„Iamblikhosz” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
22. sor:
'''Iamblikhosz''' ({{ny-gr|Ἰάμβλιχος}}, [[arámi nyelv]]en ''ya-[[Melkart|mlku]]'', „Ő egy király”, {{ny-la|Iamblic(h)us Chalcidensis}}), ([[Khalkhisz]], Szíria, ''Coelosyria'', [[250]] körül – [[330]] körül) [[szíria]]i, valószínűleg [[arámiak|arameus]] származású, görögül író filozófus. Főleg [[Apameia|Apameiában]] élt és tanított, az [[újplatonizmus]] dualista irányzatát hozta létre.
Az [[ókor]]i hagyomány az újplatonista [[türosz]]i [[Porphüriosz]] (Porphyrius) tanítványának mondja.
A platóni és püthagoreus tanokat összeelegyítő, [[Misztika|misztiku]]s rajongó volt, aki az [[istenek]]nek, a démonoknak és a lelkeknek az anyagi világ felé felé sülyedését és e sülyedésből a jóslás és a [[Mágia|varázslás]] rejtélyes [[Szertartás|szertartásai]] útján való fölemelkedését és az [[istenség]]gel való egyesülését hirdetve, maga is titokzatos csodás hírnevet szerzett magának – írja életrajzírója, Az egyik legfontosabb műve a ''De Mysteriis'', amit a [[Misztériumjáték|misztériumokról]] írt. Iamblikhosz ebben azt állítja, hogy az olyan „barbár szent népek”, mint amilyenek az egyiptomiak és az asszírok voltak, még őrizték a régi tudást, még „ismerik az istenek eredeti neveit”, amit a hellének már elfelejtettek. Ennek pedig az az oka, hogy a keletiek hagyományőrzők, ellenben a hellének folyton újítanak. Ez a „csodás és titokzatos Kelet” [[toposz]]a. Keleten még tudják a választ a legfontosabb kérdésekre, még őrzik az ősi titkot, amit Iamblikhosz kora a gyors fejlődésben és az új vallások, mint a kereszténység megjelenésével elfelejtett.<ref>[http://hps.elte.hu/~km/KELETISTSM.pdf Mund Katalin: A “keleti bölcsesség” jelentésváltozása* ]</ref> Másik fontos műve a [[püthagoreusok]] iskolájáról írt könyve ''(Pythagorica)'', bár ez leginkább kompiláció korábbi iratokból. [[Püthagorasz]] több művének is fő témája, mivel őt csodatévőnek ábrázolta és egyfajta [[Jézus]]-ellenképnek szánta. „Az istenekről” ''(Peri theón)'' című művét egyik leghíresebb követője [[Flavius Iulianus római császár]] felhasználta a „Héliosz király” című írásában. Iulianus a keresztény hit elhagyása után 351-ben [[Nikomédia|Nikomédiába]], [[Pergamon]]ba, majd [[Epheszosz]]ba utazott, ahol a [[neoplatonizmus]] és Iamblikhosz hívévé vált és [[Aedesius]] neoplatonista filozófus tanítványa lett.
| |||