„Versenymű” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
2. sor:
A '''versenymű''' (''concerto'', ''koncert'') egy olyan műfaj, amely esetében egy vagy több szólóhangszer áll szemben, „felelget” a tuttival, azaz a teljes [[zenekar]]ral. Kialakulása a [[Barokk zene|barokk]] korra tehető, de kisebb változtatásokkal a mai napig létező műforma.
A műfaj elnevezését tévesen a ''concertare'' igére vezetik vissza már nem sokkal a műfaj kialakulása után: [[Michael Praetorius]] a ''[[Syntagma Musicum]]'' című zeneelméleti összefoglaló művében a concerto szó jelentését a latin "concertare" igéből származtatja, amely annyit tesz, mint „vetélkedik, verseng, vitatkozik”. Innen a magyar versenymű elnevezés is. Azonban a concerto nem ebből a kifejezésből származik, hanem már létezett korábban, és annyit jelentett, mint „összeköt, egyetért, megállapodik valamiben” (ennek a jelentésnek eredete a conserere ige). Ez a szó pedig a közös hangszerjátékra utal. Kezdetben nem volt ugyanis egyértelmű, hogy a különböző hangszercsaládok közös játéka összhangot eredményez a különféle hangolások és megszólaltatási módok miatt. A harmóniához a hangszerkészítés fejlődésére volt szükség. A reneszánsz idején a hangszeregyütteseket konszortnak nevezték, amely szó
A concerto általában három tételből áll: a két gyors tétel között egy lassú hangzik el. Az első tétel előtt lassú bevezető lehetséges.
13. sor:
Amennyiben több szólóhangszer van, úgy beszélhetünk '''kettős'''-, '''hármas'''- és '''négyesverseny'''ekről.
==Magyar nyelvű irodalom==
* Damais, Emile: ''A zongoraverseny''. Ford. és átd. [[Várnai Péter]]. Budapest, 1964. Zeneműkiadó.
| |||