„Kárpátalja” változatai közötti eltérés

Irodalmi hagyományait tekintve a vidék magyar írásbelisége a középkorra nyúlik vissza. A ma már [[Ungvár]] részét képező Radváncon született [[Gyöngyösi István (költő)|Gyöngyösi István]] ([[1629]]–[[1704]]) magyar költő, az ugocsai [[Királyházai Nyalábvár|Nyalábvárban]] működött [[Ilosvai Selymes Péter]], és itt fordította a Bibliát [[Komjáthy Benedek]]. Önálló magyar irodalmi arculata azonban a régiónak nem alakult ki, bár a magyar lakosság kisebbségbe kerülésétől kezdődően beszélhetünk [[kárpátaljai magyar irodalom]]ról. A csehszlovák korszak jelentős alkotói közé tartozott [[Tamás Mihály]] és [[Sáfáry László]], a szovjet korszakban [[Balla László (író)|Balla László]] és [[Kovács Vilmos (költő)|Kovács Vilmos]], majd a hatvanas évek végétől egy fiatalabb nemzedék tagjai alkottak figyelemre méltót. Az elmúlt esztendőkben közülük hárman – [[Balla D. Károly]], [[Vári Fábián László]] és [[Nagy Zoltán Mihály]] – [[József Attila-díj]]ban részesültek, [[Berniczky Éva]] elsőkötetesként pedig [[Déry Tibor-díj]]at kapott (később Márai-díjban is részesült). További jelentős alkotók: Fodor Géza, [[Füzesi Magda]] (nemrégiben áttelepült Magyarországra), [[Penckófer János]].<ref>Források találhatók a http://karpataljairodalma.lap.hu linkgyűjteményből indulva.</ref> Újabban 2010-es regénye okán méltán irányult a figyelem Brenzovics Mariannára.<ref>http://bdk.blog.hu/2010/07/11/az_ervenyes_manir</ref>