„Hans von Dohnanyi” változatai közötti eltérés

== Jogi utóélet ==
 
aA Harmadik Birodalom végén tevékenykedett Otto Thorbecket, a fellebbviteli bíróság elnökét és Walter Huppenkothen ügyészt a [[Németország]]i Szövetségi Köztársaság nevében megvádolták a náci rezsim gyilkosságainak támogatásával és bűnrészességgel. 1952-ben a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság esküdtszéke először mindkettejüket felmentette, 1956-ban a harmadik jogorvoslati eljárás során azonban megváltoztatta álláspontját. Az állami bírósági eljárás felmentette Thorbecket és Huppenkothenst a gyilkosságban való részvétel vádja alól, mert az állami semmítőszék szerint az abban az időpontban hatályos törvények alapján kell a tényállást megállapítani; nem lehet senkit azért elítélni, mert azokat saját igazságérzetére hallgatva nem bírálta felül.
 
Különleges félreértést okozott az az érvelés, amelyet a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság indokolásaként fogalmazott meg, miszerint az ítélet oka nem a végrehajtásban való részvétel, hanem az a tény, hogy Huppenkothent felmentették, mielőtt a gyilkosság ügyében az ítéletet meghozta volna a legfelsőbb bíróság Wilhelm Canaris, Ludwig Gehre, Hans Oster, Karl Sachs és [[Ernst Kaltenbrunner]] esetében. Kaltenbrunner aláírása lenneHuppenkothensnek a Törvénylegfelsőbb Huppenkothensbíróság 1956-os véleménye szerint a BGH-tól 1956-ban tehátjogszerűnek jogszerűenbizonyult. Az állítólagos gyilkosság ügyében Dohnányit és Huppenkothent is felmentették, mert kétség esetén a vádlottat nem lehet elítélni, bár a bíróság vezetői eztazt az ítéletet megerősítették.<ref>Ingo Müller: ''Der Niedergang des Strafrechtssystems im Dritten Reich''</ref>
 
1995-ben a Szövetségi bíróság első alkalommal határolódott el az 1956-os ítélettől, amelyben a bíró munkáját az egykori NDK-ban értékelték. A Dohnányi elleni ítéletet, az 1998. szeptember elsején hatályba lépett törvény az igazságtalan nemzetiszocialista ítélkezést büntető igazságszolgáltatás keretében hatályon kívül helyezte. Günter Hirsch (a Szövetségi Bíróság elnöke 2000-től 2008-ig) azt mondta, 2002-ben Hans von Dohnányi születése centenáriumán: „ez a döntés (1956), amelyben a Harmadik Birodalom egykori bíráit egy különleges bíróság, majd később egy hadbírótanács ítélte el, szégyent hozott a Szövetségi Bíróságra”. Ezen kívül azt mondta: „a Szövetségi Bíróság 1956-ban [[justizmord]]ot követett el, amikor azon az alapon mentették fel őket, hogy a bírák nem is vehettek részt a náci uralom során az 50&nbsp;000 halálos ítélet meghozatalában, hiszen azok a vádlottak bíróság elé sem kerültek”.
<!--Günter Hirsch, Präsident des Bundesgerichtshofs s Festaktes zum 100. Geburtstag von Hans von Dohnanyi: „Für dieses Urteil“ (aus dem Jahr 1956) „des Bundesgerichtshofs, an dem im übrigen ein Richter mitgewirkt hat, der im Dritten Reich Beisitzer eines Sondergerichts und später Oberkriegsgerichtsrat war, muß man sich schämen.“ Außerdem führte er aus: „Die Täter wurden letztendlich durch ein Urteil des Bundesgerichtshofs 1956 von diesem Justizmord freigesprochen mit einer Begründung, die zur Folge hatte, daß kein einziger der Richter, die während der Nazi-Herrschaft 50.000 Todesurteile gefällt hatten, zur Rechenschaft gezogen wurde.“-->
 
== Emlékezete ==
53 576

szerkesztés