Főmenü megnyitása

Módosítások

2 520 bájt hozzáadva ,  1 évvel ezelőtt
nincs szerkesztési összefoglaló
{{építés alatt}}
{{Személy infobox
|típus=
 
== Élete ==
Régi székely családból származott, amelynek eredetét a hagyomány ''Opour'' székely rabonbánig vezeti vissza.{{refhely|Nagy I. 1857|: 53. o.}} Apja Apor Lázár [[Kézdiszék (történelmi)|kézdiszéki]] alkirálybíró, anyja Nagy Borbála volt.{{refhely|Nagy I. 1857|: 55. o.}} Kezdetben Altorján, majd 1642-től a [[jezsuita rendház (Kolozsvár)|kolozsvári jezsuita konviktusban]] tanult Lázár nevű bátyjával együtt.{{refhely|Bíró 1935|:10. o.}} Apja 1643-ban bekövetkezett halála{{refhely|Nagy I. 1857|: 55. o.}} után anyja, Imecs Judit szükségét látta, hogy a fiút erős férfi nevelje, így [[Petki István]]ra bízta, aki a székelyek főgenerálisa, Csík-Gyergyó és Kászon főkapitánya, Küküllő vármegye főispánja és a fejedelem főudvarmestere volt, egyben az erdélyi katolikusok vezető egyénisége.{{refhely|Bíró 1935|: 11. o.}} Amikor Petki a fejedelmi udvarban tartózkodott, neveltjét inasként magával vitte, hogy kapcsolatba kerülhessen az ott tartózkodó főnemesi ifjúkkal; itt maga [[II. Rákóczi György]] fejedelem is felfigyelt rá.{{refhely|Bíró 1935|: 14–16. o.}}
 
1666-ben Petki segítségével alcsíki alkirálybíró lett.{{refhely|Nagy I. 1857|: 55. o.; |Bíró 1935|: 14–16. o.; |Balogh 2014|: 399. o.}} Első két feleségét
is Petki választotta ki számára [[Báthory Zsófia]] udvarhölgyei közül;{{refhely|Balogh 2014|: 395. o.}} első felesége Veres Borbála (Szeredai István özvegye), a második Csintalan Zsófia (csíkszentgyörgyi Kelemen István özvegye) volt. Egyetlen gyermeke, László, 1676-ban négyéves korában elhunyt.{{refhely|Bíró 1935|: 16–17. o.}}
 
A [[Diploma Leopoldinum]] életbe lépését követően, a [[gubernium|főkormányszék]] megalakulásakor kincstartóvá választották, de maga helyett a tapasztaltabb [[Haller János (főispán)|Haller János]]t javasolta. 1693-ban [[I. Lipót magyar király|I. Lipót]] bárói rangra emelte.{{refhely|Bíró 1935|: 24. o.; |MÉL 1967}} 1694-ben főkormányszéki tanácsos lett, 1695-ben Haller lemondása után megkapta a kincstartói tisztséget, 1696-ban grófi címet nyert, és Torda vármegye főispánja lett.{{refhely|Bíró 1935|: 27–8. o.; |Balogh 2014|: 400. o.}}
 
Kincstartóként látnia kellett, hogy a bécsi pénzügyi kamarától kapott utasítások nem felelnek meg sem a korábbi erdélyi gyakorlatnak, sem az ország érdekének. A gazdálkodáson kétségkívül javítani kellett, de a két fél elképzelései a követendő utat illetően eltértek. Apor az Apai-uralom idején követett gyakorlattal szemben a [[Bethlen Gábor]] korabeli gazdálkodási rend visszaállítását szorgalmazta, de terveit Bécsben nem fogadták el. Belefáradva a konfliktusokba, 1697-ben korára való hivatkozással lemondott tisztségéről, de lemondását a bécsi udvar visszautasította.{{refhely|Bíró 1935|: 37–51. o.}} 1697-ben [[Bécs]]be utazott [[Bánffy György (1661–1708)|Bánffy György]] gubernátorral és [[Bethlen Miklós (kancellár)|Bethlen Miklós]] kancellárral kormányzati- és adóügyekkel kapcsolatos megbeszélésre; ugyanakkor született a határozat az erdélyi levéltár és a postaügyek megszervezéséről is. Utazásáról vezetett naplóját, amely értékes kortörténeti adalék, [[Bíró Vencel]] tette közzé 1930-ban.{{refhely|Bíró 1930|: 143. o.; |Bíró 1935|: 124–125. o.; |Nagy L. 2005|: 97. o.}} 1698-ban [[Mikes Mihály (főispán)|Mikes Mihály]] javaslatára a megpróbálta bécsi jóakaróin keresztül a kincstartóságot a főgenerálisságra cserélni, de azt érte el, hogy 1703. márciustól mindkét tisztséget be kellett töltenie.{{refhely|Bíró 1935|: 59–63. o.}} Közben 1699-ben kamarai vizsgálóbizottságot küldtek rá; a vizsgálóbizottság visszavette Aportól és Bánffytól a harmincadszedési jogot, és számos kellemetlenséget okozott a kincstartónak, például elszámolást követeltek tőle a hivatalviselése előtti időszakra.{{refhely|Bíró 1935|: 62–68. o.}}
 
Az [[Erdélyi Római Katolikus Státus]] részéről tagja volt annak a bizottságnak, amely a felekezetek közötti vitás kérdéseket hivatott megbeszélni 1692-ben. Apor „tekintélyét, állását és egyéni súlyát” egyaránt bevetette a katolikusok érdekében, és erős támogatói voltak: Erdélyben [[Csete István|Vizkeleti (Csete) István]] kolozsmonostori plébános, [[Johann Friedrich Ambrosius von Veterani|Veterani]] és [[Jean Rabutin|Rabutin]] tábornokok, Bécsben [[Hevenesi Gábor]] jezsuita házfőnök és [[Kollonich Lipót]] bíboros, esztergomi érsek.{{refhely|Bíró 1935|: 93–101. o.}} A Státusban sikerült háttérbe szorítania a régebbi tagokat, [[Haller István (gubernátor)|Haller Istvánt]] és Mikes Mihályt; a katolikus érdekekért fáradozva ugyanakkor saját karrierjét is építette.{{refhely|Balogh 2014|: 399. o.; |Papp 2015|: 24–29. o.}}
 
== Személyisége ==
Rangjához méltó, fényes háztartást vitt; rokonaival és szolgáival szemben bőkezű volt. Feljegyezték kedélyességét és emberszeretetét. Könyvtárában vallásos műveket, ókori klasszikusokat, törvénykönyveket, történelmi és filozófiai műveket tartott, írásaiba irodalmi utalásokat szőtt be. Külföldi partnereivel latinul levelezett, és latinul tárgyalt. [[Cserei Mihály (író, 1667–1756)|Cserei Mihály]] szerint emlékezetre méltó mondásaival meg lehetne tölteni egy könyvet.{{refhely|Bíró 1935|: 164. o.; |Apor 1982|: második cikkely}}
 
A kor másik nagy erdélyi egyéniségével, [[Bethlen Miklós (kancellár)|Bethlen Miklós]] kancellárral ellenfelek voltak; ennek ellenére az ország érdekében folyamatosan tartották a kapcsolatot. Apor szerint Bethlen a barátságukat a saját hasznára fordította, és szava három forintot sem ért; Bethlen több ízben szót emelt Apor gazdálkodása ellen a bécsi udvarban, és kifogásolta, hogy Apor a református papokat mellőzi.{{refhely|Bíró 1935|: 166–167. o.; |Papp 2015|: 24. és 28. o.}} 1704-ben Bethlen Miklós hűtlenségi perében Apor elnökölt, és megfenyegette az [[erdélyi országgyűlés|országgyűlés]] katolikus tagjait, hogy ha nem ítélik el a kancellárt, akkor maguk is hűtlenek és hazaárulók lesznek.{{refhely|Nagy L. 2005|: 99. és 101. o.}}
 
Levelezésében igaz katolikusként és igaz magyarként tüntette fel magát. A személye elleni támadásokat, bántásokat úgy tekintette, hogy katolikus hite miatt szenvedi el.{{refhely|Papp 2015|: 25–26. o.}} Tetteit kizárólag a haza és a katolikusok érdekeinek védelmével indokolta, de ugyanolyan fontos volt számára saját vagyonának növelése is.{{refhely|Balogh 2014|: 399. o.; |Papp 2015|: 29. o.}}
 
== Emlékezete ==
A szegény tanulók megsegítésére tett alapítványa folytán Apor István lett a [[Báthory–Apor Szeminárium]] egyik névadója.<ref>{{KatLex|12CitPer|aut=Bereczki Silvia|S/Szent%20Józsefről%20nevezett%20Báthori-Apor%20Szemináriumtit=A világiak a II.html}} [Szentvatikáni Józsefrőlzsinat nevezetttanításában Báthory–Aporavagy Szeminárium]meghívás az egyházat megreformáló szeretetre|per=Keresztény Szó|tom=19|fasc=3|ann=2008|lun=3|url=http://epa.oszk.hu/00900/00939/00091/text.htm}}</ref> 1998 óta nevét viseli a kézdiszentléleki általános iskola is.<ref>{{CitWeb|tit=Kézdiszentlélek honlapja|url=http://sanzieni.ro/index.php/hu/home-53|elér=2018-06-04}}</ref>
 
== Jegyzetek ==
* {{hely|Bíró 1935}} {{CitLib|aut=Bíró Vencel|tit=Altorjai gróf Apor István és kora|loc=Cluj|red=Minerva|ann=1935|url=http://mek.oszk.hu/08400/08464/08464.pdf}}
* {{hely|MÉL 1967}} {{MÉL|1||ABC00003/00383.htm}}
* {{hely|Nagy I. 1857}} {{Nagy Iván|1|53–56}}
* {{hely|Nagy L. 2005}} {{CitPer|aut=Nagy Levente|tit= „Bethlen Miklós nótái” Apor István naplója Bethlen Miklós 1704. évi peré|per=Lymbus|ann=2005|url=http://epa.oszk.hu/01500/01500/00003/pdf/Nagy_Levente.pdf}}
* {{hely|Papp 2015}} {{CitPer|aut=Papp Kinga|tit=Az önreprezentáció formái Apor István leveleskönyvében|per=Erdélyi Múzeum|ann=2015|tom=77|fasc=3|url=http://eda.eme.ro/bitstream/handle/10598/29567/EME_EM_2015-3_003_PappKinga_OnreprezentacioFormaiAporIstvanLeveleskonyveben.pdf?sequence=1}}
* {{hely|Sas 2007}} {{CitPer|aut=Sas Péter|tit= A kolozsvári piarista (egykori jezsuita) templom sírfeliratai|per=Lymbus|ann=2007||url=http://epa.oszk.hu/01500/01500/00005/pdf/10sas.pdf|pag=149–177}}
 
== További információk ==
* {{CitPer|aut=Marton József|tit=A  Gyulafehérvári Vallási Unió (1697–1701): Apor István és Baranyi Pál László szerepe az unió létrejöttében|per=Studia Universitatis Babeş-Bolyai, Theologia Catholica Latina|fasc=1|ann=2003}}