„Dzsagfar tarihi” változatai közötti eltérés

 

==Keletkezése==

 

A Dzsagfar tarihit publikáló Fargat Nurutdinov azt mondja, az eredeti mű bolgár-türk nyelven (a mai [[tatár nyelv]]en) íródott, arab írásjelekkel. Számos krónikát tartalmaz, mindegyik eltérő stílusban íródott. Nurutdinov állítása szerint ezt az eredetit a késő 1930-as években fordította orosz nyelvre nagybátyja, Ibragim Muhammad-Karimovich Nigmatullin (1916–1941), aki mindezt azért tette, mert meg akarta menteni a gyűjteményt a KGB elődjétől, az NKVD elől, mely szervezet a régi bolgár, arab nyelven íródott dokumentumokat elpusztítani készült. Az eredeti kéziratot az NKVD ügynökei megsemmisítették, Nigmatullin eltűnt a [[második világháború]]ban, de a fordítását (apró betűkkel teleírt 15 jegyzetfüzetet) édesanyja megőrizte, majd végül átadta azt unokájának, Nurutdinovnak 1976-ban. Nurutdinovnak évek alatt sikerült lemásolnia és rendeznie a fordítás jó részét, 1980-ban levélben jelezte a szovjet tudományos akadémiának, hogy rendelkezik a szöveg egy változatával, és kérte, jelentessék meg azt, de elutasító választ kapott. Ezután nem sokkal jegyzeteit és néhány másolatot ismeretlen behatolók ellopták apja vidéki házából. Végül Nurutdinov maga publikálta a megmaradt szöveget a [[Szovjetunió]] széthullása után, 1993-ban.<ref>[http://s155239215.onlinehome.us/turkic/10_History/Dzsagfar_Tarihi/DzsagfarTarihi%20Preface.htm The preface of the book]</ref><ref>A gyűjtemény első kötete: Бахши Иман. ''Джагфар Тарихы''. Т. 1. ''Свод булгарских летописей 1680 г.'' / Изд. подготовлено Ф. Г.-Х. Нурутдиновым. Оренбург: Редакция Вестника Болгария, 1993; a harmadik kötetet 1997-ben adták ki.</ref>