„Sverige osztály” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
33. sor:
Történelme folyamán Svédország egészen a közelmúltig mindig igyekezett egy ütőképes hadiflottát fenntartani. A Svéd Királyság a [[nagy északi háború]] (1700–1721) következtében elveszítette nagyhatalmi állását és a [[Baltikum]] feletti hegemóniát (''dominium maris baltici''). Az 1815 és 1905 között fennállt svéd–norvég perszonálunió felbomlása további rangvesztéssel járt. A realitásokhoz igazodva a svéd haditengerészet, akárcsak skandináv szomszédai, a [[Monitor (hajó)|monitor]]ból kifejlődött, tulajdonképpen afféle szegény ember csatahajójának tekinthető partvédő páncélos típusában találta meg a számára ideális hadihajót. A hagyományos ellenség, Oroszország támadása mellett a stockholmi kormány a 20. század elejétől már tartott a brit–német flottaépítési verseny és hatalmi rivalizálás következtében, háború esetén, a Balti-tenger és a svéd felségvizek csatatérré válásától. A méretükhöz képest erős vértezetű, nagy kaliberű ágyúkkal felszerelt, ugyan lassú, de a sekély litorális vizekben manőverezni képes, gyakorlatilag mozgó partvédelmi nehéztüzérségként funkcionáló páncélosok üzemeltetőik reményei szerint, szerencsés körülmények között veszélyesek lehettek akár az ellenség nehéz hadihajóira is, miközben tűzerejük révén tekintélyes fölényt élveztek a cirkálókkal és a könnyű egységekkel szemben.
 
Az első ilyen típusú 1. osztályú páncéloshajó (''1:a klass Pansarbåt''), a [[HSwMSHMS Svea (svéd partvédő páncéloshajó)|''HSwMSHMS Svea'']] építése 1884-ben vette kezdetét. A [[Svea osztály]] három tagját (''HSwMSHMS Svea, HSwMSHMS Göta, HSwMSHMS Thule''), az [[Oden osztály]] szintén három hajója (''HSwMSHMS Oden, HSwMSHMS Thor, [[HMS Niord|HSwMSHMS Niord]]''), majd az egyedi építésű [[HSwMSHMS Dristigheten (svéd partvédő páncéloshajó)|''HSwMSHMS Dristigheten'']], a négy [[Äran osztály|Äran]] típusú egység (''HSwMSHMS Äran, HSwMSHMS Wasa, HSwMSHMS Tapperheten, HSwMSHMS Manligheten'') és a [[HSwMSHMS Oscar II. (svéd partvédő páncéloshajó)|''HSwMSHMS Oscar II.'']] követték. 1907-re ez a 3050 és 4273 tonna közötti vízkiszorítású, két 254&nbsp;mm-es, vagy két 209&nbsp;mm-es ágyú főfegyverzetet hordozó 12 partvédő és a 4310 tonnás, kis méretű [[HSwMSHMS Flygia (svéd páncélos cirkáló)|''HSwMSHMS Flygia'']] páncélos cirkáló alkotta a svéd flotta gerincét.<ref>http://www.navypedia.org/ships/sweden/sw_bb.htm</ref> Ekkorra azonban a haditengerészeti technika fejlődése reménytelenül túllépett a már szolgálatban álló svéd parti páncéloshajókon. 1906-ra teljesen egyértelművé vált, hogy egy nagyobb, gyorsabb, erősebb fegyverzetű és páncélzatú egységre lenne szükség. A tervezők egy 7-7500 tonnás, 4 darab 283&nbsp;mm-es löveggel felszerelt, megfelelő vértezettel ellátott, 22,5 csomós sebességre képes partvédőt álmodtak meg.
 
1911-ben a parlament kis többséggel jóváhagyta az egyelőre az „''F-hajó''” (''F-båten'') nevet viselő későbbi ''Sverige'' megépítését. 1911 augusztusában azonban a pacifista [[Karl Staaf]] liberális miniszterelnök leállíttatta az általa túl költségesnek vélt projektet, ami a ''Pansarbåtinsamlingen'' néven elhíresült V. Gusztáv király hathatós támogatásával megindult össznépi adakozás-mozgalomhoz vezetett. Ennek során röpke negyed év alatt a hajó megépítéséhez szükséges 12 millió [[svéd korona|korona]] helyett 15 millió gyűlt össze. A siker politikai válsághoz, a miniszterelnök és a liberális kormány bukásához vezetett. Az új kabinet megrendelte a páncélos építését, s ''HSwMS Sverige'' (''Svédország'') névre keresztelte, tiszteletadásul az ország lakosságának, mely önzetlenül állta a költségeit.
 
Az első világháború kitörése jelentette fenyegető veszély következtében 1914-ben és 1915-ben egy-egy újabb, kissé módosított, javított egység, a ''HSwMSHMS Gustaf V.'' és a ''HSwMSHMS Drottning Victoria'' is sólyára kerülhetett. Egészen 1947-ig a Sverige osztály képezte a svéd haditengerészet gerincét. A típus hajóit többször átépítették és korszerűsítették. Taktikai téren markánsan eltérő feladatokat szántak nekik, mint a korábbi, kisebb méretű partvédő páncélosaiknak, egy nyílt tengeri harccsoport báziskötelékeként cirkálókkal (''HSwMSHMS Flygia'', majd a [[HSwMSHMS Gotland (svéd hidroplánhordozó könnyűcirkáló)|''HSwMSHMS Gotland'']]), rombolókkal, torpedónaszádokkal és légi felderítéssel együttműködve kellett elrettenteniük a svéd érdekeket és területi integritást fenyegető hatalmakat.
 
1940–1941-ben a második világháború harci tapasztalatai, elsősorban a [[HNoMS Eidsvold (norvég partvédő páncéloshajó)|''HNoMS Eidsvold'']] és a ''[[HNoMS Norge]]'' partvédő páncélosok német rombolók általi elsüllyesztése kapcsán a [[Weserübung hadművelet]] során [[Narvik]]nál, a svéd haditengerészet elvetette a tervezett új páncéloshajók megépítését. Helyettük két modern könnyűcirkáló, a [[Tre Kronor osztály]] ([[HSwMSHMS Tre Kronor (svéd könnyűcirkáló)|''HSwMSHMS Tre Kronor'']], [[HSwMS Göta Lejon (svéd könnyűcirkáló)|''HSwMSHMS Göta Lejon'']]) került megrendelésre.<ref name="navypedia.org">http://www.navypedia.org/ships/sweden/sw_bb_sverige.htm</ref><ref>http://www.navypedia.org/ships/sweden/sw_cr_tre_cronor.htm</ref><ref name="ReferenceA">Tony Gibbons (szerk.): Hajók enciklopédiája 382. o. Alexandra Kiadó Pécs {{ISBN|963 368 580 X}}</ref><ref>Tony Gibbons (szerk.): Hajók enciklopédiája 380. o. Alexandra Kiadó Pécs {{ISBN|963 368 580 X}}</ref>
<gallery>
Oscar II during WW2.jpg|Az előd, melyből a Sverige osztály tervezői kiindultak, a 4273 tonnás, 2 db 209 és 8 db 152 mm-es ágyúval felszerelt ''HSwMSHMS Oscar II.'' svéd partvédő páncéloshajó. A kép második világháború alatt készült.
HMS Göta Lejon cruiser.jpg|A Sverige osztály utóda a svéd haditnegerészetben a két Tre Kronor osztályú könnyűcirkáló lett, a képen a ''HSwMsHMs Göta Lejon'' látható.
</gallery>