Főmenü megnyitása

Módosítások

5 bájt hozzáadva ,  1 évvel ezelőtt
a
Visszaállítottam a lap korábbi változatát Szenti Tamás (vita) szerkesztéséről Tudor987 szerkesztésére
A '''{{kínai|gehu|ko-hu|革胡|első=1}}''' a nyugati [[cselló]] és a {{kínai|[[huqin]]|[[hu-csin]]}} [[kínai hangszer]]ek egyfajta ötvözetét jelentő négy[[húr]]os [[Vonós hangszerek|vonós hangszer]]. Nevében a ge (革) szótag a forradalmiságára utal, a hu (胡) pedig a hangszertani besorolását adja ({{kínai|[[huqin]]|[[hu-csin]]}}, azaz vonós hangszer).
 
Egy kínai zenekarban a ''{{kínai|gehu|ko-hu}}'' abbanugyanabban a szerepkörben van, mint a cselló egy nyugatiban. A nyakának a hajlítása, illetve a hangolási és játéktechnikák megegyeznek a csellóéval, de a hangszer testét a egy kígyóbőrrel bevont kör vagy nyolcszög keresztmetszetű henger alakú fadoboz, a [[rezonátor]] adja, így hangja nagyban eltér a [[cselló]]étól.
 
A hangszert az [[1950-es évek]] során fejlesztették ki, hogy a kínai zenében is legyen olyan hangszer, amely nagy terjedelmet képes átfogni a hangskálán. Bár a ''{{kínai|gehu|ko-hu}}'' hangja tiszta és gazdag, rendkívül sok hátránya van a hangszernek. Használat közben nagyon hamar elhangolódik, illetve hangossága nem igazán szabályozható, ezért fele olyan halk tud lenni, mint a cselló. Továbbá a kígyóbőr a nedvességre rendkívül érzékeny, ezért gondos ápolást vár el a hangszer. Manapság egyre kevesebb zenekarban használják, a kínaiak inkább áttérnek a cselló használatára.
27 486

szerkesztés