesebb dalt írt, és fokozatosan visszavonult a zenekartól. Az együttes többi tagja így kénytelen volt saját dalokat írni. Carl Wilson apránként átvette a Beach Boys vezetését, kiváló producerré képezve magát. Hogy letudják a Capitol-lal szembeni szerződéses kötelezettségüket, 1969-ben kiadták a ''[[20/20 (The Beach Boys album)|20/20]]'' LP-t, mely korábban felvett, de ki nem adott dalok (köztük két ''SMiLE''-ra írt szám), feldolgozások, és néhány új Dennis Wilson-szerzemény gyűjteménye volt. Ez utóbbiak egyikét, a "Never Learn Not To Love"-ot Dennis [[Charles Manson]]-nal közösen írta (noha ezt a lemezborítón nem tüntették fel), s eredeti címe "Cease To Exist" volt.<ref>{{cite web |url=http://www.songfacts.com/detail.php?id=3962 |title= Never Learn Not To Love (songfacts.com)|accessdate=2011-01-22}}</ref> A lemezen szerepel a Ronettes "I Can Hear Music"-jának feldolgozása is, ami kislemezre kimásolva a zenekar utolsó top 40-es slágere lett a következő hét évben.