„Imotski” változatai közötti eltérés

3 bájt törölve ,  1 évvel ezelőtt
nincs szerkesztési összefoglaló
|tengerszint feletti magasság = 398
|terület =
|szélességi fok = 43
|szélességi ívperc = 26
|szélességi ívmásodperc = 50
|hosszúsági fok =17
|hosszúsági ívperc = 12
|hosszúsági ívmásodperc = 50
}}
 
'''Imotski''' [[város]] és [[község]] [[Horvátország]]ban [[Split-Dalmácia megye|Split-Dalmácia megyében]].
 
== Fekvése ==
[[Split]]től légvonalban 62, közúton 87 km-re keletre, [[Makarska|Makarskától]] légvonalban 23, közúton 39 km-re északkeletre, a dalmát Zagora területén, Imotska krajina középső részén, a Biokovo-hegység és a hercegovinai határ között fekszik.
 
== A község települései ==
Közigazgatásilag Imotskin kívül [[Donji Vinjani]], [[Glavina Donja]], [[Glavina Gornja]], [[Gornji Vinjani]] és [[Medvidovića Draga]] települések tartoznak hozzá.
 
== Története ==
Imotska krajina területe már a történelem előtti időkben is lakott volt. Ezt bizonyítják a [[Grabovac (Šestanovac)|Grabovac]] és [[Zagvozd]] területén talált kőszerszámok. A térség első ismert népe az [[illírek]] egyik törzse a dalmátok voltak. Róluk mesélnek az ókorból fennmaradt halomsírok és várak maradványai, melyekből Imotska krajina területén több is található. A [[rómaiak]] csak az [[1. század]] elejére tudták véglegesen meghódítani a térséget. Római municipiummunicípium volt a mai [[Runovići]] helyén feküdt Novae, de az ő örökségük az itt áthaladó római út is, mely [[Salona|Salonából]] Imotskin keresztül [[Narona]] irányába vezetett. A [[Zmijavci]] területén levő Dikovača nevű régészeti lelőhelyen feltárt ókeresztény bazilika maradványai bizonyítják, hogy a római korban itt is egy nagyobb település állt. A római uralom egészen [[481]]-ig tartott, amikor [[Odoaker]] germán hadai foglalták el Dalmáciát. 493-ban a [[keleti gótok]] lerázva Odoaker uralmát fennhatóságuk alatt egyesítették Dalmáciát és a Drávától félre eső pannon területeket, melynek fővárosa Salona volt. Imotska krajina [[535]]-ig maradt keleti gót uralom alatt, amikor [[I. Justinianus]] császár a [[Keletrómai Birodalom]] részévé tette. Justinianus és utódai alatt a térségben valóságos erődrendszer épült ki, melynek maradványai [[Proložac]], [[Lovreć]] és Imotski területén is megtalálhatók. Ennek ellenére a [[6. század]] második felében a területet elfoglalták az [[avarok]] és szláv segédnépeik. A középkori horvát állam közigazgatásában ez a terület Fehér-Horvátországhoz, azon belül az Imoti zsupánsághoz tartozott. Imotski első írásos említése [[Bíborbanszületett Konstantin]] bizánci császárnak [[a birodalom kormányzásáról]] [[950]] körül írt művében található „Emona” alakban. Az Imoti zsupánság [[1165]]-ig volt horvát igazgatás alatt, ekkor azonban másodszor is bizánci uralom alá került. Ez az időszak 1180-ig tartott, amikortól a magyar királyok nevében a horvát bánok igazgatták. A Bribiri grófok hatalmának megtörése után a Nelipićek, majd [[Kotromanić István bosnyák bán]] uralma alatt volt. [[1357]]-ben [[I. Lajos magyar király]] visszafoglalta, majd [[1372]]-ig horvát-magyar királyi birtok volt. Ekkor a király elcserélte néhány várra Nelipić Ivánnal. [[1391]]-ben a magyar trónharcokat kihasználva [[I. Tvrtko bosnyák király]] foglalta el, de még az évben meghalt és Imotski visszakerült a horvát bánok igazgatása alá. Ura [[Hrvoje Vukčić Hrvatinić]] bosnyák nagyvajda, majd horvát bán, [[1408]]-ban pedig a Radivojević család lett. A [[Oszmán Birodalom|török]] 1463-ban meghódította a közeli [[Bosznia|Boszniát]], majd [[1493]]-re már ez a terület is uralmuk alá került. A török uralom idején Imotski a Hercegovaci [[szandzsák]]ban az azonos nevű [[náhije]] központja volt, ennek területe lényegében megegyezett a középkori zsupánsággal. Az [[1699]]-es [[karlócai béke]] török kézen hagyta. Végleges felszabadulása csak az újabb velencei-török háborút lezáró [[pozsareváci béke|pozsareváci békével]] [[1718]]-ban történt meg. Ezután a [[Velencei Köztársaság]] fennhatósága alá tartozott. A velencei uralomnak [[1797]]-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. [[1806]]-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után [[1813]]-ban újra az osztrákoké lett. A településnek 1857-ben 871, 1910-ben 1511 lakosa volt. [[1918]]-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941. áprilisában a Független Horvát Állam része, majd 1943. szeptemberétől 1944 októberéig német megszállás alatt volt. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 4757 lakosa volt.
 
== Lakosság ==
{| class="wikitable" style="margin: 0.5em auto; text-align: center;"
|-
! colspan="16" | Lakosság változása<ref>[http://www.dzs.hr - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.]</ref><ref>http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf</ref>
|-
| [[1857]] || [[1869]] || [[1880]] || [[1890]] || [[1900]] || [[1910]] || [[1921]] || [[1931]] || [[1948]] || [[1953]] || [[1961]] || [[1971]] || [[1981]] || [[1991]] || [[2001]] || [[2011]]
|-
| 871 || 1.954 || 1.182 || 1.331 || 1.446 || 1.511 || 1.697 || 1.457 || 1.701 || 1.808 || 1.874 || 2.422 || 3.234 || 4.000 || 4.347 || 4.757
 
== Nevezetességei ==
*[[Assisi Szent Ferenc]] tiszteletére szentelt plébániatemploma tulajdonképpen kolostortemplomként épült az 1736-ban emelt régi templom helyén, melyet az új templom építése előtt 1861-ben lebontottak. Az építés 1863-ban kezdődött és 1881-ben fejezték be. Felszentelése 1904-ben történt. A templomot a velencei Francesco da Vicenzo tervei szerint építették neoromán stílusban. Háromhajós monumentális épület. Homlokzatán három bejárat található, a főbejárat felett kereszt, efelett pedig nyolcágú rozetta látható. A homlokzat feletti oromzaton kereszt áll. Szentélye emelt szintű, az apszisban található a szerzetesi kórus. A templomnak öt oltára van. A márvány nagyoltár 1902-ben készült a spliti Bilinić-műhelyben. A szentségtartó felett három angyal tartja a kereszt alapzatául szolgáló építményt. A hajóban négy oltár áll. A Gyógyító boldogasszony tiszteletére szentelt márvány oltár ugyancsak Bilinić alkotás, az oltárt díszítő ezüst keretes képet Filip Grabovac atya vásárolta 1738-ban Velencében, a híres velencei Mária-templom kegyképének másolata. Ezzel szemben áll a Szent Ferenc oltár a szentet ábrázoló képpel, amint a keresztre feszített Jézust öleli. A kép Murillo festményének másolata. A másik két oltár Szent Paszkálnak és Szent Antalnak van szentelve, mindkettő szentnek 1785-ben készített, a régi templomból származó szobrával. A keresztút képei és a szószék Tirolban készültek. A Lourdes-i barlangot 1958-ban készítették. Az orgonát 1907-ben vásárolták, a csehországi Rieger üzem építette. A kórust 1978-ban bővítették. A templomot 1982-ben védőszentje születésének nyolcszázadik évfordulójára renoválták. 1988-ban a kolostor építésének kétszázötvenedik évfordulóján a templom előtti teret burkolták, 1990-ben pedig felállították az első kolostor építőjének Stjepan Vrljićnek a bronzszobrát. 1995-ben a templom tíz ablakát festett üvegablakokra cserélték, melyek a horvát szenteket és boldogokat ábrázolják, Josip Botteri Dini munkái. A harangtorony 1847-ben még a régi templomhoz épült, 1850-ben toronyórát kapott. 1999-ben egy emelettel magasították és teljesen felújították.
 
*A templom melletti ferences kolostorban értékes régészeti és néprajzi gyűjtemény látható, melynek létrehozója Vjeko Vrčić atya volt. A város másik múzeuma a városi múzeum az egykori dohányelosztó épületében működik, szintén jelentős régészeti és néprajzi gyűjteménnyel.
 
*Az Angyalok Királynője tiszteletére szentelt temploma a vár alsó részén található. 1717-ben a török uralom alóli felszabadulás idején építették. Építése idején ez volt a település és a plébánia egyetlen temploma. Vitatott, hogy a helyén állt-e török dzsámi. Alaprajza alapján megállapítható, hogy eredetileg is templomnak építették. 1997-ben teljesen felújították. Belső terének rendezése során új oltárt, padokat és színes üvegablakot kapott. Az oltár Vene Jerković szobrászművész alkotása. A templomban különös tisztelet övezi Szűz Mária képét, melyet a templom építésével egy időben készítettek. Ismeretlen festő fára festett olajképe.
*A temetőben található a Kármelhegyi boldogasszonynak szentelt kápolna, melyet 1866-ban építettek. Alsó része egykor halottasházként szolgált. Oltára fából készült, a helyi Rako műhely alkotása. A Kármelhegyi boldogasszony képét ismeretlen festő készítette.
*A város két természeti látványossága a Kék-tó (Modro jezero) és a Vörös-tó (Crveno jezero). A Kék-tó a várostól néhány száz méterre levő hosszúkás mélyedésben található. A színe sötétkék, sekélyebb részein zöldes, mintegy száz méter mély. A Vörös-tó a várostól másfél kilométerre fekszik. Nevét a körülötte levő vöröses talajról kapta. Falai csaknem függőlegesek, mélysége 285 – 320 méter. Ezzel Európa legmélyebb karsztvizű tava, melynek mélysége csaknem a tengerszintig ér.
*A Kék-tó feletti hegyszorosban, a mai Imotski központjától mintegy fél kilométerre északnyugatra található Topana vára, Dalmácia belső részének egyik legjelentősebb középkori erődítménye. E körül az erőd körül fejlődött ki a 13. és 14. században fokozatosan a település, majd a város. A vár az ágyúk (top) számára különlegesen kialakított északkeleti bástyájáról kapta, mely 1663-ban a Kandiai háború idejében épült. A török „tophana” szó ágyúállást jelöl. A vár 83 méter hosszú és 27-től 56 méter széles, területe mintegy 3800 m2m<sup>2</sup>. Elhelyezkedésénél fogva három oldalról megközelíthetetlen az ellenség számára. A nyugati és északi oldalon a Kék-tó feletti meredek sziklák, keleten pedig a Jelavića dolacnak nevezett kasztos víznyelő határolja. A vár kétszintes. Az alsó várat kezdetben cölöpfalak, ún. paliszádok védték. Utána építették a magas erődfalakat, melyek a tó feletti sziklaperemtől nyugat felé a főkapuig nyúltak lehetetlenné téve az erről az oldalról való bejutást a várba. A lőréses keleti fal a mai napig jó állapotban fennmaradt. Az alsóvárban volt az őrség szállása, a kovácsműhely és a dzsámi, melyet később katolikus templommá építettek át. A török távozása után a templom közelében álló falak alatt alakították ki a temetőt. A felsővár egy magas sziklás platón épült, melyhez az északkeleti oldaltól lépcsők vezetnek fel. A falakkal együtt mintegy 20 méterre magasodik az alsóvár fölé. Minthogy északról és nyugatról mély szakadék határolja itt nem volt szükség magas falakra. A plató felső részén volt három kút, a személyzet szállása és a fegyverraktár. 1911-ben a felsővár déli és középső részét a víztározó építése miatt felrobbantották, így a régészeti lelőhelynek ez a része megsemmisült. Az 1970-es években végzett régészeti feltárások megerősítették, hogy a vár egyetlen bejárata régen a déli oldalon volt, melyhez falépcsők, illetve rámpa vezetett fel. A román stílusú kapuzat küszöbénél fonott motívumokkal díszített ószláv oltárelőépítmény [[pilaszter]]e került elő, melynek stílusa a [[9. század]]i rusztikus kidolgozású kőplasztikák sorába illeszkedik. Ez a lelet arra enged következtetni, hogy a közelben valahol ószláv templom állt. Az új főkaput a félköríves ágyús bástyával velencei mérnökök tervei szerint [[kandiai háború]] idején alakították ki. 1729-ben a velencei hatóságok az ilyen munkákban jártas trogiri Ivan Macanovićot hívták el a vár felújítására. Az általa felújított várkapu és a lőréses várfal a mai napig fennmaradt. A török veszély megszűnése után a vár már elveszítette korábbi jelentőségét és az elhagyott váron az idő vasfoga megtette a hatását.
*A vár alatti Gospin dolacon építették fel 1989-ben a négyezer férőhelyes labdarúgó stadiont.
*A vár közelében emelték a délszláv háborúban elesett imotskiak emlékművét Kruno Bošnjak helyi származású szobrászművész alkotását.
 
* Gradska glazba Imotski - városi fúvószenekar
* Mandolina Imota – mandolinzenekar
* IMOart – művészeti egysületegyesület
* Imota fotóklub
* Helytörténeti múzeum