„Dohnányi Ernő” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
kieg.
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
belső hivatkozások
2. sor:
| kép =
| képaláírás =
| gyermekei = [[Hans von Dohnányi]], Grete von Dohnányi
}}
'''Dohnányi Ernő''' ([[Pozsony]], [[1877]]. [[július 27.]] – [[New York]], [[1960]]. [[február 9.]]) [[zeneszerző]], [[karmester]], [[zongora]]művész, pedagógus.
23 ⟶ 24 sor:
[[1903]]–[[1905]] között Bécsben, majd [[1915]]-ig Berlinben volt a Zeneakadémia professzora, 1915 végétől [[Budapest]]en működött. A [[Magyarországi Tanácsköztársaság]] idején [[Bartók Béla (zeneszerző)|Bartókkal]] és [[Kodály Zoltán|Kodállyal]] együtt a zenei [[direktóriumok (1919)|direktórium]] tagja volt.{{refhely|Kusz}}
 
[[1919]]–[[1944]] között a [[Budapesti Filharmóniai Társaság]] elnökkarnagya, [[1931]]–[[1934]] között a [[Magyar Rádió]] Zenei Osztályának igazgatója, majd a [[Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem|Zeneakadémia]] főigazgatója volt. Munkásságát [[1930]]-ban [[Magyar Corvin-lánc|Corvin-lánccalcal]]cal is elismerték.
 
A [[második világháború]] kitörésével élete legfordulatosabb és egyben legkeservesebb szakaszához érkezett. A sorsforduló magánéletében kezdődött: ebben az esztendőben ismerkedett meg későbbi harmadik feleségével, az akkor mindössze 27 esztendős Zachár Ilonával, akinek személye több szempontból is döntő befolyással volt a zeneszerző sorsának alakulására. Akkor is például, amikor 1944 őszén közösen úgy döntöttek, hogy Ilona gyermekeivel együtt végleg elhagyják Magyarországot. Ezt követően három éven át egy [[ausztria]]i faluban várták a háború végét és a koncertélet rendeződését – kétségbeejtő anyagi körülmények között. Innen egyéves [[argentína]]i kényszerkitérő és számtalan nehézség után [[1949]]-ben érkezett meg a család az [[Amerikai Egyesült Államok]]ba, ahol a Florida State University zongora- és zeneszerzés-professzori állást kínált neki. Ő örömmel fogadta el az ajánlatot, s az év novemberétől haláláig, 1960-ig egzisztenciális gondoktól ugyan nem mentes, de a háborús éveknél összehasonlíthatatlanul harmonikusabb, nyugodtabb periódust töltött [[Florida]] fővárosában, [[Tallahassee]]-ben. Másrészről azonban a hányattatásoknak ekkor még nem szakadt végük: művészi és anyagi érvényesülését ugyanis csaknem teljesen lehetetlenné tette az a politikai rágalomhadjárat, mely még 1945 tavaszán indult el Magyarországon, s jó tíz éven át meghatározta életét bolyongása évei alatt, s még Amerikában is. Dohnányit háborús bűnökkel vádolták meg, s annak ellenére, hogy a hivatalos minisztériumi vizsgálat minden kétséget kizáróan felmentette őt előbb Magyarországon, majd később, amikor a vizsgálat lefolytatását kérték, az Egyesült Államokban is, a rágalom kiirthatatlannak bizonyult. Ennek következtében – bár Dohnányi mindvégig aktívan hangversenyezett országszerte kisebb városokban – az igazán jelentős kulturális központokban nem tudott érvényesülni, New Yorkban például csupán egyetlen alkalommal sikerült hangversenyt szervezni számára, így a szimbolikus rehabilitációra tulajdonképpen haláláig nem került sor.