„Hans von Dohnanyi” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
{{Építés alatt}}
{{Személy infobox
|kép=Hans_von_Dohnanyi.jpg
1943 márciusában [[Henning von Tresckow]] puccskísérlete keretében részt vett a Hitler elleni [[merénylet]]ben: a [[Szmolenszk]]be utazó Führer gépére bombát csempészett, amely azonban csütörtököt mondott.
 
1943. április 5-én Dohnányit letartóztatták (a vádak állítólagos deviza -bűncselekmények voltak, a Jauch & Hübener cég tranzakciói). Karl Sack hadbíró elhúzódó eljárást folytatott le vele szemben. 1944-ben Dohnányi a sachsenhauseni koncentrációs táborba került. Az 1944. július 20-ai merénylettel együtt a Hitler elleni újabb puccskísérlet is megbukott. Szeptember 22-én titkos feljegyzéseket találtak nála, valamint 1945. április 5-én Canaris titkos naplóját, a [[zossen]]i katonai bunkerben lévő páncélszekrényében. Ez bizonyítékul szolgált Dohnányi, Dietrich Bonhoeffer, Ludwig Gehre, Hans Oster és Karl Sack ellen. Hitler elrendelte [[Ernst Kaltenbrunner]] és vele együtt előbbi vádlottak kivégzését. Az ügygazda a [[Reichssicherheitshauptamt]] vezetője, Walter Huppenkothen volt, aki ügyészként leutazott a sachsenhauseni koncentrációs táborba. Hatodikán mint elnök összehívott egy különleges SS-bíróságot azokból az SS-esekből, akik a koncentrációs táborban működtek. Védügyvédek nem voltak. Gyorsított eljárásban a mentők hordágyán fekvő Dohnányit halálra ítélték és április 8-án vagy 9-én felakasztották.
 
== Jogi utóélet ==
Különleges félreértést okozott az az érvelés, amelyet a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság indokolásaként fogalmazott meg, miszerint az ítélet oka nem a végrehajtásban való részvétel, hanem az a tény, hogy Huppenkothent felmentették, mielőtt a gyilkosság ügyében az ítéletet meghozta volna a legfelsőbb bíróság Wilhelm Canaris, Ludwig Gehre, Hans Oster, Karl Sachs és [[Ernst Kaltenbrunner]] esetében. Kaltenbrunner aláírása Huppenkothensnek a legfelsőbb bíróság 1956-os véleménye szerint jogszerűnek bizonyult. Az állítólagos gyilkosság ügyében Dohnányit és Huppenkothent is felmentették, mert kétség esetén a vádlottat nem lehet elítélni, bár a bíróság vezetői azt az ítéletet megerősítették.<ref>Ingo Müller: ''Der Niedergang des Strafrechtssystems im Dritten Reich''</ref>
 
1995-ben a Szövetségi bíróság első alkalommal határolódott el az 1956-os ítélettől, amelyben a bíró munkáját az egykori [[NDK]]-ban értékelték. A Dohnányi elleni ítéletet, az 1998. szeptember elsején hatályba lépett törvény az igazságtalan nemzetiszocialista ítélkezést büntető igazságszolgáltatás keretében hatályon kívül helyezte. Günter Hirsch (a Szövetségi Bíróság elnöke 2000-től 2008-ig) azt mondta, 2002-ben Hans von Dohnányi születése centenáriumán: „ez a döntés (1956), amelyben a Harmadik Birodalom egykori bíráit egy különleges bíróság, majd később egy hadbírótanács ítélte el, szégyent hozott a Szövetségi Bíróságra”. Ezen kívül azt mondta: „a Szövetségi Bíróság 1956-ban [[justizmord]]ot követett el, amikor azon az alapon mentették fel őket, hogy a bírák nem is vehettek részt a náci uralom során az 50&nbsp;000 halálos ítélet meghozatalában, hiszen azok a vádlottak bíróság elé sem kerültek”.
 
== Emlékezete ==
*[[Izrael]] állam Hans von Dohnányit 2003. október 26-án a [[Világ Igaza]] megtiszteltetésben részesítette, mert saját élete veszélyeztetésével megmentette az Arnold és a Fliess családokat. Nevét a [[Jad Vasem]] emléktáblájára felírták.
 
*[[Lipcse (Németország)|Lipcsében]], Leverkusenben[[Leverkusen]]ben, [[Karlsruhe|Karlsruhéban]] és Oranienburgban[[Oranienburg]]ban utcát neveztek el róla.
 
== Dokumentumok ==
53 782

szerkesztés