„Mars-mező (Róma)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →‎Az ókorban: római császár| linkek
24. sor:
A [[Marcellus-színház]] építéséhez már Julius Caesar idején előkészitették a területet, de Caesart meggyilkolták, mielőtt az építkezés megkezdődött. [[Kr. e. 17]]-ben már használták a szinházat. Az [[Ízisz-templom]] építésének pontos ideje nem ismert: talán [[Kr. e. 20]] és 10 között épült, vagy [[Caligula római császár|Caligula]] idején ([[37]]-[[41]]). [[Nero római császár|Nero]] császár fürdőt és hidat építtetett. A [[64]]-ben történt [[A nagy római tűzvész|nagy tüzet]] követően [[Domitianus római császár|Domitianus]] építtette újra a leégett épületeket, felhúzatott egy új stadiont is (aminek a helyén ma a [[Piazza Navona]] van), és egy [[Odeion]]t (előadóházat). [[Hadrianus római császár|Hadrianus]] az anyósa, az isteni [[Matidia]] tiszteletére építtetett egy templomot, [[Antoninus Pius római császár|Antoninus Pius]] pedig Hadrianus tiszteletére.<ref>Platner, Samuel Ball, and Thomas Ashby. A Topographical Dictionary of Ancient Rome. London: Oxford UP, H. Milford, 1929. Print. 331</ref>
 
Ezt követően legközelebb csak [[Aurelianus római császár|Aurelianus]] uralkodása idején ([[270]] to [[275]]) voltak újabb jelentős építkezések a Mars-mezőn. Miután hosszú ideig, a rómaiak büszkeségére, nem fenyegette semmilyen támadás a várost, és igy védművekre se volt szüksége, [[270]]-ben [[Germánok|germán]] törzsek özönlöttek át a határon és Észak-Itáliát is elérték. Aurelianus ekkor rendelte el a 19 kilométer hosszú, tornyokkal megerúsitett 6-8 méter magas téglafal épitését, amely a császárról az [[Aurelianus-fal]] nevet kapta. Aurelianus nem érte meg az épitkezésépítkezés befejezését, a falat utódja, [[Marcus Aurelius Probus|Probus]] fejezte be [[276]]-ban. Felépültével a Mars-mező szemmel láthatóan is a város szerves részévé vált.<ref>Platner, Samuel Ball, and Thomas Ashby. A Topographical Dictionary of Ancient Rome. London: Oxford UP, H. Milford, 1929. Print. 348-350</ref>
 
A [[4. század]] közepére, mikor [[II. Constantius császár]] ellátogatott Rómába, az egykori fővárosba, a pogény templomok közül sok már nem működött. A helyüket keresztén templomok kezdték elfoglalni. A pogány templomokat közül egyeseket leromboltak, másokat épitőanyagként használtak fel, és voltak olyanok, amelyek új szerepet kaptak, mint a Pantheon. [[663]]-ban bronz tetőlapjait leszedték és ólomra cserélték, ami [[Gregorius]] szerint "a túlzott kapzsiság és az arany utáni túlzott sóvárgás" következménye volt. ”<ref>Gregorius, Magister. 1987. Narracio de mirabilibus urbis Romae. Translated by John Osborne in The Marvels of Rome. Toronto: Pontifical Institute of Medieval Studies. 29</ref> Az [[5. század]]ban Rómát kétszer is felégették és kifosztották: [[410]]-ben a [[vizigótok]] és [[455]]-ben a [[vandálok]]. [[408]] és [[508]] között három földrengés rázta meg a várost, [[398]]-ban és [[411]]-ben ár mosta el alacsonyabban fekvő területetit. Sok [[márvány]] oszlopból és díszítményből mészport gyártottak.<ref>Manacorda, Daniele, 2000. Crypta Balbi: Museo nazionale romano. Milan: Electa. 20</ref>