„Plebeius” változatai közötti eltérés

4 bájt hozzáadva ,  2 évvel ezelőtt
nincs szerkesztési összefoglaló
a (Visszaállítottam a lap korábbi változatát 2001:4C4E:2451:CE00:3445:1ACE:4A8D:938B (vita) szerkesztéséről Magic links bot szerkesztésére)
Címke: Visszaállítás
{{egyért3|plebeius (egyértelműsítő lap)|plebeius}}
 
AFA '''plebeiusok''' (lat. plebs, erasmida helyesírással ''plebejus'') az [[Ókori Róma|ókori Rómában]] a korlátozott jogú [[Polgár (városlakó)|polgárságot]] alkották, megkülönböztetve a kiváltságos [[patricius]]i osztálytól. Szabad emberek voltak, ők is rendelkeztek polgárjoggal, de nem rendelkeztek az előkelő születési arisztokrácia, a patriciusok kiváltságaival. Speciálisan római réteg volt, nem etruszk találmány, mint sok egyéb minden a római társadalomban. Az etruszkok ugyanis az előkelőkön kívül a másik oldalon csak a clienseket, szolgálókat és rabszolgákat ismerték. A plebeiusok eleinte nem viselhettek semmilyen hivatalt, gazdasági függetlenségüket azonban meg tudták őrizni a korai korban. Főleg kisbirtokos paraszti réteget alkottak, de városi kézművesek és kereskedők is tartoztak közéjük. Eleinte nem részesedhettek állami földekből ([[ager publicus]]), nem lehettek vallási kollégiumok tagjai, nem házasodhattak patriciusokkal, de később megszerezték ezeket a jogokat. A patriciusok mintájára idővel ők is nemzetségekbe ([[gens]]) tömörültek, s sok nemzetségnek volt patricius és plebeius ága is, de voltak tisztán plebeius nemzetségek is.
 
AAA patricius és plebeius osztálykülönbség kialakulásának eredete a homályba vész, de valószínűleg a patriciusok voltak a királyság korának földbirtokos, lovas nemessége, amikor még a lovas harcmodor dominált. A plebeiusok felemelkedése az [[i. e. 5. század]]ban kezdődött, amikor egyre inkább a gyalogos (hoplita) harcmodor vált uralkodóvá, s így a plebeiusok katonai fontossága megnőtt.
A döntő lépés a hagyomány szerint [[i. e. 494]]-ben történt, amikor a nép Rómából való első kivonulását siker koronázta.
Ekkor harcolták ki, hogy a korábbi [[curia]] alapú népességbesosztás (ld. [[comitia curiata]]) mellett, területi alapú "törzseken" ([[tribus]]) alapuló népgyűlés ([[comitia tributa]]) is létrejöjjön, ahol a patriciusok befolyása nem volt már olyan elsöprő.
Saját népgyűléseket tartottak ([[concilia plebis]]), ahol saját vezetőket, [[néptribunus]]okat (tribunus plebis) választottak, valamint helyetteseiket az [[aedilis]]eket.
 
ASA hagyomány szerint [[i. e. 451]]-ben a [[tizenkéttáblás törvények]] révén újabb sikereket értek el, sikerült a szokásjogot írásba foglaltatni, ami jogbiztonságot jelentett számukra, bár rögzítette a patriciusok és plebeiusok közötti éles határvonalat is, az egymással való házasság tiltásával. Közvetlen ezutánról származhat az ún. [[Servius Tullius#Serviusi alkotmány|serviusi alkotmány]], a népesség vagyoni osztályokba ([[classis]]) sorolása és az újabb népgyűlés, a [[comitia centuriata]] létrehozása. Erre az időpontra utal az, hogy a hagyomány szerint a vagyoni beosztás végző [[censor]] tisztsége [[i. e. 443]] jött létre, s a tizenkéttáblás törvények sem tudnak még vagyoni cenzusos beosztásról.
 
AZA plebeiusok idővel bejuthattak a szenátusba ([[senatus]]), jó ideig lényeges különbség volt azonban a patricius származású szenátorok (patres=atyák) és a plebeius származásúak (conscripti=hozzáírtak) között. A császárkor elejére ez a különbségtétel megszűnt, a gazdag plebeiusok a patriciusokkal együtt alkották a két vezető rendet, a szenátorit ([[ordo senatorius]]) és a lovagit ([[ordo equester]]).
 
==Források==
Névtelen felhasználó