„Kisfaludy Károly (költő)” változatai közötti eltérés

Kisfaludy Mihály ([[1743]]–[[1825]]) győri szolgabíró,<ref>http://www.macse.org/gudenus/mcsat/fam.aspx?id=52594</ref> és Sándorffy Anna ([[1755]]–[[1788]]) nyolcadik gyermeke, [[Kisfaludy Sándor]] költő legifjabb testvére. Keresztszülei gyömrei és teölvári Gyömörey László ([[1727]]–[[1796]]) kapitány és szentgyörgyi Horváth Ferencné nyírlaki Oszterhuber Anna (?–[[1794]]) úrnő voltak.<ref name="károlykeresztelő">{{Cite web|url=https://familysearch.org/ark:/61903/1:1:XCRK-XQQ|title=familysearch.org Kisfaludy Károly keresztelői adatlapja}}</ref> Anyja a szülés következtében másnap meghalt, és a fiú később tíz évvel idősebb testvérnénje, kisbarnaki Farkas Gáborné Kisfaludy Teréz (1778–1830)<ref>Szluha Márton. (2011). Vas vármegye nemes családjai I. kötet. Heraldika kiadó. (391. o.)</ref> gondozása alá került, akihez állandó szeretettel és hálával fordult. [[1799]]-ben [[Győr]]be ment a [[GyőriCzuczor bencésGergely gimnáziumBencés Gimnázium|bencések gimnáziumába]], ahol eleinte szorgalmasan tanult, de csakhamar elhanyagolta a tanulást, és a heves, dacos fiú egyszer az őt dorgáló tanára elé dobta tintatartóját, ezért megbuktatták.

A szigorú apa, akinek három testvére is hadi pályára lépett, ekkor kivette az iskolából, és a Győrött éppen megnyílt katonai nevelőintézetbe adta. Innen egy év múlva, [[1804]]-ben Pestre került, ahol október 1-jén még mint kadét katonának állt. [[1805]]. szeptember 1-jén zászlótartó lett; küzdött a [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] elleni csatákban, és részt vett a Caldierónál kivívott győzelemben. [[1806]]-ban a [[Szerémség]]ben határőrzésre volt kirendelve. [[1809]]. február 16-án alhadnaggyá léptették elő, ezredével [[Josip Jelačić|Jelasics]] hadosztályánál [[München]]ben állomásozott; május 25-én [[Leoben]]nél harcolt és [[hadifogság|fogságba]] esett, de szerencsésen megszökött, hadosztályához visszamenekült, és még az év augusztus 23-án főhadnaggyá léptették elő. [[1810]]-ben sűrűn társalgott [[Szemere Pál (költő)|Szemere Pál]]lal, akivel 1805-ben [[Miskolc]]on kötött barátságot, [[Horvát István (történész)|Horvát Istvánnal]] és [[Vitkovics Mihály|Vitkovics Mihállyal]], akiknek egy kötet versét is megmutatta. Ekkor beleszeretett Heppler Katalinba, egy elszegényedett özvegyasszony leányába, s hogy elvehesse, ki akart lépni a hadseregből, de szigorú apja mindezt ellenezte.

Pestre ment tehát, ahol barátai tárt karokkal fogadták, s a [[Magyar Nemzeti Múzeum|Nemzeti Múzeum]] képtárőrévé akarták tenni, de a [[nádor]] nem nevezte ki állhatatlan természete miatt. Egy becsületes vargánál vett ki szállást a Magyar utcában, s [[akvarell]] tájképeket festett. Néha képei jól elkeltek, de többször titkon nyomorgott. Pénzsegélyt nem fogadott el barátaitól, akik ezért kölcsön adták neki a pénzt, és megvették a képeit. A festészettel hamar felhagyott és ezután [[Stáhly Ignác]] sebészprofesszornál anatómiát tanult. Eközben atyja [[1818]]-ban megírta végrendeletét, és kitagadta a fiát, aki ekkor Győrbe utazott, hogy vele a kibékülést újra megkísérelje, de minden közbenjárás hiába volt, apja nem bocsátotta maga elé.