„Dušan Makavejev” változatai közötti eltérés

 

'''Dušan Makavejev''' ([[szerb ábécé|cirill betűkkel]] ''Душан Макавејев'', magyar átírással '''Dusan Makavejev''', [[Belgrád]], [[1932]]. [[október 13.]] –) szerb filmrendező, forgatókönyvíró és producer. Az [[1950-es évek]] első felében kezdett rendezni. [[1965 a filmművészetben|1965]]-től forgat játékfilmeket. Miközben ''[[W. R., avagy az organizmus misztériuma]]'' ([[1971 a filmművészetben|1971]]) című alkotása külföldön nagy sikert aratott, [[Jugoszlávia|Jugoszláviában]] hevesen támadták a filmet, melyet végül be is tiltottak. [[Vlagyimir Iljics Lenin|Lenin]] emlékének és a [[kommunizmus]] „szent” eszméjének megsértése miatt Makavejevnek el kellett hagynia a hazáját. Nyugaton még ritkábban tudott forgatni. [[1993 a filmművészetben|1993]] óta nem készített játékfilmet. Több alkalommal járt [[Magyarország]]on, életművéből a Magyar Filmintézet és a Magyar Televízió is rendezett már sorozatot.

 

== Pályafutása ==

Hazájából való távozása után Makavejev [[Párizs]]ban telepedett le, itt készítette a [[filmtörténet]] egyik legprovokatívabb alkotását, a ''[[Sweet Movie]]''-t, melyet az [[1974-es cannes-i filmfesztivál]]on mutattak be. Ezzel a munkájával sikerült a kommunista Kelet után a kapitalista Nyugat haragját is kivívnia: a filmet több nyugati országban betiltották. A ''W. R.''-hez hasonlóan több rétegből építkező alkotás végkicsengése ugyanis az, hogy a kommunizmus és a kapitalizmus egyaránt embertelen társadalmi formák, mert a maguk céljaira zsákmányolják ki az emberi testet.<ref>Az emberi testek kizsákmányolása Pier Paolo Pasolini egyik kedvenc témája volt, nem véletlen, hogy [[Olaszország]]ban ő volt a ''Sweet Movie'' első számú népszerűsítője. Pasolini az 1974-es cannes-i filmfesztiválon ''[[Az Ezeregyéjszaka virágai]]'' című filmjével szerepelt, és a rendezvényen figyelt fel Makavejev alkotására.</ref> A kapitalizmus kritikáját a [[Carole Laure]] által játszott Miss 1984 (utalás [[George Orwell]] művére) története képviseli, míg a kommunizmus Anna Planeta ([[Anna Prucnal]]) személyén keresztül kapja meg a magáét. A párhuzamos (és természetesen szimbolikus) cselekményszálakat a katyni mészárlás áldozatainak kihantolásáról készült eredeti dokumentumbetétek szakítják meg.<ref>Érdemes megjegyezni, hogy a ''Sweet Movie'' készítése idején még az volt a hivatalos szovjet álláspont, hogy a mészárlást a nácik követték el. [[Mihail Szergejevics Gorbacsov|Mihail Gorbacsov]] orosz főtitkár csak [[1990]]-ben ismerte el, hogy a németek annak idején nem hazudtak, a mészárlás valójában tényleg az [[NKVD]] műve volt, ahogyan a náci propagandagépezet állította.</ref> A ''Sweet Movie''-ról a bemutató óta eltelt évtizedek alatt egymásnak olykor ellentmondó elemzések tucatjai születtek, volt olyan is, amelyik szerint valójában [[Karl Marx|Marx]] ''Tőke'' című megfilmesíthetetlen művének érzéki filmváltozatáról van szó!

 

 

[[Svédország]]ban valósult meg a művész egyik legsikeresebb alkotása, a ''[[Montenegro (film)|Montenegro]]'' ([[1981 a filmművészetben|1981]]). Hősnője, Marilyn Jordan megelégeli a jóléti társadalom konszolidált unalmát, és a jugoszláv vendégmunkások furcsa, szabad(os) világában véli megtalálni új helyét. Rá kell döbbennie azonban arra, hogy ez a miliő is csupán illúzió, a vendégmunkások valójában abba a környezetbe vágynak, amiből ő kitörni próbál. A film utolsó jelenetében a tökéletes feleség, anya és háziasszony sztereotip szerepkörében tálalja fel családjának a vacsorát, melybe mérget kevert. Makavejev bőséggel adagolja a (fekete) humort, ám a szatíra ettől csak élesebbé válik. Emlékezetesek a zenei betétek: a nyitójelenet hangulatának megteremtéséhez a rekedtes hangú [[Marianne Faithfull]] ''The Ballad of Lucy Jordan'' című felvétele járul hozzá, a bohókás nagypapa fergeteges feleségkeresési akcióját – mely az unokák közreműködésével zajlik – pedig a svédek büszkesége, az [[ABBA]] ''I Do, I Do, I Do, I Do, I Do'' című slágere kíséri.