„Erdélyi Fejedelemség (1570–1711)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
egyértelműsítés |
|||
38. sor:
Az Erdélyi Fejedelemség egy hosszú folyamat betetőzéseképpen jött létre, amelyhez hozzátartozik az erdélyi vajda címmel járó egyszemélyi hatalom egy nagyobb földrajzi egység felett. Másik jelentős oka a Habsburg- és török veszély, a magyar származású uralkodóház hiánya és a nemesség széthúzása.
[[1505]]-ben a [[rákosi végzés]] arról szólt, hogy nem választanak idegen házból uralkodót és nem ismerik el a [[Jagelló-ház|Jagelló]] leányági örökösödést. Az országgyűlés már itt nyilván [[I. János magyar király|Szapolyai Jánosra]] gondolt. „… a politikai jogaiért küzdő köznemesség benne – az alulról jött család sarjában – találta meg eszményképét. Hívei az 1505. évi rákosi országgyűlésen Szapolyai királysága érdekében fogadták meg, hogy idegen uralkodót nem választanak.”<ref name="Opcit|n=Szabó|o=27">{{Opcit|n=Szabó|o=27}}</ref> [[II. Ulászló magyar király|
Mégsem 1505-ben, hanem már [[1491]]-ben kezdődött az a politikai helyzet, ami végül a kettős királyválasztáshoz vezetett. Ez évben kötötték a három dinasztikus szerződés elsőjét, amelyet [[1506]]-ban és [[1515]]-ben megújítottak, és amely a Jagellók és a [[Habsburgok]] között jött létre. 1491-ben még nem volt gyermeke Ulászlónak, a másodikban a Hunyadi-vagyon akkori birtokosa, [[Brandenburgi György]] őrgróf játszotta a főszerepet, valamint Ulászló félelme Szapolyaitól. A rákosi végzés felnyitotta a szemét arra, hogy magyar trónkövetelő is akadhat. A harmadiknak nyilván a [[Dózsa György-féle parasztfelkelés|Dózsa-féle háború]] adta az okát, valamint Ulászló és a lengyel Zsigmond király félelme Szapolyaitól. Az [[1514]]-es események megerősítették Szapolyai tekintélyét, hiszen egyfelől eleve ellenezte a [[Bakócz Tamás|Bakócz]]-féle kereszteshadjáratot, másfelől oroszlánrészt vállalt a mozgalom leverésében és a megtorlásban. Ebben az [[1513]]-ban a délvidéki [[Szendrő (Szerbia)|Szendrő]] ostrománál kipróbált hadserege volt segítségére. „…Végül csak egyetlen ember tudott tőkét kovácsolni magának abból, ami 1514 nyarán történt: Szapolyai János. […] Az igazi nyereség a hatalom visszaszerzése volt.”<ref>{{Opcit|n=Barta|o=181}}</ref>
| |||