„Jean-Paul Belmondo” változatai közötti eltérés

Belmondo népszerűsége máig töretlen, noha kora miatt az utóbbi években már egyre kevesebb szerepet vállalt mind a színpadon, mind a filmvásznon. Elsősorban a családjának igyekezett szentelni magát, különösen azután, hogy idősebb lánya, Patricia [[1994]]-ben tragikus körülmények között tűzhalált szenvedett. Filmen és színpadon egyaránt sikerrel játszotta [[Jean Valjean]] szerepét [[Victor Hugo]] ''A nyomorultak'' című művének adaptációiban. [[1998]]-ban ismét Alain Delonnal forgatott. Újabb közös filmjük, a ''[[Két apának mennyi a fele?]]'' nem tűnik annyira maradandónak, mint a ''Borsalino,'' de a közönség örömmel nézte meg őket az új csillag, [[Vanessa Paradis]] társaságában. Jean-Paul [[2001]]-ben állt utoljára kamerák elé: majdnem 4 évtizedes filmje, ''A legidősebb Ferchaux'' (1963) [[remake]]-jében, ''Az utolsó kalandor''ban vállalt szerepet. Ugyanezen év [[augusztus 8.|augusztus 8-án]], [[Korzika|Korzikán]] [[szélütés]] érte, melynek következményeként arcának jobb oldala lebénult. Egy párizsi kórházba szállították, s csak több nap után hagyhatta el az intenzív osztályt. [[2006]]-ban újabb súlyos baleset érte: megcsúszott a fürdőszobában, és combnyaktörést szenvedett. A kórházban még [[tüdőgyulladás]]t is kapott, állapota heteken át válságos volt. Majd visszatért a filmvászonra [[Vittorio De Sica]] ''[[Umberto D. – A sorompók lezárulnak]]'' című [[neorealizmus|neorealista]] filmremekének [[remake]]-jében (''[[Egy ember és kutyája]]''). A produkciót barátja, a főleg színészként ismert [[Francis Huster]] rendezte.

 

 

Az évtizedeken át akcióhősként ismert Belmondo hosszú ideje visszautasított minden, akciófilmre szóló újabb ajánlatot, a De Sica-film főszereplőjében azonban magára ismert, ezért vállalta a felkérést. Újra kedvet kapva a filmezéshez, 2013-ban már a [[Fegyveres banditák]] című akciófilmet forgatta. A film rendezője a sok közös filmmel ismert [[Claude Lelouch]].