„Paul Claudel” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
B.Zsoltbot (vitalap | szerkesztései)
a hibák javítása AWB
18. sor:
}}
 
'''Paul Claudel''' ([[International Phonetic Alphabet|IPA]]: [pɔl clɔdɛl]), teljes nevén '''Paul Louis Charles Claudel''' ([[Villeneuve-sur-Fère]], [[1868]]. [[augusztus 6.]] – [[Párizs]], [[1955]]. [[február 23.]]) [[Franciák|francia]] [[drámaíró]], [[költő]], [[esszé]]író és [[diplomácia|diplomata]], a [[Francia Akadémia]] tagja. [[Camille Claudel]] szobrászművész öccse.
 
== Élete ==
24. sor:
Apja magas rangú vidéki tisztviselő volt. Gyerekkorát [[Villeneuve-sur-Fère]]-ben töltötte. 1882-ben a tehetséges Camille rávette édesanyját és testvéreit, hogy költözzenek Párizsba, ahol szobrászatot tanulhat. Paul az egyik legnevesebb iskolába, a Louis-le-Grand líceumba járt, majd 1885-ben beiratkozott a politikatudományi főiskolára, ahol jogot tanult. Bár a családban is volt pap (édesanyjának a nagybátyja), a fiatal Claudelre ráragadt, majd válságba sodorta a vallástalanság divatja. 1886 karácsonyán a [[Notre-Dame-székesegyház (Párizs)|Notre-Dame]]-ban egy misztikus élmény hatására megtért.
 
1893-ban kezdte meg diplomáciai pályafutását. Előbb [[New York]]ban alkonzul, majd [[Boston]]ban ügyvivő konzul lett. 1895-ben nevezték ki konzulnak [[Sanghaj]]ban, 1896-tól 1905-ig [[Fucsou]]ban ügyvivő alkonzul volt. 1900-ban véget kívánt vetni diplomáciai pályafutásának, Franciaországba ment, és jelöltként a [[ligugé]]-i bencéseknél töltött néhány hónapot. A kolostor priorja azonban inkább azt tanácsolta, hogy térjen vissza Kínába. A hajón találkozott Rosalie Vetchcsel, akit Kínában férjével és gyerekeivel együtt magához vett. A házaspárral való botrányos kapcsolatának híre Párizsig terjedt (viszonya Rosalie-val és kétes üzletek a férjével). Az ügyet [[Philippe Berthelot]] simította el, életre szóló barátság szövődött köztük. 1904-ben, amikor Rosalie Európába ment, hogy közös gyermeküket titokban megszülje, kapcsolatuk megszakadt. Claudel sokáig kereste, majd megírta ''Délforduló'' című drámáját. Évekkel később a ''Selyemcípő''ben ugyanezt a problematikát dolgozta fel, immár letisztultabban. 1905-ben végül oblátus lett, majd 1906-ban feleségül vette Reine Sainte-Marie-Perrint (1880-1973), akitől öt gyerekük született.
 
[[Kína|Kíná]]ba visszatérve konzul lett [[Tiencsin]]ben. (Kínában szolgált a legtöbb ideig, tizennégy évig.) 1909-től konzul volt [[Prága|Prágá]]ban, 1911-től [[Frankfurt am Main|Frankfurt]]ban, 1913-ban főkonzul volt [[Hamburg]]ban. Ez évben halt meg apjuk, aki a rossz körülmények között élő szobrász nővérét támogatta. A család döntésére [[Camille Claudel|Camille]] elmegyógyintézetbe került, és megtiltják, hogy kapcsolatot tarthasson a külvilággal, és hogy alkothasson. Egyedül az öccse látogatta, többévente. Claudel 1914-ben a hadüzenet miatt visszatért Franciaországba, ahol a hadügyminisztériumba osztották be. 1916-ban követ lett [[Rio de Janeiro|Rio de Janeiró]]ban, 1920-tól [[Koppenhága|Koppenhágá]]ban. Nagykövet volt [[Tokió]]ban (1927), [[Washington (főváros)|Washington]]ban (1928) és végül [[Brüsszel]]ben (1933).
 
1936-ban nyugalomba vonult, és [[Brangues]]-ban telepedett le [[Grenoble]] mellett. A brangues-i kastélyban folytatta irodalmi tevékenységét, és számos közéleti személyiséget, írót, művészt fogadott. A [[második világháború]] elején örült a vallásellenes baloldal bukásának, és nyíltan támogatta az utóbb náci kollaboránsnak tekintett [[Henri Philippe Pétain|Pétain]] politikáját. Az események hatására nézetei gyorsan megváltoztak, de ez már nem sokat változtat negatív megítélésén. 1946-os ülésén a [[Francia Akadémia]] őt is tagjává választotta, 1947 márciusában [[François Mauriac]] iktatta be. 1955. február 23-án halt meg Párizsban.
86. sor:
* ''Délforduló'', ford. Székely Melinda, 2015, Budapest, KRE-L'Harmattan
* ''Kantáta három hangra és más költemények'', vál., ford. Szabó Ferenc, 2005, [Budapest], Új Ember
* Claudel–[[Paul Valéry|Valéry]]–Emmanuelː ''Szavak forrása csend''; vál., ford. Szabó Ferenc; Detti Ny., Róma 1985
* ''Válogatás Paul Claudel műveiből'',; ford. Gáldi László, Gyergyai Albert éset másokal., 1982jegyz., Budapestéletrajz, bibliográfia, szerk. Gúthy Andor, bev. Aimé Becker, Gyergyai Albert, Rónay György, Szent István Társulat, Bp., 1982
* ''Az Úr angyala köszönté Szűz Máriát''. Misztériumdráma,''; ford. Pinczinger Lajos,; 1950Ed. Argentina, Buenos Aires, Ed. Argentina1950
* ''Jeanne D'Arc a máglyán''. Drámai oratórium,''; ford. Lendvai lászló,László; [1942?]Veritas, [Budapest]Bp., Veritas1942
* ''A selyemcipő vagy A legrosszabb nem mindig bizonyos'',; ford. Semjén Gyula, [1935], [Budapest],; Pázmány Péter Irodalmi Társaság, Bp., ''1935''
* ''Kinyilatkoztatás. Misztérium''; ford. Réti Irén, Szines Pál; Tevan, Békéscsaba, 1919 (''Tevan-könyvtár'')
 
==Jegyzetek==
{{jegyzetek}}