„François de La Rochefoucauld” változatai közötti eltérés

 
==Neve==
La Rochefoucauld a francia főnemesség legelőkelőbb, hercegi címet viselő rétegéhez tartozott. A franciában két szó is van a hercegi cím jelölésére: a ''prince'' és a ''duc''. A La Rochefoucauld-családban a családfőt a ''duc de La Rochefoucauld'' cím illette meg, a családfő elsőszülött fiát pedig – aki generációról generációra a François nevet kapta – a család egyik birtokára utaló ''prince de Marcillac'' (Marcillac hercege). Így volt ez az író esetében is: apja, ''François V, duc de La Rochefoucauld'' (V. Ferenc, La Rochefoucauld hercege) 1650-ben bekövetkezett haláláig őt is ''François VI, prince de Marcillac''nak hívták, s csak akkor lett ''François VI, duc de Larochefoucauld'' (VI. Ferenc, Larochefoucauld hercege).
 
Az utókor persze nem tartja számon e részleteket, s a La Rochefoucauld nevet hallva a mai emberek (a franciák is) csak egy régi íróra, a maximák szellemes szerzőjére gondolnak; hajdani hercegi méltóságáról kevesen tudnak, s keresztnevét is csak kevesen ismerik.
1656-tól állandó vendége lett az irodalmi szalonoknak, különösen Madame de Sablé szalonjának, amelynek résztvevői – Pascal, Arnaud, Mademoiselle de Scudéry, Madame de Lafayette és mások – előszeretettel szerkesztettek [[aforizma|aforizmákat]], [[Maxima (műfaj)|maximákat]].
 
1659-ben egy portrégyűjteményben jelent meg első irodalmi műve, a ''Portrait de La Rochefoucauld par lui-même'' (La Rochefoucauld önarcképe). (Ugyanebben a kötetben olvasható Madame de Lafayette írása Madame de Sévignéről.) 1662-ben a második mű, a ''Mémoires'' (Emlékiratok) is megjelent, ezt követően La Rochefoucauld élete hátralévő 20 esztendejét jobbára az írásnak szentelte. XIV. Lajos visszafogadta a királyi udvarba, La Fontaine, a nagy meseíró pedig két meséjét is neki dedikálta, a ''L’Homme et son image'' (Az ember és a képe) és a ''Les Lapins'' (A nyulak) címűt.
 
Fő művének, a ''Maximes'' (Maximák) című aforizmagyűjteménynek több, egyre bővülő kiadása is megjelent még életében: az első 1664-ben még csak 316 maximát tartalmazott, a véglegesnek tekintett utolsó, két évvel halála előtt, 1678-ban már 504-et.
* ''Rochefoucauld maximái és morális refelxiói''; németre ford. Schultz, magyarra Kazinczy Ferenc, bev. Kis János; Geisztinger, Bécs–Trieszt, 1810
* ''La Rochefoucauld gondolatai''; ford., bev. Béri Gyula; Franklin Ny., Bp., 1895 (''Olcsó könyvtár'')
* La Rochefoucauld: ''Gondolatok''; ford. (Benedek Marcell; fordításaPantheon, BudapestBp., Európa1924 Kiadó,(''Remekírók 1957Pantheonja'')
* ''Gondolatok''; ford., utószó Benedek Marcell;Európa, Bp., 1957 (''Világirodalmi kiskönyvtár'')
* François de La Rochefoucauld: ''Maximák''; ford.,utószó (Szávai János; fordításaHelikon, Budapest, Helikon KiadóBp., 1990. {{ISBN|963-208-025-4}})
 
==Jegyzetek==